Iszapömlés: a gát csak pár milimétert mozdult
Alig fél centiméteres elmozdulást mértek a geodéták a négy héttel ezelőtt megsérült ajkai vörösiszap-tározó X. számú kazettájának északi falán hétfő délután - ismertették a műszeres mérés eredményét a szakemberek az MTI tudósítójával a zagytározó közelében.
2010. november 1. hétfő 20:30 - HírExtra
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság korábbi közlésével ellentétben nem néhány centimétert, hanem csak néhány millimétert mozdult a megsérült gátrész az időjárási körülmények miatt, a több helyen megrepedt és megsüllyedt északi oldalfal ugyanis szárad. A kiszakadt tározó falán a megsérült gátszakasz alja kifelé, a teteje befelé mozdult el, de ugyanekkora elváltozásokat mértek a repedések között is.
A szakemberek azt mondták, a mintegy 150 méteres részen megsérült fal leomlásától egyelőre nem kell tartani.
A gátszakaszon az újabb mozgást a katasztrófavédelmi szakemberek úgy vették észre hétfő délelőtt, hogy a repedések két oldalán egy-egy összekötő szalagot feszítettek ki, és azok közül kettő elszakadt.
Az MTI tudósítója délután a megsérült zagytározó tetején járva azt látta, hogy a megsérült vörösiszap-tározó északi gátján több repedés van, közülük kettő nagyjából fél méter széles és 25-30 méter hosszú. A tározó kiszakadt sarkától 20 méterre lévő nagyobb sérülés így már 59 centiméter széles. A X. számú kazetta északi fala 150 méteres szakaszon sérült, a keresztirányú repedések mellett 52 centiméteres süllyedést regisztráltak.
A vízügyi és katasztrófavédelmi szakemberek kijelentették: a környező települések nincsenek veszélyben.
Forrás: MTI
Az engedély 9. pontja szakmailag hibás!
Nincs engedélye a MAL Zrt-nek lúgok tárolására az ajkai vörösiszap tereken.
Székesfehérváron a 2006. februárjában a MAL Zrt.. részére kiadott 10897/05. ügyiratszámon kiadott egységes környezethasználati engedélyben a vörösiszap tereken történő lúg tárolása nincsen nevesítve.
Az irat szerint tárolókban K2 minősítésű szennyező anyagok (fluoridok és a felszín alatti víz ízét és/vagy szagát rontó anyagok, valamint olyan vegyületek, amelyek ilyen anyagok képződését okozzák e vizekben, és ezzel a vizet emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszik) kerülnek elhelyezésre. A 9. pontban szereplő hulladékgazdálkodási előírásokban nem engedélyeztetik a lúgok tárolását, a vörösiszapot egységes, homogén 7.95% Na2O tartalmú anyagként kezelik az engedélyben.
Ez azonban nem egyezik meg a valósággal! A vörösiszapot amikor kijuttatják a tározóra, az idővel szétválik a fajsúlyok alapján összetevőire. Így a termelés helyéről zagyként kijuttatott vöröriszap (ennek volt tárolási engedélye) szétválik lúggal kevert nagy sűrűségű vörösiszappá, kisebb sűrűségű vörösiszap és lúg keverékévé vörösiszappal kevert lúggá és tisztán lúgnak nevezhető anyagra. Esetenként tisztítási technológiákból származó lúgos vizeket is kijuttattak a tározókra.
Ezt a folyamatot nem vették figyelembe a MAL Zrt. részéről és nem engedélyezették a lúg tárolását, holott a lúg gyártójának biztonságtechnikai adatlapja egyértelmű előírásokat ad..
Ennek a tárolásnak az előírásai hiányoznak az egységes környezetvédelmi engedélyből.
Ez szakmailag alapvető hiba.
A régi Timföldgyárban 1979-ig egy kausztifikálásnak nevezett eljárással a vörösiszapból a lúgot eltávolították, ezt az eljárást akkor megszüntették. A vörösiszap addig egy lapátolható anyag volt. A tározókon a vizsgálatok szerint a víz szempontjából agyag tulajdonságot, talaj kötöttségi jellemzők szerint homokos talajú tulajdonságot mutatott.
