Milyen problémákkal küzdenek a település?

Fizetésképtelenek vagyunk évek óta. 2006-ban egy nagyon komoly költségvetési hiánnyal vettem át az önkormányzatot vezetését. Közel 25-28 millió forintos forráshiány, 4 milliós folyószámlahitellel és 2 milliós munkabér hitel jellemezte a költségvetést négy éve. Ezért mindenféle megszorításokat vezettünk be. Már csak kötelező feladatokat lát el az önkormányzat. 2007-ben visszafizettük a hitelállományt.

Most viszont 13 millió forinta forráshiányunk. Áprilisban indultunk az „önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülő települések pályázatán” és ezen nem nyertünk. Viszont minden évben lehetőség van rá, hogy az előző évi pályázati pénz 70 százalékát előlegként megkapjuk. Ezt mi megtettük, de mivel nem nyertünk ezért most havonta 875 ezer forintot kell visszafizetnünk a nettó finanszírozásból. Ez nálunk 900 ezertől 1,2 millió forintig terjed, ha 875 ezret levonnak, akkor szinte semmi nem marad.

Ezért váltunk fizetésképtelenné. Május óta három pályázatot adtunk be és egyiken sem nyertünk… Ha nyertünk volna, akkor legalább a kincstár felé fennálló adósságot vissza tudtuk volna fizetni. Akkor valahogy kijöttünk volna havi nettóból.

Meg tudják rendezni a hétvégi választásokat?

Igen, ha addig a DÉMÁSZ nem kapcsolja ki az áramot. Se a villanyszámlát, se a gázszámlát se a háziorvost nem tudjuk fizetni. A gyerekeknek nem tudom megvenni az ebédet az óvodában. Egyszerűen nincs tovább.

Semmilyen megoldás nincsen?

Az összes illetékest tájékoztattuk már ez ügyben… Számítottunk az előbb említett pályázat sikerességére. Nagyon rosszul esett, hogy nem kaptunk pénzt, mert mi megtettünk azokat a lépéseket, melyeket tőlünk kértek.

Budapesten sikerült valamit elintézni?

Nem. Sem a belügyminiszterrel, sem az Országgyűlés elnökével nem tudtunk találkozni. A belügyminisztériumnál a kapuig jutottunk, ahol átvették a levelünket és megígérték, hogy átnézik Magyardombegyház ügyét. Konkrét ígéretet nem kaptunk.

Nem lehet, hogy alapvető strukturális problémák állnak az önök gondjainak hátterében?

284 lakos van Magyardombegyházon, ez egy zsáktelepülés. Nagyon elszegényedett vidéken élünk, nálunk nincsenek vállalkozások, gyárak vagy üzemek. Csak az állami bevételeink vannak. Nincs lehetőség arra, hogy egyéb forrásokhoz jussunk. Vagyona már régen nincsen az önkormányzatnak. Azt folyamatosan felélték és most csúcsosodott ki a helyzet. A normatíva mindig csak csökkent, viszont a kötelező feladata egyre több lett. Például az óvodát is 50 százalékban nekünk kell finanszíroznunk, de nincs miből.

Mennyire van munkalehetőség a környéken?

Mezőkovácsházán, 25 kilométerre van egy baromfifeldolgozó üzem, de ott sincs mindig munkafelvétel, inkább elküldik a dolgozókat. Ezen kívül idénymunkára van lehetőség a mezőgazdaságban, de szeptembertől már ez se nagyon jellemző. Most hagymapucolásból élnek azok az emberek, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Ezt helyben tudják csinálni, az önkormányzat biztosított egy helyiséget rá. Így a több pénzt tud nekik adnia vállalkozó. 17 forintért pucolják a hagyma kilóját.

Egyébként az aktív korúak 60 százaléka munkanélküli segélyekből él, nagyon kevés akinek lehetősége van dolgozni.

Mi a település jövője?

Nincs jövője. Nincs tovább. Azért mentünk fel a Parlament elé, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy ma még csak mi 284-en, akik azt mondják, hogy nincs tovább. Legközelebb a mellettünk lévő település jut el idáig, ahol 560-an laknak. Ezután jöhet Dombegyháza, és akkor máris 3000 embernél járunk.

Nem lenne járható út a környező települések önkormányzatainak összevonása?

Régen ez nagyon jól működött – mondják azok akik Dombegyházán laknak. Negyven évig három településnek közös tanácsa volt ott. Magyardombegyházán és Kisdombegyházán semmi nem volt. Ezért fogytak el az emberek a két kistelepülésről. Az összes fiatal elvándorolt, pontosan azért, mert minden Dombegyházán volt.

Ez nem lenne jó megoldás. Még ha minimális is az önkormányzati dolgozók száma (mint nálunk), akkor is közelebb van az emberekhez, és el tudjuk intézni a személyes problémákat is. Egy falu egészen más, mint egy város. Itt figyelünk egymásra.

Mint minden rendszerben, ebben is vannak hibák. Sokszor olyan helyekre folynak el a pénzek, ahová nem biztos, hogy szükséges. Nekünk körülbelül 5-6 millió forintra lenne szükségünk. Ezzel már túlélnénk és működhetne a falu. Persze csak nagyon szoros költségvetéssel, társadalmi megbízású polgármesterrel, tiszteletdíj nélkül dolgozó képviselőtestülettel.