Az elefántokat amolyan ökológiai mérnökként tartják számon, mivel tevékenységük olyan szinten megváltoztatja élőhelyüket, hogy az számos más fajra is kihatással van. Mellső lábaikkal kiássák a földet, kihúzkodják a füvet, és nagy fákat is képesek kidönteni. Tökéletlen emésztésük folytán számos növényi magvat messzire képesek eljuttatni, ezzel elősegítve azok terjedését - magyarázta Bruce Schulte, jelenleg a Nyugat-Kentuckyi Egyetem kutatója, a BBC-nek (www.bbc.co.uk).

A Dél-Georgiai Egyetem kutatócsapata a Ndarakwai Ranchet, egy Északkelet-Tanzániában elhelyezkedő 4300 hektáros, erdős és nyílt szavanna alkotta élőhelyet vizsgált 2007 augusztusa és 2008 februárja között. A területeket három kategóriába sorolták aszerint, hogy alacsony, közepes vagy nagy mértékű volt rajtuk az elefántok okozta kár. Kontrollterületként egy bekerített 250 hektáros rész szolgált.

Ahol nagyobb volt az elefántok által a fás növényzetben végbevitt pusztítás, ott jóval több kétéltű- és hüllőfajjal találkoztak. A súlyosan károsult részeken tizennyolc, a közepesen érintettekben tizenkettő, míg a csekély mértékben megváltoztatott élőhelyeken tizenegy faj került elő - közölték a kutatók az African Journal of Ecology című szaklapban. A kontrollterületen mindössze nyolc fajt számláltak.

A kutatók arra következtettek ebből, hogy a különbség valószínűleg az elefántok tájalakító hatásának köszönhető, a megváltoztatott élőhely ugyanis sokkal változatosabb lett, mint az eredeti. A gyökerestül kitépett fák után kráterek és korhadt törmelék maradt, ami mind növelte a búvóhelyek számát az apró állatok számára - nem csupán a vizsgált kétélűek és hüllők, hanem a táplálékukként szolgáló rovarok számára is.

Schulte és társai a kutatást azért végezték el, hogy hatékony indikátorokat találjanak, amelyek képet adnak a régió ökoszisztémáinak állapotáról. A madarak ugyanis egyszerűen továbbállnak, ha kedvezőtlen változások állnak be környezetükben. A kétéltűek és hüllők mozgástere általában sokkal korlátozottabb, mindemellett érzékenyek élőhelyük változásaira.

Az eredmények azt sugallják, attól, hogy egy élőhely az emberi szemnek nem nyújt szép látványt, még lehet értékes - összegezte Schulte.