Saját embere kérdőjelezi meg Csepel szocialista vezetésének tisztességét. Tokár Tamás arról beszélt a HírExtrának adott interjúban, hogy nem ő az egyetlen, akinek elege van az MSZP-sek rossz döntéseiből.
2010. szeptember 17. péntek 14:09 - HírExtra
Megszokhattuk már, hogy Csepelen mindig történik valami. Az egyre csak terebélyesedő "lakásmutyi" botrány és a csepeli szennyvíztisztító kálváriája után itt a legújabb ügy. A XXI. kerületi önkormányzat egyik MSZP-s bizottsági tagjának lemondólevele szítja a kedélyeket, és veti fel a kérdések sokaságát. A HírExtra szeretett volna választ kapni ezekre a kérdésekre, ezért megkereste Tokár Tamást. A civilben ügyvéd exbizottsági tag - szűkszavúan és óvatosan ugyan - de válaszolt kérdéseinkre.
Miért pont most vállalkozott arra, hogy beszél nyolc éves bizottsági munkájának aggályairól?
Éppen ezt fogalmaztam meg a lemondásomban: nem szeretném tovább kitenni magam annak a nemtelen politikai csatának – párton belül és kívül sem -, amely egyre inkább jellemzi a kerületet.
Olyan ügyekről ír a levélben, melyek erősen megkérdőjelezik Csepel jelenlegi MSZP-s vezetésének tisztességét.
Amit leírtam, azt nem kell különösebben magyarázni. Aki kicsit is ismeri az itteni körülményeket, az pontosan tudja, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy elképesztő, hogy valaki a saját szakállára elbont egy épületet.
A frakció és a hivatali apparátus félresikerült személyzeti politikájáról is említést tett. Értsük ezt úgy, hogy Ön szerint alkalmatlan emberek vezették a kerületet?
Inkább csak más körülmények között szocializálódtak. Az én generációm számára érthetetlenek döntéseik mozgatórugói. Részben ezért részben más okokból, de sok esetben nem megfelelő döntést hoztak. Ez azonban nem a személyüket kérdőjelezi meg, - hiszen megválasztották őket - inkább csak a szakmai hozzáértésüket. Ez is felvet azonban néhány kérdést.
Például hogy milyen jellegű szakmai hibákat vétettek, és milyen károk keletkeztek ezekből?
Szakmai hibák voltak, ezeket kár lenne tagadni. Azt azonban, hogy ezek miből fakadtak, nem szeretném minősíteni.
Tegyük fel, hogy a Fidesz nyeri az októberi önkormányzati választást Csepelen, és belefog egy elszámoltatási folyamatba. Mit találhatnak, és kiknek a felelősségét állapíthatják meg?
Nem tudom, hogy milyen összefüggésekben gondolkodnának egy ilyen vizsgálat során. Hiszen már említettem, hogy a felelősség inkább abban merült ki, hogy nem használta ki a bizottság nyújtotta praktikumot, és olyan döntéseket hozott a képviselő-testület, amiket mi sokszor egészen máshogy javasoltuk. Nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen vizsgálat fényt tudna arra deríteni, hogy miért tettek így.
Nem hallgatták meg, vagy csak nem fogadták meg a tanácsaikat? Milyen reakciókat váltott ki a városvezetésből a bizottsági tagok ellentmondása?
A város vezetése előterjeszt egy anyagot, a bizottság pedig véleményezi. A képviselő-testületet azonban nem köti a bizottsági vélemény, így vagy megfogadják a bizottsági javaslatot, vagy nem.
Ezek szerint lényegében semmi haszna nem volt a bizottság munkájának?
Nem, ezt azért nem mondanám. Azonban az tény, hogy az általunk javasolt dolgok közül nem fogadtak meg mindent – illetve sok előterjesztést nem támogattunk (ezért is tartották számon bizottságunkat rebellisként). A bizottság jelentőségét (feladat- és döntési körét) egyébként – döntően - a képviselő-testület által elfogadott szervezeti- és működési szabályzat határozza meg.
Vannak még olyan MSZP-s, esetleg MSZP-hez közeli, a város irányításában részt vevő tagok, akik hasonlóan gondolkodnak, mint Ön? Vagy egyedüli "fekete bárány" volt?
