Az ellentüntetők paradoxona

Az idén elhangzott nagy demagóg varázsigék rendszeresen az árvíz köré szerveződnek. Még a tűzijátékról is lemondtunk volna, hogy segítsük a bajbajutottakat, így nem is csoda, ha felmerül, hogy itt emberek vonulgatnak szexuális hovatartozásukat meglengetve, akikre drága állami pénzen kell vigyázni. Mennyi sok jobb helye lenne annak pénzek az árvíz sújtotta területeken, nem?

És tényleg! Persze pont az ellentüntetők tehetnék olcsóbbá a felvonulást. Mondjuk azzal, ha otthon maradnának a családjukkal, ami ugyebár a legfontosabb a világon és eleve szent. Ezzel egyrészt jól járna a tüntető, aki hamar átsuhanna az Andrássyn, jól járna az állam, mert nem kéne rendőri ezredeket kivezényelni melegőrzés céljából, illetve jól járhatna az ellentüntető családja, hiszen lehetne hagyományápolni otthon, családi körben.



Röviden: a melegfelvonulás azért teher, mert van, aki nem bírja elfordítani a fejét egy fél napra anélkül, hogy kivonulna a helyszínre jelezni, ő aggályosnak és erkölcsrombolónak tartja azt, amit amúgy nem látna. Viszont kimegy és bekerül a híradóba a tüllszoknyás travival együtt. Ellentüntetők nélkül fél tucat vágókép lenne a felvonulás az esti hírekben, velük viszont masszív tudósítás a botrányról.

A balhé elmaradt

Ezúttal nem volt kínos dobállózás, vagyis valamiért kevesen kívánták kifejezni repülő fél téglányi hazaszeretetüket. Ennek egyik oka a kormányváltás lehet. Érdekes módon a melegeknek nem feltétlenül tesz rosszat egy keresztényebb állami vezetés.

Hiába idézgetnek a Bibliából, a felvonulást betiltani igen égő lenne egy ilyen nagy hagyományokkal rendelkező európai nemzetnek. Tehát lesznek kellemetlen nyilatkozatok, és nyilván nem lesz melegházasság sem, de aggodalomra semmi ok, az ókorba már nem megyünk vissza. Vagyis a keresztény kormányzás igazából nem árthat a melegeknek.

Arra viszont figyelni kellene, hogy milyen társaságba keveredik az ember. Gyurcsány „takarodj” Ferenc megjelenése a melegek között nem sok hasznot hajt elfogadottság szempontjából. Ő volt az a politikus, akinek sikerült olyat mondania, aminek hatására kisebb országrészek ragadtak zászlórudat és vonultak tüntetésre. Gyurcsány nagyon akart, volt lendület a mondandójában, de amihez hozzányúlt, elkúródott, így aztán bármit is karolt föl, biztos volt a kudarc. A melegekhez meg pont ő megy, így aztán ember legyen a talpán, aki megkülönbözteti, kit zavarnak a melegek, és kit Gyurcsány.

Az eddigi felvonulásokon minden bizonnyal balhékatalizátorként működött, hogy olyan kormány állt be azok mögé, amiről kiderült, egyharmadnyi támogatottsága sem volt. A harag egy tetemes része az MSZP ellen irányult, a felvonulás puszta ürügy volt.

Most már eltakarodott, lemondott, új serifünk van, igazán nincs miért hőzöngeni, a lendület is fogyni látszik.



Akik el sem mentek

Az annyira nem is érdekes, hogy ki megy el a felvonulásra. Sokkal izgalmasabb, hogy ki vagy kik nem vesznek részt az ellentüntetéseken. Jó lenne, ha az ellenvéleményüket hangoztatók észrevennék, hogy hozzájuk nem csatlakozik senki. Tényleg senki, még Vona Gábornak és Morvai Krisztinának is kínos a társaságuk, pedig ők sem lelkesednek a melegfelvonulásért.
Az az igazság, ha Gyurcsány segíteni szeretne a melegeknek, akkor ellentüntetők közé menne.