Mi az oka a kutyák agressziójának?

Előfordulhat abnormális agresszió, mely egy váratlan, durva kitörést jelent. Ennek bizonyos fiziológiai okai vannak, így viszonylag ritkán történik meg.

A másik, leggyakoribb ok az, hogy rosszul szocializálták az adott kutyát. Ilyenkor gyakran félelemből származik a brutalitás. Az ilyen esetekben a legnehezebb kitalálni, miért esett meg a szerencsétlenség. Lehet, hogy voltak az állat életében olyan rossz tanulási tapasztalatok, melyek tragédiához vezettek, bár ez csak találgatás.

Támadhat az állat még akkor, ha ingerlik, vagy ha védi a területét.

Minden esetben van előzmény? Ha igen, milyen előjelek utalhatnak arra, hogy baj lesz?

Ha nem fiziológiai okból származik az agresszivitás, mindenképpen van előzménye. És ha a gazda odafigyel kedvencére, akkor bizony észre fogja venni ezeket az előjeleket, melyek lehetnek kisebb harapások, morgások. Olykor odakaphat a kutya, például mikor tápláléka felé nyúlnak, vagy ha a fekhelyén van. Előfordul továbbá, hogy az eb nagyon domináns személyiséggel bír, és nem tűri, hogyha az akarata ellen szegülnek. Remélhetőleg a kutyatartók tisztában vannak a kedvenceik jellemével, és ilyen ebeknél fokozottan figyelnek.

A támadások után gyakran mondják a gazdik, hogy „az én kutyám soha nem volt ilyen...”

Nehéz elhinni, hogy nem volt semmilyen előzménye a dolognak. Azt tartom valószínűbbnek, hogy a gazda csupán nem vette észre a fenyegető jeleket, esetleg nem vette őket komolyan.

Tehát minden esetben van felelőssége a kutyatartónak...

Természetesen. Vannak olyan egyedek és fajták, amikre jellemzőbb az agresszió. Azzal is számolni kell, hogy a nagyobb testű kutyákra jobban figyeljünk, mert veszélyesebbek, mint a kistestűek. Ergo már abban is van felelőssége a gazdának, hogy milyen fajtát választ, a nevelésről már nem is beszélve.

Hogyan viselkedjünk akkor, ha megtámad a kutyánk?

Erre nehéz válaszolni. Az a legjobb taktika, ha megelőzzük a bajt. Mivel az emberek az állataikat általában már kölyökkoruktól nevelik, könnyű dolguk van. Nem szabad hagyni, hogy az eb bármilyen helyzetben morogjon, harapjon. Fontos, hogy már kölyökkorban rögzüljön, hogy vannak bizonyos tabuk, amiket tilos meglépni. Ha ezeket megtanulja az állat, később valószínűleg nem lesz baj. Az sem gond, ha a kutyatartó nem tudja rögvest, hogyan kell jól szocializálni az állatát. Ilyenkor időben kérjen segítséget, menjen el a legközelebbi kutyaiskolába. Más ebek társasága is fontos nekik, ez is szükséges elem a szocializációjukban.

Leggyakrabban öregeket és gyerekeket céloznak meg a megvadult kutyák. Miért?

Felmérik, hogy milyen helyzetekben érhetnek el nagyobb sikert a durvasággal, nyilván ilyenkor látják, hogy több esélyük van. A gyerektámadások sajnos azért gyakoriak, mert a gyerekek úgy mozognak, viselkednek, ami ingerli az ebeket. Idősebbek megtámadásáról talán azért hallani többet, mert gyakoribb a végzetes kimenetelű baleset. Az öregek már attól is megsérülnek, ha a kutya rájuk ugrik. Tehát esetükben nagyobb a sérülés valószínűsége.

Általában hol támadnak az ebek?

A leggyakrabban a saját területükön, gazdáikra támadnak, mert ilyenkor érzik magukat a legnagyobb biztonságban az agresszióhoz. Működésbe lép a területvédés, például ha fekhelyüket vagy etetőtáljukat érzik fenyegetve. Az utcai támadás már jóval ritkább.

Van olyan helyzet, amikor elfogadható az agresszív viselkedés?

Igen, és ilyen kutyákra igény is van. Előfordul, hogy valakinek arra van szüksége, hogy egy területet őriztessen, ahol értékeket tart. Tehát ez elfogadható, viszont ilyenkor biztonságosan kell elhelyezni a kutyát. Egyértelmű, hogy őket csak kerítések mögött szabad tartani, és megfelelő jelzésekkel kell ellátni a bejáratot. A rendőrkutyákra is hasonló vonatkozik: szükséges, hogy tudjon támadni, de megfelelően kell tartani őket.

Ki lehet nevelni az agresszivitást a kedvenceinkből?

Az agresszióról, ha már kialakult, nagyon nehéz leszoktatni az állatot. Ez a viselkedés azért lesz jellemző, mert sikeres stratégiának bizonyul. Vegyünk egy egyszerű példát: ha egy kutya nem szereti, ha fésülik, és rájön, hogy morgással elkerülheti a kozmetikázást, akkor már nehéz lesz róla lebeszélni, hogy ezt beszüntesse. Nyilván nem lehetetlen, de rendkívül nehéz.