Hogy érezte magát a Világbajnokságon? Milyen volt a hangulat odakint?

Jól éreztük magunkat, már csak azért is, mert részt vehettünk egy világbajnokságon. Akár nézőként, játékvezetőként, játékosként, újságíróként részt venni egy ilyen eseményen, igazán nagy dolognak számít. Ha jól is végzi a saját munkáját, akkor az még inkább megszépíti a kint tartózkodást.

Esélyes lett volna a remek játékvezetése alapján mindenképpen a döntő vezetésére, mégsem Ön vezette. Csalódott egy kicsit?

Reálisan elég kicsi volt a lehetőségünk, hogy döntőt vezessünk, azt természetesen hallottuk, hogy a média és a laikusok több esélyt adtak erre nekünk, mint amennyi valójában volt. Mi a helyén kezeltük ezt a történetet, tudtuk, hogy a döntőre egy jóval tapasztaltabb játékvezető kollégát jelölnek ki. Semmiképpen nem vagyunk csalódottak, sőt, inkább roppant elégedettek vagyunk amiatt, hogy elődöntőt vezethettünk.

Nyilván Ön nem mutathatja ki érzelmeit egy mérkőzésen, de ettől függetlenül biztosan szurkolt valamelyik csapatnak.

Egy hétköznapi ember nem igazán tudja elképzelni, hogy nekünk teljesen mindegy, hogy ki nyeri az adott mérkőzést. Mi teljesen más szemszögből közelítjük meg a meccseket, nekünk az a fontos, hogy jól végezzük a munkánkat, függetlenül attól, hogy melyik csapat lesz a győztes. Természetesen a világbajnokságon is ebben a szellemiségben vezettünk minden meccset.

Mennyire zavarta a vuvuzela méhkashoz hasonló hangja?

Úgy gondolom, hogy kicsit fel volt fújva ez a kérdés. A hangja nem megszokott egy európai fül számára televízión keresztül, ám a stadionban, ahol ötven-hatvanezer ember összegyűl, hangzavar volt, pont úgy, mint a világ bármely másik táján. Mi és a játékosok is maximálisan koncentráltunk, ebben az állapotban semmit sem hallottunk a közönség morajlásából. Bár az is igaz hogy a mi kommunikációnkat is megnehezítette egy kicsit a hangszer, de nem igazán volt számunkra zavaró.

Hogyan értékeli a német-spanyol mérkőzést? Csak a 27. percben fújt elsőre a sípjába, ez egyedülálló az elődöntők történetében.

Mindenképpen egy roppant sportszerű mérkőzés volt, nagyon-nagyon sokáig kellett várni az első szabálytalanságra. Sokat számít, hogy a játékosok mennyire akarnak játszani és mennyire tartják be a szabályokat, hiszen a játékosok a főszereplők, nem mi. Tény, hogy ez a mentalitás megkönnyítette a mi munkánkat is, de a legfontosabb hogy a játékosok a játékra koncentráljanak, a bírók pedig próbálják elősegíteni a mérkőzés menetét. Úgy gondolom, hogy ilyen szempontból roppant jó propagandája volt a sportszerű futballnak a német-spanyol mérkőzés.

Nyilván minden bíró hibázhat, mint minden ember. Hogy érzi, hol hibázott?

A mérkőzéseket visszanézve mindig találtunk olyan jeleneteket ahol lehetett volna kicsit korrigálni, ám konkrét dolgokról nem nyilatkozhatok, mert ezt a FIFA nem teszi lehetővé. Szerencsére nem voltak olyan horderejű kérdések, ahol más ítéletet kellett volna hoznunk, persze ahogyan Ön is mondta, hiba nélkül ezt nem lehet csinálni.

A számtalan kamera által úgyis minden hibára fény derül, de mint mondtam nagy hibákat a visszajátszás után sem tapasztaltunk, ebből eredően az általunk fújt négy mérkőzés nem lehetett olyan rossz.

Mi a véleménye a videó bíróról, vagy egyéb, a játékvezetők illetve segédjeik munkáját megkönnyítő rendszerről?

Úgy gondolom, hogy mindennek meg kell találni a működő rendszerét, majd ezt megfelelően ki kell próbálni. Úgy vélem, hogy a játékvezetők nem zárkóznak el semmilyen újítástól, legyen ez plusz technika vagy ember. De hangsúlyozom, ennek egy működőképes rendszernek kell lennie, hiszen annak semmi értelme sincsen, ha bevezetünk valamit, de két hét múlva rádöbbenünk, hogy semmi szükség nem lett volna rá.

A külföldi lapoktól is remek kritikát kapott, hazánkban pedig egyértelműen Ön volt a sztár. Hogy összegezné a szereplését?

Mindenképpen pozitívan, hiszen természetesen a torna előtt is tudtuk, hogy egy ilyen hatalmas sportesemény maximálisan reflektorfényben van. Nem csak egy játékosnak és egy edzőnek, hanem egy játékvezetőnek is megváltoztathatja a megítélését. Sajnos volt olyan, hogy egy játékvezető kevesebb szerephez jutotta a tornán, mint azt előtte vártuk.

Mi a fordított utat jártuk be, tőlünk senki sem várt el ilyen pozitív szereplést, ami mindhármunk számára egy hatalmas siker volt. A magyar hármas bebizonyította, hogy ismét jegyzik valahol a hazai játékvezetést.

Futballbíróként mi a szakmai non plusz ultra? Az egész világ megismerhette Kassai Viktor nevét.

A csúcs mindenképpen a világbajnokságon történő szereplés. Aki mérkőzést vezet egy ilyen tornán, az mindenképpen leteszi a névjegyét. A pályafutása közben és utána is úgy beszélnek róla, hogy igen, ez a kolléga megjárta a világbajnokságot. A döntő egyértelműen a piramis teteje, ha az vesszük, hogy az eddig tizenkilenc vébé alatt ugyannyi játékvezető fújt döntőn, kijelenthetjük, hogy ezek a kollegák legendává váltak.