Miért váltak alternatívává a közösségi portálok, ezen belül is a Facebook, a politikai kampányoknál?

A Facebook a legnépszerűbb a világon, és bizonyos országokban már nagyon aktívan használják politikai célokra, de itthon még gyerekcipőben jár, még nem olyan aktív, nem olyan elterjedt. Megállapítható, hogy a tavaszi időszakban sokkal intenzívebben indult el az online irány, s ehhez képest nem volt nagyobb „ugrás” az önkormányzati választások kampányaiban.


Milyen innovációk vannak külföldön, amit hazánkban még nem használnak? Miben más az ottani virtuális kampány?

Egyrészt az intenzitás, másrészt az interaktivitás, ez a két kulcsszó, amiben különbség látható. Amit kiemelnék, az a különböző mobiltelefonos alkalmazások külhoni népszerűsége.

Magyarországon az okostelefonok elterjedtsége sem indokolja, hogy bizonyos applikációk mentén mozgassák azokat, akik egy adott ideológia vagy párt mentén szeretnének információhoz jutni. Mondanék egy kalsszikus példát.

Az USA-ban Barack Obama kampányánál el lehetett érni egy Obama08 szolgáltatást, amin keresztül azt is lehetett látni akár, hogy egy adott földrajzi helyen tartózkodó emberhez melyik kampányrendezvény, vagy iroda van legközelebb. Ilyen alkalmazások a hazai kampányidőszakban nem láthatók.

Lehetséges, hogy a későbbiekben, mind költséghatékonysági szempontból, mind pedig a modernizáció miatt teljesen áthelyeződik a hangsúly a virtuális kampányokra?

Van egy téveszme: az online technika olcsóbb. Egy bizonyos szintig valóban az, de ha valaki minőségi, jól átgondolt stratégiai kommunikációt produkálva szeretne valamit közelebb hozni a felhasználókhoz, az akár jóval drágább is lehet.

Van olyan párt Magyarországon, aki a kampánya során a fő hangsúlyt a videókra helyezi. Ha professzionális anyagot szeretne létrehozni, az bizony nem olcsó mulatság.

Az elmúlt időszakban több közösségi portálon szerveződtek politikai fórumok, pártkezdemények, azonos nézeteket valló érdekcsoportok. Milyen változás figyelhető meg e tekintetben, lehetnek-e később ezek a csoportok valódi pártok?

Hadd emeljek ki a Facebookon kívül más hasonló portálokat is. A legnagyobb regisztrált látogatóval rendelkező közösségi oldal Magyarországon az IWIW. Ott csak nagyon pontos keresés árán lehet eljutni pártszervezetekhez és ott is csak többnyire a helyi elérhetőségük található meg.

A Facebook annyiból alkalmasabb erre, hogy sokkal inkább létezik az a fajta interaktivitás, ahol egy LIKE gomb megnyomásával bárki rajongójává válik az adott pártnak, ő maga is oszthat meg üzeneteket, véleményt fűzhet egy-egy bejegyzéshez. A másik, amit fontos megemlíteni a Twitter nevű mikroblogoló, amit egyfajta hírszolgáltatásra lehet nagyon jól használni.

Amit még nagyon nem használ ki egyik hazai párt sem, az a Tumblr nevű oldal, ami szintén közösségi site. Ezen mértékadóbb lapok, médiumok újságírói is megjelennek.

Az online médiára nem vonatkoznak olyan szintű szabályok, mint esetleg az újságokra, tévékre, rádiókra. Nem lehet, hogy ez által  az álhírek nagyobb teret nyernek?

A kilencvenes években, amikor az internet tömegesen elterjedt, akkor kezdték el az internetet demokratikus médiumnak nevezni. Ez azért fontos, mert adott törvények általában nem nyúlnak át országhatárokon, s ezért fontos szerepe van az önszabályozásnak.

A nyár folyamán valaki feltöltött az egyik párt Facebook oldalára egy melegpornó-videót, a párthoz kapcsolódó rendezvényről szóló videóba ágyazva. Kérdésként merült fel, hogy aki ezt felrakta, mint rajongó, végignézte-e a videót, vagy csak látta az elején, hogy a rendezvény témája kapcsolódik és azért osztotta meg a többiekkel, vagy éppen végignézte és szándékosan próbált valamit a párt ellen tenni.

Két lépcsőben lehet erre reagálni: az egyik az, hogy az oldalt üzemeltető törli az adott bejegyzést, a másik pedig az, hogy úgy reflektál erre a közönség, aki csoportosul az oldalon, hogy akár ők kérik az üzemeltetőt, hogy törölje ezt a tartalmat.

Több zárt fórum is létezik ezeken a közösségi oldalakon, ahol csak az adott csoport ismerősei, rajongói tudnak hozzászólni a témához. Ha ilyen oldalakon olyan tartalom jelenik meg ami valakinek a nemtetszését váltja ki, viszont ő nem tagja az adott közösségnek, hogyan adhat hangot véleményének?

Abban az esetben, ha rajongójává válik valaki ennek a pártnak, akkor kinyilváníthatja ezzel kapcsolatos ellenérzéseit. Nyilvános fórumon jelenik meg a vélemény és erre a közösség tud reagálni.

Ez mindig is így működött az interneten kívül csoportok esetében is. Van egy önszabályozás és vannak véleményvezérek, akik aktívabbak, akik az adott eseményeket valahogy értékelik és ezt a közösség vagy elfogadja, vagy tiltakozik ellene. Onnantól, ha ez az oldal nem lesz önszabályozó, onnantól nem is lesz hiteles.

Mi az az ok, amiért a Facebook népszerűbb mint az IWIW?

Az IWIW-en még mindig magasabb a Magyarországról regisztráltak száma, de az aktivitás folyamatosan csökken. A világon 500 millióan használják a Facebookot, ez egy divathullámot gerjesztett és ezt a divatot a tömeg többnyire követi és azt mondja, hogy nem akar kimaradni ebből.

Annak idején, ha valaki nem nézte a Dallast, akkor másnap nem tudott beszélni róla a többiekkel. Ugyanez történik ma is: ha valaki a Facebookról és ”lájkolásról” beszél, és a másik nem tudja, hogy mi az, akkor kínos lehet számára, kimaradhat beszélgetésekből. S ahogy korábban említettem, vannak véleményvezérek, akik kiválasztják a számukra leginkább célszerű közösségi portált, ahol elindítják saját oldalukat, mely után a tömeg is csatlakozni fog hozzá.

Jelenleg például a Facebookot kétszer olyan aktívan használják mobiltelefonokon keresztül a világon, hiszen mobilra optimalizált felülete olyan megoldásokkal rendelkezik, amit akár egy maroktelefonról is kényelmesen lehet használni.

Milyen stratégia jelenik meg a pártok honlapjain?

Volt olyan párt, aki az oldalán alapinformációkat, fő üzeneteket közölt egy klasszikus webdesignnal, egy másik oldalán egy Magyarország térkép jelent meg, ahol a megyékre rákattintva az adott települések képviselőinek lehetett információkhoz jutni.

Volt olyan párt, aki abszolút a videókommunikációt részesítette előnyben, és volt olyan is, aki az online élő adást preferálta. Az online kommunikációs stratégiák tehát elsősorban a honlapos megoldásoknál kristályosodtak ki, a közösségi felületeken még inkább az első lépéseknek lehettünk tanúi.