1919. október 26-án született. Kíméletlen és zsarnoki apja az iráni kozák ezred egyszerű katonájából lett kormányfő, majd 1925-ben Irán uralkodója. Fia Svájcban nevelkedett, s 1941-ben lépett apja örökébe, akit a szövetségesek mondattak le, mert úgy vélték, túlságosan szimpatizál a náci Németországgal.

Az új sah korántsem volt olyan erős és tehetséges, mint apja, ha jól mentek a dolgok, sütkérezett a sikerben, de a rossz híreket nem volt hajlandó meghallani és nem tűrte a bírálatot. A valódi hatalom kezdetben a nacionalista Mohamed Moszadek kormányfő kezében volt, aki 1951-ben államosította a brit tulajdonú olajcégeket. A sah 1953-ban az ország elhagyására kényszerült, pár nappal később azonban visszatérhetett, mert egy amerikai támogatással szervezett puccs megbuktatta Moszadeket.

A sah a kőolaj-bevételekre alapozva 1963-ban meghirdette a fehér forradalmat, amellyel országát a térség, sőt a világ legnagyobb hatalmai közé akarta emelni. Hiába épültek azonban utak, vasutak, gátak és gyárak, az infrastruktúra hiányosságai miatt a gépek olykor el sem jutottak a beruházások helyszínére. A földreform szétverte a falu társadalmát, a hibás gazdaságpolitika inflációt, spekulációt és zűrzavart eredményezett. Az elszegényedett vidékről a városokba áramlottak az emberek, de itt is nyomorogtak, miközben a rezsim haszonélvezői látványosan fitogtatták gazdagságukat. (Csak az uralkodói család hatvan hercegének 200 vállalata volt és 12 milliárd dollárja Svájcban.) Az elégedetlenség élére a kiváltságait féltő és az ország elnyugatosodásától félő mohamedán főpapság állt, az ellenállás jelképe a gyorsan külföldre száműzött Khomeini ajatollah lett.

A sah minderre egyre keményebb elnyomással válaszolt, a lakosságot a félelmetes titkosrendőrség, a SZAVAK tartotta rettegésben, s dollár tízmilliárdokat költöttek a 400 ezer fős hadseregre. A katonai megrendelésekkel elárasztott Washington a szovjet befolyás elleni bástyát látta a sahban, így szemet hunyt az emberi jogok megsértése fölött.

Az áhított trónörökös, Reza herceg 1960-ban született meg a sah harmadik, világszép feleségétől. A sah 1967-ben császárrá koronázta magát, 1971-ben óriási ünnepségekkel emlékeztek meg a monarchia 2500. évfordulójáról. A hetvenes évek végén azonban az olajárak csökkenése egyre súlyosabb feszültségekhez vezetett, ám sem a sah, sem amerikai tanácsadói nem észlelték a bajok nagyságát.

A vég 1978 januárjában kezdődött, amikor Kum városában iszlám diákok tüntetését fojtották vérbe. Az áldozatok temetését újabb tüntetések és megtorlások követték, a sahot végül dédelgetett hadserege is cserben hagyta. Az utca hatalma 1979. január 16-án másodszor, immár véglegesen menekülésre késztette, február 1-jén diadalmenetben hazatért Khomeini, győzött az iszlám forradalom.

A trónjáról lemondani nem hajlandó, leukémiás Pahlavi országról országra utazott, rövid ideig Amerikában is kezelték. 1979 novemberében a teheráni amerikai követséget forradalmi gárdisták foglalták el, akik a túszok elengedéséért a sah kiadatását követelték. Ezt Washington elutasította, de a sahnak távoznia kellett, végül Egyiptomban halt meg 1980. július 27-én.