Magyarország 2011 első félévében esedékes uniós elnöksége alatt tehet nagyobb volumenű lépést a szegénység felszámolásáért?

Természetesen, de ehhez főleg kormányzati szándék kellene. Nem látok bele a döntéshozók fejébe az eddig megtett kormányzati lépések alapján. A hajléktalan-ellátók nagy része úgy látja: konkrét, segítő lépések helyett, inkább hatósági tiltásokkal és rendészeti megoldások keresésével próbálkoznak, ami nem célravezető megoldás.

Ez többek között emberjogi aggályokat is felvet, ezért is adta ki a Tízek Tanácsa az „Európa is tiltakozik!”című állásfoglalását. A FEANTSA (ami az EU területén működő, hajléktalanokkal foglalkozó szervezetnek egy érdekképviseleti ernyőfóruma) és a Tízek Tanácsa folyamatos levelezésben áll, emellett számukra hivatalosan is helyzetjelentést küldünk arról, hogy Magyarországon a hajléktalan üggyel hogyan foglalkoznak.

A FEANTSA, mint uniós szervezet nyíltan jelzi az alkotmányossági szempontokat és az ezzel kapcsolatos aggályokat. Az emberi jogokkal kapcsolatos problémafelvetések, a XXI. századi Európában nagyon komoly kifogásokat jelentenek.

A kormány figyelembe veszi a különféle szakmai szervezetek által megfogalmazott javaslatokat?

Nem véletlen, hogy az egyetlen uniós szervezet, amely kifejezetten hajléktalansággal foglalkozik (FEANTSA) határozottan szembe megy a kormány elképzeléseivel. Többek között a mi fórumunknak is küldtek állásfoglalást és tudomásom szerint közvetlenül a kormánynak is elküldték véleményüket a hajléktalanok közterekről való kitiltásával kapcsolatban.

Mégis, velük együtt csupán képviseleti szervezet vagyunk, amelyek nem kényszeríthetnek ki döntéseket, csupán jelezhetik a különféle fórumokon, ha szakmailag vagy bármely szempontból nem tartják elfogadhatónak a kormány által meghozott döntéseket.

A hajléktalan ellátásban dolgozó emberekkel és a vezetőkkel több egyeztetés is folyik. A Tízek Tanácsa is delegált egy tagot az Országgyűlés lakásügyekkel foglalkozó albizottságába. A kollégánk ott részletesen végigtárgyalta a vezetőkkel ezt a problémát.

Meghallgattak minket. A Belügyminisztérium ennek a törvénymódosításnak kapcsán fogadta a hajléktalan-ellátás képviselőit. A kormány tagjai mindig kompromisszumkészek voltak.  Az összes kormányzati szereplő azt hangsúlyozta,: nem a hajléktalanok ellen született meg a törvénymódosítás. A gyakorlatban viszont azt látjuk,: hamarosan megszavazzák a törvénymódosítást, anélkül, hogy bármiféle általunk javasolt módosítást figyelembe vettek volna. A tárgyalások folynak, de gyakorlati eredményt nem tudtunk elérni.

Az EU iránymutatásával összeegyeztethető, hogy az építési törvény tervezett módosítása szerint szabálysértést követ el, aki nem rendeltetésszerűen használja a közterületet. Magyarország tulajdonképpen úgy tudja elérni a szegények számának csökkenését, ha megszünteti magát a fogalmat és „láthatatlanná” teszi az EU számára?

A probléma nem szűnik meg. Csupán a rendészeti szabályozás nem tünteti el a közterületi hajléktalanság látható formáit. Kivitelezhetetlen ez a döntés, mert akár a rendőrségnek, a közterület felügyeletnek, önkormányzatoknak nincs akkora apparátusuk, hogy folyamatosan el tudják zavarni a közterületeken élőket. Az önkormányzatoknak és a kormánynak most is lehetősége van olyan rendeletek meghozatalára, melyek nyilvánvalóan megtiltják a mások személyes szabadságának megsértését. (pl.: az erőszakos koldulás betiltásának joga).

