A kutatásról a Journal of Cosmology című csillagászati szaklapban jelent meg tanulmány.
Arisztotelésztől kezdve az ókori szerzők számtalanszor tettek említést egy szekérderék-méretű meteorról, amely valamikor a Kr.e. 468 és a Kr.e. 466 között csapódott be Görögország északi részén.

Az esemény sokkolta a helyi lakosságot, a hívatlan égi jövevény pedig egy félévezreden át "turistaattrakció" vólt - olvasható az Archaeology News Network (http://archaeologynewsnetwork.blogspot.com) régészeti hírportálon.

A korabeli beszámolók említést tesznek arról is, hogy a becsapódás idején az égbolton egy üstökös volt látható, bár utóbbinak vajmi kevés figyelmet szenteltek.

Megjelenése azonban egybeesik a Halley-üstökös feltételezett soros feltűnésével, amely 76 évente látható a Földről.

Az Utah állambeli Brigham Young Egyetem két kutatója - Daniel Graham filozófus és Eric Hintz csillagász modellezték a Halley-üstökös pályáját, s ezt egybevetették a korabeli leírásokkal. Az ókori szerzők szerint az üstökös 75 napon át volt látható, s ez idő alatt igen szeles volt az időjárás, az égbolt nyugati részén pedig hullócsillagokat észleltek.

A kutatók kimutatták, hogy a Halley-üstökös maximum 82 napon át - Kr.e. 466 június 4. és augusztus 25. között lehetett látható. A július 18-tól kezdődő időszakban az adott térségben mindig igen szeles az időjárás, ráadásul ebben a periódusban bolygónk az üstökös csóvája alatt helyezkedett el, amelynek törmeléke "szolgáltathatta" a hullócsillagokat.

Mindez természetesen nem bizonyítja, hogy valóban a Halleyről van szó, ám mint Daniel Graham rámutat, a nagy üstökösök ritkák.

Korábban a csillagászok úgy vélték, hogy kínai asztronómusok észlelték elsőként Kr.e. 240-ben a Halley-üstököst. Amennyiben viszont Daniel Graham és Eric Hintz feltételezése helytálló, a görögök több mint két évszázaddal megelőzték a távol-keleti megfigyelőket.

Mint az amerikai kutatók rámutatnak, ez az észlelés fordulópontot jelentett a csillagászat történetében. Plutarkhosz (Kr.u. 45-120) említést tesz egy fiatal csillagászról, Klazomenai Anaxagoraszról (Kr.e. 500-428), aki megjósolta egy meteori becsapódását. Az ókori görög író állítása sok fejtörést okozott a történészeknek, mivel az ilyen csillagászati események meglehetősen ritkák.

Daniel Graham és Eric Hintz a Plutarkhosz által leírtak elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy Anaxagorasz minden bizonnyal nem a meteor becsapódását jósolta meg, csupán kijelentette, hogy az égből kövek hullhatnak alá.

Anaxagorasz korában úgy vélekedtek, hogy az égitestek - a bolygók, a Hold - a levegőnél könnyebb objektumok. Az ókori asztronómus azonban, miután Kr.e. 478-ban tanúja volt egy napfogyatkozásnak, arra a következtetésre jutott, hogy súlyos, sziklás képződményekről van szó, amelyeket centrifugális erő tart pályájukon. Következésképp a napfogyatkozást a napsugarak útját "blokkoló" Hold okozza. Ez azt is jelentheti, hogy a helyükről "kibillentett" sziklák a Földbe csapódhatnak.

Játszhatott-e a Halley-üstökös szerepet a meteorit becsapódásában? Mindig fennáll a lehetősége annak, hogy egy üstökös eltéríti pályájáról a Föld közelében elsuhanó aszteroidákat, s bolygónk felé "irányítja" őket.

"Az ókori görögök elfogadták az égbolton átszáguldó sziklák létezését, s ezáltal új ismereteket szereztek a világegyetemről" - emelik ki az amerikai kutatók.