Bizonyára ön is tapasztalja, hogy egyre inkább jellemző - főleg a fiatalok körében - angol szavak és szófordulatok használata még akkor is, ha van helyette magyar kifejezés.

Valószínűleg ez az, amit az átlagember érzékel, de azért van ebben egy jó adag érzéki csalódás is. Az angol szavak tömeges átvétele valójában inkább csak bizonyos nyelvhasználati rétegeket érint, például a chat nyelvet, a reklámszövegeket és az újságírói nyelvet is. Azaz nem a magyar köznyelvbe áramlanak be az angol jövevényszavak, hanem bizonyos csoportok nyelvhasználatában jelentkeznek nagyobb számban.

A mindennapokban is találkozunk angol jövevényszavakkal, hiszen ha bekapcsoljuk a tévét, akkor, celebekről hallunk, ha kimegyünk az utcára, shopokat látunk. Amikor idegen nyelven írják ki az eladandó árucikk nevét, akkor – különösen éttermek esetében – azért is érezzük ezt sértőnek, mert egyértelmű: a saját országunkban nem mi vagyunk vásárlóközönségként megcélozva. Ez idegenségérzetet kelthet bennünk.

Az áruházak vezetői többnyire azt gondolják – biztos vannak olyanok, akikre ez hat is –, hogy az angol kifejezések valamilyen hívószavakként működve az amerikai típusú fogyasztói társadalom életérzését keltik a vevőkben, akik ezért szívesebben mennek be egy shopba, mint egy üzletbe.

Az internetes kommunikáció milyen hatással van nyelvünkre?

A chates szövegek nagyon változékonyak. 4-5 év alatt már sok minden kikopik belőlük és sok új dolog is keletkezik. Éppen a minap beszéltem erről egy 22 éves tanítványommal. Azt mesélte, hogy az a fajta chatnyelv, amelyet a mostani középiskolások használnak, már nagyon különbözik attól, amelyet ő ismert középiskolásként. A kifejezések, amelyek ebbe a nyelvhasználati rétegbe bekerülnek, sokszor nagyon hamar ki is kerülnek onnan. A folyamatosan megújuló kifejezéskészlet használata egyben arra is jó, hogy segítségével a chat közösség tagjai hangsúlyozhatják: egy generációhoz, annak is egy csoportjához tartozunk.

Mit gondol arról, hogy sokan illesztenek angol szavakat magyar kontextusba?

Nem azok használják az angol kifejezéseket magyar szövegben, akik tényleg jól beszélnek angolul, hanem leginkább a „tud valamit angolul” kategóriába tartozók. Aki jól beszél, az a globális világban kiélheti az ilyen jellegű kommunikációs szenvedélyét angolul is. Nincs igazán igénye ezeket a kifejezéseket, gyakori rövidítéseket áthozni a magyar nyelvbe.

A középiskolások esetében az az elgondolkodtató, ha csak ezt a fajta chatnyelvi variációt tudják írásban használni, ha az írásbeli nyelvet azonosítják a chatnyelvvel. Ez probléma, mert így nem tudnak kellő igényességgel megírni egy hivatalos levelet, kérvényt vagy adott esetben egy szemináriumi dolgozatot.

Ha azonban ismerik a formális írásbeli megnyilatkozásnak a szabályait és ezek mellé még egy másfajta nyelvváltozatot is megtanulnak, amely a csoport-identitásuk jelzése szempontjából fontos, az nem olyan nagy probléma. Ugyanakkor a csoportnyelvek, mint utaltam rá, nagyon rövid idő alatt változnak és éppen ezért nem is lesznek képesek maradandó hatást kifejteni a magyar nyelv egészére.

Csak az a kifejezés épül be a köznyelvbe jövevényszóként, amelynek a nyelvhasználók tudnak funkciót adni. Ha nincsen értelmi vagy stiláris különbség az idegen nyelvű és a neki megfelelő magyar alak között, az idegen szó jó eséllyel nem tud meggyökeresedni a magyar köznyelvben.

Akkor az internetes kommunikáció nem rombolja annyira a nyelvet?

