Mohácsi Erzsébetet, a Chance for Children Foundation (CFCF) elnökét kérdeztük.

Július 11-én az országgyűlés az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előremozdításáról szóló törvény módosításáról fog dönteni. Mit jelent az Önök számára a törvény?

Számunkra rendkívül fontos, hiszen az alapítványunk a hatálybalépésével egyidős. A megalakulásunk tehát a törvényhez köthető, ez ad lehetőséget számunkra, hogy civil szervezetként fellépjünk az iskolai szegregáció ellen. Korábban, ha volt bármilyen visszaélés, csak úgy lehetett orvosolni, hogy egyéni felperesek indítottak eljárást, így viszont az alapítvány vállalhat egy meg nem határozott csoport érdekében úgynevezett közérdekű igényérvényesítési pert.

A hatályos törvény szerint 2010. július 1-től csak akkor pályázhat az önkormányzat, ha rendelkezik esélyegyenlőségi programmal. Mennyiben jó ez az intézkedés?

Ez egy jó intézkedés, de csak abban az esetben, ha megfelelő garanciákat kapunk arra, hogy mindezen ígéretek megvalósulnak. A törvényt figyelembe véve egy település nem tarthat fent cigányiskolát, hanem meg kell oldania az integrált oktatást. Ha ez szerepel benne, akkor ez egy jó intézkedés, vagyis hogy semmilyen pénzt ne kapjanak az önkormányzatok, amíg bármilyen alapon megsértik azt a tizenhárom tulajdonságot, amit a törvény idesorol. Ilyen a vallási, és nemzeti-etnikai kisebbséghez való tartozás.

Ezt a határidőt most kitolták december 31-re. Miért tették ezt?

Gondolom azért, mert a legtöbb település nem vette komolyan a rendelkezést és nem készítették el ezt a tervet. Ez egy türelmi idő lehet, bár azért nem vagyok ebben biztos, mivel megkérdeztem Balogh Zoltán romaügyi államtitkárt, akinek azt a kérdést tettem fel, hogy kívánják-e az esélyegyenlőségi törvény bármelyik pontjának a módosítását? Az a választ kaptam, hogy ők erre nem érnek rá, sokkal fontosabb dolgok vannak annál, minthogy ezzel a törvénnyel foglalkozzanak. Ők inkább a gyakorlati intézkedésre és nem a törvénymódosításra koncentrálnak.

Véleménye szerint mekkora mértéket öltött hazánkban a szegregáció?

Mi is hivatalos adatokból dolgozunk, amely szerint jelen pillanatban százhetvennyolc olyan általános iskola van, amely homogén cigányiskola, illetve további hétszáz valamilyen elkülönítő gyakorlatot tart fent, ilyen lehet az osztályok, vagy a tagépületek alapján történő elkülönítés. Ez a szám azt jelenti, hogy az iskolák egyharmada jogellenesen működik.

Miért csinálják ezt az iskolák?

A cigányiskolák olyan nagyvárosokra jellemzőek, ahol több iskola található, itt tartják fent ezeket az intézményeket. Általában településszerkezetileg alakul így, például a cigánytelep közelében lévő iskola - hogy így mondjuk - elcigányosodik, pont ilyen Nyíregyházán az egyik eset, ahol a Huszártelep kellős közepén volt egy iskola, ide jártak a cigányok. Az iskolát peres úton sikerült bezárni, a gyerekeket pedig iskolabusszal széthordják különböző intézményekbe.

Az ilyen problémát mindenütt meg kellene oldani. A szülők között kialakult egy olyan vélemény, mely szerint akkor jó egy iskola, minél kevesebb cigánygyerek jár az adott iskolába. Ha a húsz százalékos küszöböt túllépi ez az arány, a nem roma szülők nem szívesen viszik oda a gyerekeiket. Ezért tartanak fent roma osztályokat, hogy a nem roma gyerekeket megtartsák.

Pusztán előítélet, vagy adott esetben van okuk félni a nem roma gyerekeknek, szülőknek a cigányoktól?

Ez egy nagyon összetett, nagyon bonyolult kérdés, hosszasan lehetne erről beszélni. Nyilván az előítélet a probléma, de aki nem is próbálta a gyerekét egy olyan osztályba járatni ahol a tanulók tíz-húsz százaléka roma, hanem elvitte a gyereket egy elit iskolába, azok nem ismerhetik őket. De igen, az előítélet a legnagyobb probléma.

Dr. Hegedűs Lajost, a Mozgássérültek Országos Szövetségének elnökét is megkérdeztük a témáról, aki elmondta, hogy nem hallott semmit a javaslatról, és sajnálatát fejezte ki, hogy a MEOSZ véleményét nem kérték ki.