Egy átlagos munkanap átlagos délelőttjén lesétáltam az irodaházzal szemben lévő élelmiszer üzletbe – mely egy magyarországi bolthálózat tagja – hogy enyhítsem fojtogató szomjúságomat. Természetesen én is az egészséges életmód végletekig elkötelezett híve vagyok, így gondolkodás nélkül a cukros és szénsavas finomságokhoz vettem az irányt, ahol rá is találtam kedvencemre, a Coca Colára. Az egy literes kiszerelés 239 forint, a fél literes 229 forint volt, így a nagyobbat választottam.

A szerkesztőségbe visszaérve megelégedetten felbontottam szerzeményemet, de valahogy a tekintetem a címkére vetődött, melyen lengyelül volt a márka szokásos szlogenje. Megfordítottam az üveget és a hátoldalán is csak lengyel nyelvű tájékoztatást kaptam. Szöget ütött fejembe a dolog, hogy mégis, hogyan lehet egy magyarországi üzletben magyar nyelvű tájékoztatást nem tartalmazó üdítőitalt kapni, hiszen legjobb tudomásom szerint ez jogszabályellenes. Azonnal felhívtam a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot, ahol még a központi telefont sem voltak képesek felvenni.

Magyarul kötelező!

Ezután felkerestem Kovács Krisztinát az Állami Egészségügyi Hivatal szakértőjét, aki a következőképp nyilatkozott. „Természetesen magyar nyelvű tájékoztatást tartalmaznia kell. Fel kell tüntetni a gyártót, az összetevőt valamint a minőségmegőrzési időt annak az országnak a nyelvén ahol forgalomba került a termék”

Kérdésemre, hogy ki a felelőse az ügynek a válasz ez volt: „Az élelmiszerek jelöléséért, általános felelősségi rendszer van tehát a forgalmazó és természetesen a gyártó. Ez olyan jelölési hiba, amit annak a kereskedelmi egységnek is észre kellett volna vennie, aki kirakta a terméket.”

Később visszamentem az említett üzletbe, vettem még három darab ugyanilyen terméket, bizonyíték végett.

Kizárólagosság?

Az ügyben felkerestem az üzletlánc kereskedelmi vezetőjét, hogy tájékoztatást kapjak arról, hogyan kerülhettek forgalomba ezek a termékek. Az úr hallhatóan meg volt döbbenve miután elmeséltem neki történetemet. Elmondta, nekik kizárólagosan a Coca Cola magyarországi cégével van kapcsolatuk, beszállítói szerződésük, mely kizárja azt, hogy máshonnan szerezzék be az üzleteik ezt a fajta italt.

Elképzelhetetlennek tartotta, hogy a helyi gyártótól érkezett volna olyan szállítmány melyen nincsen magyar nyelvű információ. Megerősítette azt, hogy ez az ő érdeküket is sérti, hiszen kétes eredetű áruk forgalmazásával nagy mértékben romlik a márka megítélése.

Utam megint a boltba vezetett, ahová diktafonnal mentem, valamint mobiltelefonnal lefényképeztem a termékeket, és megkerestem az üzlet vezetőjét. A hölgy a kérdésemre a hangfelvételen jól hallhatóan megerősíti, hogy igen ezek a termékek jogszabály ellenesen vannak a polcokon és elnézést is kért.

Mit mond a Coca Cola?

Itt még nem ér véget a történet. Felhívtam a magyarországi Coca Cola központot, akik elmondták, hogy az adott üzletnek több mint egymillió forint lejárt tartozása van és két hete már nem szállítanak nekik árut, valamint információt szolgáltattak arról, hogy semmilyen kapcsolatban nem állnak a lengyel rokoncéggel, és nem tudják, hogy hogyan került a polcokra az efféle üdítő, hiszen kizárólagos monopóliumuk a termék hazai forgalmazása, tehát jogtalan a más országból érkező Coca Cola kihelyezése a polcokra. A hölgy tájékoztatott, hogy itt márkavédelmi jogsértések, valamint az üzletlánccal, és annak kereskedelmi egységével kapcsolatban is törvénysérelmek merülnek fel, melyeket orvosolni fognak, ha kell jogi úton is.

Ezen információk birtokában telefonon hívtam fel az adott közért vezetőjét, de most egy másik hölgy válaszolt. A telefonbeszélgetés természetesen rögzítésre került, mely a következőképp zajlott:

Azzal kapcsolatba keresem Önt, hogy olyan Coca Cola termékeket találtak az üzletükben, amik Lengyelországból származnak és lengyel felirat, címke van rajtuk, de magyar nincs. Hogyan lehet az, hogy onnan szállítják be ezeket a termékeket?

Mi a magyarországi Coca Colától szoktunk kérni árut, nem Lengyelországból.

Csak lengyel feliratot tartalmaz a palack. Megtudtam, hogy két hete már nem szállítanak Önöknek árut, mert több mint egymillió forint lejárt tartozásuk van.

Na de előtte hoztak.

Az lehet, hogy előtte hoztak, de azon nyilván nem lengyel címke és kupak volt.

Hány literes, milyen fajta termék ez?

Ez sima egy literes Coca Cola üdítőital.

Egy két percet tudna várni, hogy behozzak egy ilyen terméket?

Természetesen...[4 perc szünet]

Látom itt van, de van magyar hang rajta.

Lehet, hogy azon amit Ön tart a kezébe van magyar nyelvű tájékoztatás, de amelyeket én vettem, azokon nincsen.

Ezen van magyar felirat...amúgy nem tudom honnan érkezett egyébként (szerk.  azért érdekes, ha a boltvezető sem tudja, hogy honnan jön az áru)

Beszéltem egy másik üzletvezetővel, mely beszélgetést diktafonnal rögzítettem. Ő nyíltan elismerte, hogy igen, jogszabályellenesen vannak kint ezek az italok. Erről mi a véleménye?

Egy pillanatot akkor hadd kérjek, lehet, hogy itt a kolléganő...[5 perc szünet]
A kollégám biztosan elment valahova nincs itt, hagyna neki üzenetet?

Nem.

Akkor viszont látásra.”

És a hölgy lecsapta a telefont. Ezek után még egyszer visszamentem az üzletbe ahol két perce még sehol sem volt az említett vezető, most hipp hopp ismét ott termett és szúrós tekintetével minden lépésemet követte.

A beszállítói forrásról több információt nem sikerült szereznem, viszont olyan bizonyítékoknak a birtokába jutottam, mely egyértelművé teszi a törvénytelenség létét, mely nyilván nem egyedi a hazai piacon.

Egy üzletlánc egy tagja megkárosítja az anyacégét, megkárosítja a világ egyik legnagyobb italgyártóját, és ami a legfájóbb a fogyasztóközönségét is. Az ügyben bejelentés készül a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál, és nyilván a két multi cég is megteszi a szükséges jogi lépéseket.