A döntéshozó pozíciókban lévő politikai szereplők erősen próbálják elmosni a határokat. Jelen pillanatban a lakáshitelek bedőlésével könnyen előfordulhat, hogy tisztességes, polgári egzisztenciák tűnnek el egy pillanat alatt.

Ez a folyamat semmire nem megoldás. Nem tűnnek el az emberek, sokkal inkább kiszolgáltatottak lesznek, és ha elbújnak, akkor is csak valamennyire válik láthatatlanná a probléma.

A politikusok azt a bélyeget sütnék a szegényekre, és a hajléktalanokra, hogy ez az ő választott életformájuk, mindezért büntessük meg őket. Ez az irányvonal az, amit mi kifogásolunk.

Az EU-nak van javaslata arra vonatkozóan, hogy mely ország hogyan oldja meg a hajléktalanok számának csökkenését?

Az Európai Unió, minden tagállama számára ajánlásokat fogalmazhat meg. Az adott országok kormányai és közvetetten a nép  pedig eldöntheti, melyik ajánlást milyen mértékben teszi magáévá. Az ország a saját problémáihoz és forrásaihoz mérten tud ennek megfelelni.

A hajléktalanprobléma vagy a romaprobléma jelent nagyobb kihívást Magyarország számára?

Szociálpolitikai szempontból minden hátrányos helyzetű csoport ugyanakkora figyelmet érdemel, anyagi forrás, támogatás és a szociálpolitika részéről.

A kialakult, feszült helyzet által esetleg még hatékonyabb együttműködés alakulhat ki a hajléktalan-ellátó szervezetek között?

Minél több olyan szabály van érvényben, amely megnehezíti a célcsoport, azaz a hajléktalanok életét, komoly összefogást eredményezhet és ugyanakkor  nagyon erős küszködést is a válsághelyzetben. Ennek ellenére hosszú távú megoldásokat nem tesz lehetővé. Ahhoz megfelelő szakmai koncepció, anyagi forrás és szociális bérlakások kellenének.

A FEANTSA ajánlásában is szerepel az: kellene egy szociális bérlakásprogram, mielőtt rendészeti eszközökhöz nyúlunk. Azzal mi is egyetértünk, hogy rendbe kell hozni a közterületeket, csak előtte lehetőségeket kellene teremteni, nem pedig büntetni. A sorrenddel van a probléma.

Mi lenne az ideális megoldás? Jó irányvonal a kormány ígérete, miszerint egymillió új munkahelyet teremtenek, és emelik az oktatás színvonalát, vagy más megoldási lehetőségek lennének szükségesek a problémák orvoslására?

A hajléktalanellátó szervezetek képviseletében Maróthy Márta és Győri Péter évekkel ezelőtt megírt egy hajléktalanügyi stratégiát, amely tartalmazta, merre kellene elmozdulnia a hajléktalan- ellátásnak, illetve a szegényekkel, hajléktalanokkal kapcsolatban milyen szociálpolitikai döntésekre lenne szükség. A kormánynak érdemes lenne ebbe a szakmai koncepcióba belemélyülnie.

A hajléktalanság kifejezetten komplex probléma, melyben a személyiségfejlődési zavaroktól kezdve a munkával kapcsolatos gondokig, minden jelen van. Az egyik legfontosabb célkitűzés az lenne, hogy elérhetőek legyenek az olcsó, lakhatási formák bizonyos jövedelem szint alatt élőknek is.

A kormány foglalkozzon a munkahelyteremtésekkel is, hiszen ez is szükséges ahhoz, hogy valaki menedzselni tudja az életét. A problémákra nincs egy megoldás. Megfelelő szakemberekkel, korrekt és hosszú távú szociálpolitikai kérdéseket kellene megfogalmazni és irányvonalakat alkotni.

Ezek olyan hosszú távú tervek lehetnének, melyeket több kormányon át is végig lehet vinni. A hajléktalan ellátásban a rövid távú megoldások nem célravezetőek.