A szervezet főigazgatója vasárnap azt mondta: méltatlannak tartják, hogy "egy szélsőbalos kommunista ideológus" nevét viselje az egyik legfontosabb nemzeti intézmény.

Szakács Árpád, a Szabó Ervinről nevezett VIII. kerületi téren, a könyvtár központi épülete előtt tartott sajtótájékoztatóján bejelentette: nyilvános vitát, a tortenelemportal.hu oldalon pedig szavazást kezdeményeznek arról, kinek a nevét viselje a jövőben a fővárosi intézmény.

Szakács Árpád, az alapítvány főigazgatója emlékeztetett arra, hogy az 1900-as évek elején Szabó Ervinnek vezető szerepe volt a szélsőbaloldali ideológiák magyarországi terjesztésében. Mint mondta, Szabó Ervin volt az, aki "a majdani kommunista diktatúrát megalapozó művek propagandáját vállalta fel, Marx és Engels írásait népszerűsítette, ő írta a Kommunista Kiáltvány első magyar fordításának előszavát, üdvözölte és támogatta a Lenin-féle bolsevik puccsot".

Szakács Árpád szerint számos olyan személyiség van, aki méltán viselhetné a fővárosi könyvtárhálózat nevét. Mint elmondta, ilyennek tartják Németh László vagy Kosztolányi Dezső írót, Klebelsberg Kunó művelődéspolitikust vagy Hamvas Béla írót, filozófust, aki évekig a könyvtár munkatársa is volt.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár internetes honlapján az áll: az intézményt 1904-ben alapították, és tagkönyvtáraival együttesen biztosítják Budapest területén a közkönyvtári ellátást.

Névadójukról pedig a honlapon azt írják: Szabó Ervin (1877-1918) szociológus, könyvtárigazgató, bibliográfus. "Elszegényedett polgári családból származott. A budapesti, majd a bécsi egyetemen folytatott jogi tanulmányokat; már ebben az időszakban kitűnt statisztikai és könyvtárosi munkáival. 1899-ben doktorált. Pár év gyakorlat után a Fővárosi Könyvtárhoz került, 1911-től ennek igazgatója. Átfogó művelődési hálózatot tervezett, az ő szellemében indult meg a könytári hálózat kiépítése. Széles néprétegek számára igyekezett hozzáférhetővé tenni az intézményt, különös tekintettel a hátrányos társadalmi helyzetűekre. Tevékenységében az angol public library mintáját tartotta szem előtt. Vezetése alatt korszerű társadalomtudományi könyvtár született.

Tudományos munkásságát 1903-ban kezdte meg. 1906-tól a Társadalomtudományi Társaság alelnöke. A Huszadik Század című folyóiratban, a szociológia első magyar műhelyében rendszeres tájékoztatásokat adott a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Cikkeket írt a Neue Zeit német és a Mouvement Socialiste francia folyóiratokba is. Kapcsolatba került Sorellel, Kautskyval, Mehringgel, Plehanovval, majd 1904 végén Párizsban Lagardelle-lel és a francia szindikalistákkal, továbbá számos orosz emigráns szocialistával. Az I. világháború éveiben, súlyos betegsége ellenére, az antimilitarista mozgalom szellemi vezérévé vált. Nagy történelmi művét a Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban címmel már betegágyában fejezte be."