Mi a véleménye Biszku Béla ügyéről?

Ez a történet 1956. november 4-ig nyúlik vissza. Október 23-tól lépett hivatalba a Nagy Imre kormány, amely november 4-ig regnált. Nekik voltak kapcsolataik az oroszokkal, akik átverték őket.

Nagy Imre negyedike hajnalban akarva akaratlanul kimondta, hogy hadban állunk az oroszokkal. Ezt nem csak ő gondolta így, hanem a szovjetek is. Az a kérdés, hogy meddig tartott ez a háború, ugyanis a háborúhoz mindig hozzátartozik a háborús bűn.

Ezek után felállt a Kádár-kormány. November 4-én deklarálták, 7-én érkeztek meg Budapestre. Az más kérdés, mennyire tekinthető legitimnek vagy illegitimnek. Véleményem szerint az utóbbi. Ettől függetlenül regnáló kormány, és mint ilyen, minden eszközzel igyekszik konszolidálni a hatalmát.

A konszolidációhoz létrehozza a maga haderejét: a karhatalmi erőket; és ami fontosabb: a Katonai Tanácsot. Ez utóbbinak az volt a dolga, hogy megtorolja a kormányellenes megmozdulásokat. December 6-ig erőszakos, de fegyvernélküli konszolidációt próbálnak végrehajtani. Ez az, ami nem sikerült.

December 6-án volt a Nyugati pályaudvari sortűz. Innéttől kezdve azt gondolom, hogy a felelőség közös, Kádár és társai között. Ha háború volt, akkor háborús bűn, ha nem akkor nép ellenes bűncselekmény, de mindenképpen történelmi bűnt követtek el. Ebben a párt és az állam felső vezetése bűnös, és így osztozik benne Biszku Béla is.

Biszku Béla egy a sok közül, vagy egy csavar a gépezetben?

Én azt mondom, hogy egy csavar a gépezetben, de igen fontos csavar.

Ma miért ő a „célpont”?

Azok, akik ott voltak 56’ decemberétől januárig, részt vettek akár a jogon kívüli eszközök alkalmazásában, mind terheli a felelőség. Az akkori beosztás, vagy, hogy ki milyen parancsot kapott, és hajtott végre, árnyalja a felelőség kérdését. Az első ember mindenképpen Kádár.

Ha Biszkut nézem, őt történetileg személyes felelőség is terheli. A jog más kérdés, de történetileg megkapta az ítéletet. Azok közül, akik akkor döntési helyzetben voltak, nagyon kevesen élnek. Biszku ilyen szempontból, hogy élve maradt, a korszak szimbólumává vált.

Ez az oka, annak, hogy ő a „célpont”?

Itt nem egyedül ő a célpont. Ha elindul egy komoly vizsgálat, akkor fel kell vázolni a tényállást. Ezt egy történész írja le. De nem azt jelenti, hogy a jogászokkal szimbiózisban vannak a történészek. A jogászok eldönthetik, hogy a tényállásra milyen jogszabályok vonatkoznak.

Ha ez a tényállás elindul, akkor sok olyan tény válna ismerté az ország számára, amit ma csak a szakma ismer. Akkor talán kapunk egy teljesebb képet arról, ki mit csinált.

Ez a téma pont kampányidőszakban került elő. Korábban is volt hasonló történelmi eset, ami aztán a kampány után már nem volt fontos.

Nem hiszem, hogy ez a kampány miatt került előtérbe. Biszkuról a filmet már régóta készítették. Ha jól emlékszem a Filmszemlén akarták bemutatni, de valamiért nem jelent meg…

Úgy emlékszem, hogy már ekkor erős presszió volt a készítők felé…

Végül is itt kezdődik az igazi történet. Bemutatták filmet, és ez kiverte a biztosítékot. Történeti szempontból hatalmas különbség van, mondjuk köztem és Biszku között.

Meg gondolom sokak között.

