Karda Bea is szenved olykor

Zavar, ha sok ember zsúfolódik egy helyre?

Nekem nincsen tömeg iszonyom, de mindig történhetnek kellemetlen dolgok! Azt például ki nem állhatom, ha üvöltve telefonálnak az emberek a tömegközlekedési eszközökön, mert ez mindenkit zavar! Intézzük máshol a telefont. Jobb letenni, vagy esetleg halkan beszélni. A zenét se jó hangosan, mobilról hallgatni, inkább tegyék a fülükbe a fülhallgatót! A buszon meg a vonaton szerintem ez alapvető lenne, a kulturált viselkedés része.

Szerinted mit kéne még tenni, hogy ne menjünk egymás idegeire?

Ne üvöltsünk, nem kell rötyögni, és ne kössünk bele a másikba. Az is alap, hogy átadjuk a helyet az idősebbeknek. Ki lehet bírni azt a pár megállót kapaszkodva.
Valami utazási kultúrára lenne szükség!

Mi a legrosszabb a tömegközlekedésben?

A legidegesítőbb a randalírozás, amit néha lehet látni. Amikor fiatalok csapatokban csinálják a balhét, az katasztrofális. Felmennek részegen a buszra, nem veszik számításba, hogy fáradt emberek térnének haza a munkából. Ahelyett, hogy ezt figyelembe vennék, még nekiállnak kötözködni. Ez nagyon ijesztő tud lenni! Legjobb lenne, ha mindenki színjózanon BKV-zna.

SP szerint ovis a magyar társadalom

Szerinted mi a legnagyobb baj a tömegközlekedéssel?

Az emberek parasztsága. Ez néha idegesít, máskor érdekes a számomra, és csodálkozom. Úgy gondolom, jobb nem belekerülni a kétes helyzetekbe, pláne megélni őket, semmi kedvem az ilyen tapasztalatokhoz.

Gond van a társadalommal?

A magyar emberek parsztságával vannak komoly bajok. Ez főleg a BKV-n mutatkozik meg, és nyilván az utcán is, mikor sok ember zsúfolódik össze.

Mit értesz parasztság alatt?

Mondjuk beszólogatásokra, kötözködésekre gondolok. Például ha leülnek mögém, és dobálnak, csesztetnek. Ez teljesen ovis viselkedés. Baj, hogy elég erős párhuzamot lehet vonni hat évesek és felnőtt emberek között...

Vannak konkrét dolgok, amik zavarnak? Telefonálás, evés?

Szerintem ezekkel nincs semmi gond, nem gondolom, hogy azért nem kéne telefonálnia valakinek, mert BKV-n, vagy vonaton van. Bár ha üvöltözik, az nyilván zavarja a többieket, de a telefonálás nem az a dolog, ami nem engedhető meg ezeken az eszközökön.

Benkő Dániel nem keltene agressziót

Szoktál-e tömegközlekedéssel utazni, illetve szerinted mi a legidegesítőbb abban, ha sok ember van összezárva egy helyen?

Én közlekedni se nagyon szoktam, nem hogy tömegközlekedeni! Ha mindenáron el kell jussak valahova, megszervezem, de nem tömegközlekedéssel. Bár tömegközlekedve is lehet meditálni, csak macerásabb! Nem ugyanaz, mintha ülök a kocsiban egymagam, vagy a kutyám, Döme társaságában. Ha ülök a dugóban, elég szórakoztató tudok lenni magamnak is.
Távol áll tőlem, hogy bárkit is zavarjak a jelenlétemmel.

Hogyan zavarnál bárkit is?

Az, ha belépek mondjuk a metróba, és mindenki figyel rám. Akkor rá vannak kényszerülve, hogy önmaguk hibáján kívül egy ilyen idiótát kénytelenek figyelni, elviselni, mint én. Az egy agresszió, hogy ott vagyok és rám kell figyelni. Ezt nem teheti meg a Benkő Dániel az utasokkal! Ezért kerülöm a tömegközlekedést.

Szóval kíméled az embereket?

Ühüm. Mert ez az alapelvem. Nem avatkozom bele senkinek a gondolati, testi, lelki, szellemi és spirituális világába. Ezért kell, hogy megtanítsam végre ezt az országot létezni.

Mit gondolsz, mi a legidegesítőbb emberi tulajdonság?

Engem senki sem idegesít, de ez csak azért van, mert én szisztematikusan felkészítettem magam az ilyen helyzetekre. Tudatosan arra oktrojálom magam, hogy minden létezés, viselkedési forma Isten akaratából működik. Hogy jönnék én ahhoz, hogy Isten engem idegesítsen?!

Senki ne idegesítsen senkit, az elfogadás legyen a vezérlő elv. Persze ha egy ámokfutó ott van a közeledben, nem kell feltétlenül odaállni céltáblának. Van választásod: ott maradsz vagy elfutsz. Én agresszió-ellenes vagyok, de ha megvéded magad az ámokfutó ellen, az nem agresszió, hanem egy megoldás.

A megoldásokat kell keresni, nem elfogadni, azt, hogy idegesít valami. Mert mi az előzménye annak, hogy valaki idegesítő? Ha idegesítenek engem, annak az az előzménye, hogy számomra ő idegesítő. Vagy valóban idegesít, szándékosan, vagy én vélem úgy, hogy idegesít, pedig csak én vagyok ideges, ezért idegesítőnek vélem felfedezni például a kutyát, aki ugrál rám.

Pedig csak szeretetből teszi.