Nem gondolom, hogy ezzel egyedül lennék. Többen is vannak, akik hozzám hasonlóan megkérdőjeleznek egy-egy döntést a közelmúltból, talán ezért is távoztak mostanság – Bátky Endre barátomhoz hasonlóan - többen a frakcióból, illetve a pártból...
Tokár Tamás levele
Tisztelt Jegyző Úr!
Alulírott dr. Tokár Tamás bejelentem, hogy a Budapest, XXI. kerület, Csepel Önkormányzat Képviselő-testületének Ügyrendi, Jogi, Kisebbségügyi és Rendészeti Bizottságában betöltött bizottsági tagságomról 2010. szeptember 30. napjával lemondok.
Indoklás:
• Lemondásommal a leköszönő polgármester korábbi kérésének teszek eleget, jóllehet kérése kevéssé a bizottsági munkám kapcsán merült fel, sokkal inkább arra tekintettel, hogy az MSZP 2006. évi csepeli tisztújításának eredményét a Fővárosi Bíróság előtt megtámadtam.
A polgármester úr akkori kérése jól jellemezte a párt, a frakció és a hivatal belső viszonyait. Az MSZP frakció azon sokéves, sikertelen erőfeszítése, hogy a bizottsági tagságomtól megfosszon; párton belüli népszerűtlenségem egyik vetülete volt csupán. Minthogy szakmai ismeretek és képességek hiányában a frakciónak nem sikerült elérnie a visszahívásomat, a felkérésem maradt az egyetlen eszköze, amelyre akkor nemet mondtam.
A frakció és a hivatal közel hároméves gondolkodását követően végül megszületett az egyébként triviális megoldás a visszahívásom ügyében addigra viszont a testületi többség, azaz a frakció – illetve annak politikai befolyása – olvadt el.
• Fentieknek köszönhetően nyolc éven át vehettem részt az önkormányzati bizottsági munkában és aktivitásom éppúgy, mint esetlegesen annak hiányát folyamatos kritika érte.
Ügyvédként az előterjesztések szakmaiságának hiányát és a hivatal tehetetlenségét, üzletemberként a praktikum mellőzését nehezményeztem többször a bizottságban ülő jogász és ügyvéd kollégáimmal egyetértésben – amelynek eredményeképpen számtalan előterjesztés nem kapta meg a (szak!!!)bizottságunk támogatását. Számos példát hozhatnék fel nonszensz – testületi és hatósági döntésre – illetve annak hiányára -, álljon itt kettő:
- Az önmagában elképesztő, hogy valaki saját szakállára elbont egy épületet, de az még inkább, hogy a – megbízás nélküli – bontás költségét szó nélkül kifizetik neki testületi jóváhagyással, közpénzből.
- A vezető tudomására jutott esetleges visszaélés során pedig nem diszkrecionális döntési lehetőség, hanem feltétlen kötelezettség a feljelentés megtétele.
• A frakció félresikerült személyzeti politikája – amelynek régóta sejthető következményei legfeljebb a laikus szemlélő számára meglepőek – tragikus módon lett közismert. A(z) (f)el nem ismert hibák azonban a hivatali apparátusban is kumulálódtak, melynek nem az apparátus, hanem egyértelműen annak vezetése az oka; hiszen végső soron minden tévedés vezetői hiba, tekintve, hogy az elsőszámú vezető dönti el kivel is dolgozik együtt.
• Miután magam is dolgoztam a közigazgatásban, tudom, hogy az önkormányzatok működésében nem példa nélküliek azok a dolgok, amiket anno kritika tárgyává tettem de, azt hiszem, legalábbis illik megpróbálni változtatni a hibás gyakorlaton.
Lemondásommal egyrészt szerettem volna felhívni a figyelmet arra, aminek a megváltoztatásához én sajnos és a frakció, – amennyiben szándékában állt – kevésnek bizonyultunk; másrészt szeretném megkímélni magam attól a nemtelen politikai csatától, melyet már nem a közélet színterén, hanem köztulajdonú cégek és a hivatal területén kívánnak megvívni a riválisok.
Budapest, 2010. szeptember 1.
Tisztelettel:
Dr. Tokár Tamás