Igen, és ez az, ami elindította a dolgot. De ez már a levegőben volt. Nem Biszku volt az első, aki ilyen értelemben nyilatkozott 56’-ról. Ott volt például Havas Szófia. Ő azt mondta, hogy a forradalmárok ölték meg az édesapját.

Még ma is ki lehetne vizsgálni a halála körülményeit, mert megvannak a dokumentumok. Ebből kiderülhetne, nem állhat fenn az az eset, hogy a forradalmárok ölték meg az édesapját, mert a környéken sem voltak. Van egy bizonyos kör, amiben persze az rögzült, hogy így történt az eset.

De azt semmiképpen sem gondolom, hogy ez a kampány miatt került elő. Ott volt a hamu alatt a parázs: elkészült a film, bemutatták és a média jelenléte felmutatta a problémát.

Ezt én nem bánom. Ami nyilvánosságra kerül, az segít abban, hogy a társadalom egy árnyaltabb képet kapjon 56’-ról.

Egy kicsit úgy érzem, hogy ez lett a rendszerváltás után elmaradt számonkérés helyett.

Azért sortűzperek voltak.

De ebben ki is merültünk…

Igen, sajnos. Az egyértelmű, hogy 1990-ben kellett volna rendet teremteni történetileg. De például létezett a sortűz bizottság, aminek én is tagja voltam. Ez másfél évig működött. Számos írás jelent meg a bizottság működése alapján. Viszont ennek nem volt folytatása.

Lehet kérdezni, hogy miért nem indult meg az Antall-kormány alatt, de pontosan nem tudom. Vagy nem volt hozzá kellő politikai erő, vagy nem volt hozzá politikai akarat.

A Biszku-ügy elindíthat egy olyan folyamatot, amely segítheti a teljes feltárást?

Nagyon remélem, hogy minden ilyen dolog segít. A jog megtette, amit meg lehet: 89’-ben jöttek a semmisségi törvények. Ezek kimondták az elmarasztaló ítéletek megsemmisítését 56’-ról. De pontos tényfeltárás nem volt.

Egyes eseteket megcsinálhat a történész. De nem volt teljes felülvizsgálat a tényállásban. Erre kell egy akarat, hogy elkészítsék. Sőt ehhez hozzá kell venni, hogy 1945 és 1962 között hány politikai ítélet született, és azokat meg kell vizsgálni.

Mindet meg kellene nézni, készíteni kell egy perregisztert, megnézni a korabeli tényállást, és azt történetileg kontrollálni. A végeredmény az lenne, hogy leírhatnánk mi történt a diktatúrában.

Van szándék a kérdés rendezésére?

Ha engem kérdez, nekem van. Az, hogy ez hogyan realizálódik, az már rajtam kívülálló dolog.

Mindenképpen rendezni kellene 56’-ot?

Ezt valóban egyszer le kellene rendesen zárni. Jön az ötvenötödik évforduló jövőre, ami egy jó apropó lenne arra, hogy kicsit tisztítsunk a képen.

Azt a véleményt viszont nem osztom, amit néhányan képviselnek, hogy 56’-ról már mindent tudunk. A külterjes kutatások befejeződtek, de a belterjesek még messze nem.

Ezt most előtérbe hozhatja a Biszku-ügy?

Engem, mint történészt az érdekel, hogy milyen hozadéka lesz annak, ha elindul a nyilvánosság előtt egy ilyen tárgyalás. Meggyőződésem, hogy új információk kerülnek elő. Például kimondhatnak olyasmit az érintettek, amit eddig nem. Ilyen szempontból Biszku egy kulcsfigura.

Érdemes nézni, hogy a korabeli elvtársak hazugságaik mellett milyen információmorzsákat ejtenek el. Ezek mind segíthetnek abban, hogy közelebb jussunk az igazsághoz. A lényeg az, hogy beszélni kell róla, és beszéltetni kell az érintetteket.