Micsoda buli?

"Mindig is kétkedve fogadtam a sört kristálytiszta hegyi patakokkal, ugráló pisztrángokkal, pirospozsgás, szőke parasztlányokkal népszerűsítő reklámokat. Nem éreztem hitelesnek. Ízlésvilágomhoz, gondolataimhoz közelebb álltak a borostás lovagokkal, pocakos pecásokkal, fociszurkolókkal operáló hirdetések. Magamból indultam ki, mint mindenki."

"Holládiholládi holládi hó, hélládi hélládi hajládi ló"- üvöltötte több ezer osztrák egy hatalmas nagy hangárban. Piros ruhás lányok táncoltak a padokon, csattogtak a húzentrógeres bőrgatyák az asztal tetején poharak százai csattantak össze kísérteties aláfestésként a trombita és harmonikaalappal megtámogatott jódlinak. Méterekkel arrébb ládatornyon egyensúlyozó fiataloknak szurkoló sógorok okoznak dugót a mobilvécé előtt, amit kellemesen beterít a sercegő grillcsirkék lágy illata. "Már megint honnan tudósít ez a HírExtra?"- merülhet fel az olvasóban a kérdés. Megkapja a választ, de kezdjünk mindent szépen az elejéről.



Apácák itala

Napokkal ezelőtt meghívó érkezett szerkesztőségünkbe, a 150 éves fennállását ünneplő gössi sörgyár megtekintésére invitáltak az ausztriai Leobenbe. A HírExtra tudósítójának kapásból eszébe jutottak a híres patakos reklámok, a legendás szlogen, ezért önként jelentkezett a különleges sörtúrára.

Göss az alsó-stájerországi Leoben egyik városrésze. Az itt található apátsággal szemben lévő étteremben kanalaztuk a korsóból a sörlevest, közben az osztrák sörgyártás közel ezeréves történelmével ismerkedtünk.

Adula fon Leoben grófnő alapította a gössi apácakolostort közel ezer éve. A kiváló természeti adottságoknak (tiszta forrásvíz, termékeny talaj, szomjas apácák) köszönhetően valószínűleg már a 12-13. században is főzték itt a sört, de az első fennmaradt irat, mely említést tesz a gössi apácák serfőző tudományáról, "csak" 1459-ből származik. Ez a dátum nem a nagyüzemi Gössercsinálás kezdetét jelenti, az apátság még évszázadokig manufatúra jelleggel állította elő különleges ízvilágú söreit, melyből a környék lakóinak is jutott.

A kalapos király nem szerette

Megérkezett aztán a kalapos király a történelembe, és egy tollvonással majdnem a feledés homályába küldte a gössi apácák kesernyés nedűjét. II. József ugyanis 1782-ben feloszlatta az összes szerzetes és apácarendet a Monarchiában, így elnéptelenedett a Gössi Apátság. Isten azonban fontosnak érezhette az apácák remekét, belenyúlt a kalapos terveibe. A pár évvel később alapított gössi püspökség az apátság épületét választotta székhelyül és elővették a poros recepteket, újra megteltek malátával a kolostori raktárak.

A püspökök dacára mégis csak helyi nevezetesség maradt volna a gössi sör, ha nem érkezik ide 1860 tavaszán egy vállalkozó kedvű serfőző mester, Max Kober, aki a galíciai Zywiec sörgyárban tanulta ki a mesterséget. Kitartásával és leleményességével ő indította el a Gösser modern kori történetét.

A kimerítő történelmi kiselőadás közben a sörleves már a patkóbél utáni területeken fickándozott, mosolyt a gyomrunkban lapuló, szüretlen sörben sült hús és a sörkolbász csalt arcunkra. A laktató ebéd után egy korsó jubileumi Gösserrel erősítettünk a gyárlátogatáshoz. Az Apátság múzeumában megtekintettük a gössi sörgyártásról beszámoló, több mint ötszáz éves iratot, valamint az évszázadokkal ezelőtt használt korsókat, kupákat.



Malátaszem 3D-ben

A modern gössi sörgyártás színhelyére a kolostor kertjén keresztül vezetett utunk. A Max Kober idején épült üzem 15 éve múzeumként működik. Az intézmény lelkes munkatársa végigvezetett minket a 150 éves sörgyártás alapjain, megtekintettük a főzőüstöket, tárolókat. A múzeum több ezer darabos korsó és sörösüveg gyűjteménye mellett az interaktív szórakoztatásra is gondoltak a rendezők. Egy teremben 3D-s film segítségével kerülünk testközelbe a kristálytiszta hegyi patakok mosta malátaszemekkel, a friss sört átszellemült mosollyal csapoló stájer sörmunkásokkal.

A különleges élményekkel csordultig teltünk, pedig a java még hátra volt. A múzeumból átsétáltunk a modern sörgyár területére. A többezer hektoliteres tartályok között kanyargó utcákon sétálva a HírExtra tudósítóját a tisztaság lepte meg a legjobban. Árgus szemekkel figyelve sem talált egyetlen eldobott csikket, műsoros papírzsebkendőt sem kergetett a szél; mintha minden porszemet katonás rendbe sepertek volna. A gyár hátterében látható fenyőfáktól zöld hegyek, valamint a közelben kanyargó kristálytiszta Mura még jobban megerősítette a felfedezést: mégis lehet valami igazság is azokban a giccses Gösser reklámokban.

Kupakeső

Óránként száztíz ezer palack gördül le a gyár futószalagjairól. Ezt a hatalmas mennyiséget három ember felügyeli, a többiről a gépek gondoskodnak. Palackozás, címkézés, szortírozás, ládázás: a gépezet olajozottan működött, a modern technika zajában megilletődve csodáltuk a többezer söröspalack vándorlását a rekeszek felé. A Kraftwerk munkásságát idéző gépzajba csak egy plafonról lelógó cső kavart bele: pillanatok alatt több ezer söröskupak esett ki belőle, el sem fértek a cső alatt elohelyezett sárga vödörben. Nem kaptunk választ a kupakzápor eredetére, de valószínűleg a selejtes kupakokat szórta ki az egyik robot.

A Gösser óriási hűtőházában már emberrel sem találkoztunk, a tíz fokra temperált csarnokban tornyosodó 18 darab, egyenként 500 ezer literes tartályban gyönyörködhettünk. Kísérőink nem engedték, hogy sokáig fagyoskodjunk, átvezettek minket a serfőzőmester konyhájába. Itt már a negyven fokos, páradús meleg viselte meg a sörgyárlátogató újságíró szervezetét. Az üstök előtt felépített több monitoros, szuperszámítógépes vezérlőrendszer csak másodpercekre feledtette a tényt: a több órás gyárlátogatás, múzeumnézés alatt bizony alaposan megszomjaztunk.

Fáradt, kopogós tekintetünkből kísérőink is kiolvasták vágyainkat, villámgyorsan a gyár éttermébe vezettek minket, ahol megkóstoltuk a Gösser összes termékét.

A hatalmas buli azonban másnap várt minket. A 150 éves jubileum tiszteletére hatalmas sörfesztivált rendeztek Gössben. A raktárban a hordók helyét padok és sörcsapok vették át, Leoben város több ezer sörimádója pedig birtokba vette a gyár területét.