A megváltoztatott technológia azonban vízben oldott zagyként kezelte a vörösiszapot.
Az engedélyezési dokumentáció mint láthatjuk azonban nem egy folyadékos állapotot vesz figyelembe. Minden olyan, mintha csak egy homogén lapátolható vörösiszap lenne a tározókon. Mindent úgy kezelnek, mintha egy szilárd és nem folyékony fázisú anyaggal bánnának. Nem írnak elő a folyadékfázissal kapcsolatban semmiféle mérést. Nincsen meghatározva folyadékként milyen mennyiséget tarthatnak a rendszerben. Nincsen egy szintmérés, vagy egy sűrűségmérés sem előírva. Teljesen elnagyolt (elhanyagolt) a folyadékmennyiségek kezelése.
A szinte vegytiszta lúg egyébként környezetre rendkívül veszélyes anyag, ezt a gyártó által készített biztonsági adatlap is bizonyítja,
Az Unióban ezt a tárolási módot már régen nem alkalmazzák, ezért az Ö előírásaikban a vörösiszap ténylegesen tárolható nem veszélyes hulladékként. A magyar technológia azonban egy rendkívül veszélyes anyagot tárol a megfelelő minősítések, illetve a biztonsági feltételek megteremtése nélkül.
A 80-as évek második felében kezdték el a tervezési, illetve az építés-előkészítési munkáit a 9-es és 10-es tározóknak. A városban a lakosság körében ellenkezést is kiváltottak a tervek. Az akkori Tanács VB. egy Vörösiszap Bizottságot hozott létre, a Bizottság tagjai azt a javaslatot adták a Végrehajtó Bizottságnak, hogy a város ellenezze a beruházás megvalósítását a tervek módosítása és több tényező miatt. Csak az eredeti tervek és néhány vizsgálat elvégzése alapján javasolták az építési munkát. A város vezetése nem érvényesítette akkor a környezetvédelmi szempontokat.
Az akkor felsorolt indokok az alábbiak voltak:
1. Az 1 (függőleges) : 3 (vízszintes) arányú rézsű kialakítása helyett, a beruházó 1:1 arányú rézsűket akart megvalósítani.
2. A Beruházók a rézsű magasságokat közel kétszeresre, 20 méter feletti magasra kívánták megemelni. Nem tudtak referenciát adni ilyen rézsűmagasságra.
3. A Torna patak medrét áthelyezték ugyan, de az eredeti meder érintette a kialakuló tározótereket.
4. A Bizottság szerint kör alakú tározót kellett volna építeni, nem négyszögletes törésekkel sarkosan kialakítottat.
5. A tározó területén a talaj változó volt. Nagyrészt agyagtalaj és homokos vályog, de egyes helyeken iszapos öntéstalaj is előfordult.
A tározó északi oldalán, a nyugati sarokhoz közel a Torna patak eredeti medre mentén mocsaras, állandó vízjárta terület volt.
6. A Timföldgyár képviselői nem tudtak számításokat bemutatni az emelt magasságú támfalak teherbírásával kapcsolatban. Nem végeztek számításokat a rézsűk dőléséről.
A „Vörösiszap” Bizottság javaslatainak elutasításakor gazdasági okokra hivatkoztak. Ha nem elég magas a tározó, akkor nem gazdaságos, hamarabb leáll a termelés, mert további területeket nem tudnak bevonni, nincsen elég tározó hely. A Bizottság véleményét indokolatlan felvetésnek tartották a Timföldgyár képviselői.
Későbbi lehetséges befolyásoló tényezők:
1. Egy bentonitos ( agyagásvány ) résfalat alakítottak ki a tározó körül. Ez az addig meglévő oldalirányú elszivárgást megakadályozta, csak az elpárolgás csökkenthette a folyadékmennyiséget.
2. A privatizáció után az Erőmű széntüzelésről biotüzelésre állt át. Megváltozhatott a salak összetétele, ha ezt a rézsűk építéséhez felhasználták, ennek más volt a cementálódó képessége. A salak nem minősített anyag, mint építőanyag.(Például téglát, cementlapot és más építőanyagokat is minősíttetni kell)