A kieli Leibniz Tengertudományi Intézet (IFM-GEOMAR) és a szentpétervári Északi- és Déli-sarki Kutatóintézet szakemberei több száz vízmintát vettek különböző vízmélységekből, amelyeken biológiai és kémiai elemzéseket végeztek. A kapott értékeket összehasonlították korábbiakkal. Ennél is fontosabb volt a tenger fizikai paramétereinek vizsgálata - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at).

Ezeket egyrészt a hajóról végezték, másrészt felszínre hoztak több megfigyelőállomást, amelyek az elmúlt év adatait gyűjtötték össze, majd azok leolvasását követően visszahelyezték őket a helyükre további egy évre. A hosszú távú megfigyelésekből következtetni lehet az Északi-sarkvidéket érintő változásokra, továbbá modellszámítások és előrejelzések alapjait is képezik.

Habár az adatok részletes elemzése hosszabb időt vesz igénybe, már első ránézésre látható volt, hogy az Északi-sark érzékeny ökoszisztémája minden, csak nem stabil - vonta le az első következtetéseket az expedíció vezetője, Torben Klagge (IFM-GEOMAR). Szergej Kirillov vezető oceanográfus elsősorban a különböző mélységekben jelenlévő jóval melegebb víz miatt aggódik. Az orosz szakértő szerint ez késleltetni és csökkenteni is képes a tengeri jég képződését.

Igor Dmitrenko, az IFM-GEOMAR kutatója a víz felmelegedését az atlanti víztömegek beáramlásával magyarázta. Ezek alapvetően csak a Jeges-tenger mélyebb részeiben áramlanak, az elmúlt években azonban meglepetésszerűen egyre inkább bejutottak a sekély selfterületekre is. A jelenséget először 2000-ben figyelték meg a szibériai selfeken, azonban az egész Északi-sarkvidék jégáramlására kihat.

Az itt keletkező jég ugyanis a transzpoláris áramlás segítségével egészen Grönlandig eljut, mennyisége pedig közvetlenül kihat az európai éghajlatra. A Laptyev-tengerben képződik az Északi-sarkvidék jegének csaknem kétharmada. Hogy a változások milyen messzemenő hatással lesznek a globális tengeri ökoszisztémára, még csak durván sem jósolható meg a kutatók szerint.