Nem befolyásolja nagyban a nyelvet, mert elég kevés kifejezés ereszt véglegesen gyökeret a magyar köznyelvben. Például angolban a FAQ rövidítést használják a gyakori kérdésekre, a széles közösségnek szánt magyar nyelvű oldalakon a neki megfelelő kifejezés az angolhoz hasonló szóalkotásmóddal, ám magyarul jelentkezik: GYIK. Az idegen szó helyett kitermelődött a magyar megfelelő, amely pontosan azt a kognitív tartalmat tudja közvetíteni, mint a külhoni.

Úgy tűnik, hogy a magyar nyelv könnyen beveszi ezeket a szavakat. Erre mi lehet a magyarázat?

Ez máskor is így volt. A magyar nyelv bármikor, amikor átvett jövevényszavakat, igyekezett magyarrá tenni őket. Amikor a szlávból átvette a kapa szót, és a vele végzett cselekvést akarta kifejezni, hozzátett egy -l igeképzőt és lett belőle kapál. Ez ma is így működik. Amikor a like szót a chatnyelv igeként használja magyar szövegkörnyezetben, akkor magyar igeképzőt tesz hozzá, lesz belőle lájkol. Nem érdemes annyira féltenünk a nyelvet. Valamiféle önszabályozó mechanizmusok mindig is működtek, ma is működnek és a nyelvhasználók csak azt fogják megtartani, amire a pontos kommunikációhoz szükségük van. Ez eddig is így működött.

Jelenleg a magyar nyelvet védi az is: van egy ország, amelynek hivatalos nyelve a magyar. Magyarul intézzük hivatalos ügyeinket, a magyar az oktatás és a média nyelve, gazdag szép- és szakirodalom született, születik ezen a nyelven. E funkcionális gazdagság komoly presztízst teremt a magyar nyelv köznyelvi változata számára. A beszélők sikeresen kommunikálnak ezt a közlésrendszert használva, ezért érdekükben áll, hogy gondoskodjanak a nyelv fenntartásáról.

Ezenfelül vannak olyan hivatalos szervek is, mint az akadémiának a nyelvművelő osztálya, amely tudományos szempontból is javaslatokat fogalmaz meg bizonyos nyelvhasználati kérdésekben.
Ők maguk is azt hangsúlyozzák: az határozza meg a nyelvhasználat formáját, hogy milyen beszédhelyzetben nyilatkozik meg az ember.

Ezért lehet abból probléma, ha a gyerekek nem tanulják meg az írásbeli vagy szóbeli formális megnyilvánulás szabályait. Vagy ha megtanulják ugyan, de nem tudják, hogy mikor alkalmazzák a formális struktúrákat és mindig az egyszerűsített, a hordozó technika miatt redukált nyelvváltozattal élnek, amelyhez mondjuk éppen a chatelés során szoktak hozzá.

Az oktatás mit tehet mindezért?

Megpróbálja tudatosítani a fentieket. Ma már nem az a követelmény, hogy a területi vagy társadalmi nyelvváltozat helyett tanítsuk meg a hivatalos nyelvhasználatnak a szabályait, hanem: ezek mellé a variációk mellé tanítsuk meg a köznyelvi, normatív változatot és lehetőleg igyekezzünk kifejleszteni a gyerekekben azt a készséget, hogy felismerjék, hogy az adott beszédhelyzet mely nyelvváltozat használatát követeli meg tőlük.

A mai nyelvművelés elvei nem azonosak a XIX. század végi – XX. század eleji purista eszményekkel, amelyek értelmében tűzzel-vassal kívánták irtani a német vagy németnek vélt kifejezéseket és ennek időnként valójában magyaros szerkezetek is áldozatul estek. A mai nyelvművelés toleránsabb és próbálja a nyelvet történetisége egészében szemlélni, a nyelvtörténet pedig azt mutatja, jövevényszavak mindig voltak és valószínűleg lesznek is.

Mindig lesznek olyan újítások, amelyeket meg kell nevezzünk. Amikor megjelent az állattartás a magyarság életében, akkor ezzel együtt azok az iráni és ótörök jövevényszavak is bekerültek a nyelvünkbe, amelyek segítségével beszélni is tudtunk az e népcsoportoktól eltanult új gazdálkodási formáról. Esetünkben, például a számítógép megjelenése angol szavak beszivárgásával jár. Hosszú távon azonban csak azok a kifejezések fognak a magyar köznyelv részévé válni, amelyek hiányt pótolnak, ezért funkciójuk van.