A nők társadalmi funkciója sokáig alárendelt volt, azaz kimerült az anyaság és a feleség szerepében. Az utóbbi évtizedekben a nők fellázadtak az őket ért kirekesztések ellen, mert be akarták bizonyítani, ennél többre képesek. Az öntudatra ébredt nők mára elérték, hogy szinte minden „férfimunkát” elvégezhetnek. Alapjában véve ez jó, de kérdés, hosszabb távon hová vezet.
 
Miközben a nők egyre férfiasabbak a munkájukat tekintve, felfogásukban is megkeményedtek. Gyakran tűnik úgy, mintha kezdenének átesni a ló túloldalára. Már nem idegen az a helyzet, amikor a férfi marad otthon a gyerekkel, s nem lehet meglepő, hogy a pasik egy része „nőiesedni” kezdett. Természetesen ez nem húzható rá az egész társadalomra, azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, merre tart a világ.

Egy nő alapvetően elvárja a társától, az legyen férfi. Vagyis: legyen okos, erős, sikeres, megbízható és jó szerető. De ha egy karrierista nő mellett kell teljesíteni, abba beleroppanhat egy erős férfi is, hiszen sérül az identitása és elnyomva érezheti magát. Ezenkívül nem egészséges, hogy a nőknél egyre jobban kitolódik a gyermekvállalás is a munka miatt. A férfias életmód ellenére ugyanis a karrierista nőknek is ketyeg a biológiai órája, csak annyira megváltoztak a velük szembeni elvárások, hogy alig-alig fér bele munka mellett, hogy szüljenek is.

Az elvárásokat részben maguknak okozták, azonban a felborult nemi szerepek oda vezettek, hogy már nincs ideje a nőknek nőnek lenni. Az önállóság és a „szex és new york”-os, illetve „bridget jones”-os kultusz, szépen lassan megszüntette a klasszikus női szerepeket. Egyre több a szingli és egyre több a rossz kapcsolat. Az nem probléma, hogy a nők is dolgoznak, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetben előnyös, ha egy párkapcsolatban mindkét félnek van jövedelme. Azonban fontos megtalálni az arany középutat. Erre a legalkalmasabb a feminin kultúra jellemzőinek követése.

Az ideális helyzet, ha egyik fél sem játszik domináns szerepet, vagyis egyenrangú félként kezelik egymást. Persze ez teljesen soha nem valósul meg, ami nem is feltétlenül baj. Valamilyen szintű alá-fölérendeltség jó, ha van egy kapcsolatban. Ha a férfi egy kicsivel dominánsabb szereplő, akkor a nők is viselkedhetnek nőként, a férfiak pedig megőrizhetik férfiasságukat. Ez kell ahhoz, hogy egy nő igazán biztonságban érezze magát és felnézzen a társára. És így a végén mindenki boldog lehet.