Több mint egy hónapja szakadt át a vörösiszap-tározó fala, mely Magyarország egyik legnagyobb katasztrófáját idézte elő. Kalocsai Kinga, a Zöld Baloldal alelnöke 15 napot töltött az érintett térségben, őt kérdeztük tapasztalatairól.
2010. november 8. hétfő 06:12 - Hassan Szihám
Honnan jött az ötlet, hogy lemész az iszapkatasztrófa helyszínére?
Szóltak a Zöld Baloldalnak, hogy valakik mennek le, és van még egy hely a kocsiban, én pedig lementem velük. Ez az iszapkitörést követő vasárnap volt. Mivel azt tapasztaltam, hogy nem igazán fedi a valóságot, amit a tévében hallani erről, úgy éreztem, hogy ennek jobban utána kéne járni. Ekkor döntöttem el, hogy foglalkozni kezdek az üggyel.
A hírek szerint a héten befejeződtek az utómunkálatok. Valóban így van ez?
Részlet Kalocsai Kinga blogriportjából
"11 órakor megjelent a környezetvédelmi államtitkár (Illés Zoltán - a szerk.) és eligazítást tartott. Lényege az volt, hogy betarva ígéretét bejárást eneged a sajtónak a vörösiszap által borított területekre és magához a tárolóhoz. Elmondta, hogy Devecserben nem állunk meg, csak áthajtunk rajta, csak Kolontáron és az épülő elvezető ároknál engednek ki minket a buszról, valamint a tárolóknál. Elmondta, hogy az a döntés született, hogy nem lesz lehetősége a sajtónak beszélni, interjút kérni az emberektől, vele lehet csak interjút készíteni. (Ezért nem álltunk meg Devecseren)."
Az iszap még ma is ott van az utcákon, egyáltalán nem takarították még el. A patak, ami átfolyik Kolontáron és Devecseren vérvörös. Különböző munkagépekkel felszedik a talajról az iszapot a házak kertjeiben, míg bent a házakban áll az iszap. Ráadásul a földről is úgy szedik fel, hogy egy bizonyos mennyiség visszaforog a talajba. Az autókat pedig teljesen megpakolják, a tetejük nincs lefedve, és ahogy vitték ki az iszapot a tározóba, átmentek olyan területeken is, ahol nem is volt iszapömlés, de a nem megfelelő szállítás miatt most ott is áll az iszap. Tehát majdhogynem azt lehet mondani, hogy több kárt okoztak, mint amennyit használt ez az egész.
Akkor hol tartanak jelenleg a munkálatok?
A falun és a városon belül eltakarítják az iszapot, viszont a környező földekről nem fogják eltakarítani. Ott nem is gipszeznek. Az a terv, hogy ahol nem áll tíz centi vastagon az iszap, ott beleforgatják a talajba. Ahol pedig meghaladja a tíz centit, ott majd elhordják a földet, de csak tavasszal, mivel mostmár jön a tél, addig savval próbálják semlegesíteni.
Lehet számítani második iszapömlésre?
Hétfőn megjelent a hírekben, hogy megrepedt az iszaptározó fala. Az nyilvánvaló, és nem is tagadják, hogy a tározó északi fala teljesen le fog dőlni. Ha viszont ledől az a fal, a nagy rázástól a mellette levő szürkeiszap-tározó falát is magával viszi.
Most felépítettek ugyan egy gátat Kolontár előtt, ezzel viszont az a baj, hogy csak Kolontárt védi meg, Devecsert nem. Devecserre csak evakuálási tervet dolgoztak ki, ami a következőképp néz ki. Mikor bombariadós szirénák hangoznak fel, és bemondják, hogy evakuálás, az emberek a jelen levő hatóságok segítségével – mivel kivonták a katonaságnak azt a részét, ami tudott volna evakuálni – fussanak fel a dombra, majd értesítsék a Volánt, hogy küldjön buszokat. Ez a nagy terv Devecserre nézve. Viszont ha a másik tározó fala is ledől, az a gát még Kolontárt sem tudja megvédeni.
Milyen a közhangulat?
Beszélgettem az emberekkel Kolontáron és Devecserben is, és az az igazság, hogy mindenki el akar onnan költözni. Talán az idősek egy részét leszámítva, akik ott élték le az életüket, és ott is akarnak meghalni. Viszont az emberek többsége el akar jönni, de nem tud, mivel semmit nem ér a háza. A kormány pedig csak azt segíti, és csak annak ad költözési lehetőséget, akinek az iszap konkrétan bement a házába, és ezért le kell dózerolni. A többiekkel pedig nem törődik senki.
De a hírek szerint a többség elhagyta Kolontárt, és ideiglenesen rokonoknál húzza meg magát.
Nem, a lakosság többsége ott van Devecserben és Kolontáron is. Amikor a kolontáriakat kitelepítették nem sokkal a katasztrófa után, az ajkai sportcsarnokban laktak azok, akik nem tudtak hova menni. Őket konkrétan visszaküldték Kolontárra. Tehát nem az volt, amit mondtak, hogy aki akart, az visszamehetett, és megnyitották a falut úgymond. Azt mondták, hogy a sportcsarnokot el kell hagyni. És mivel nem volt máshová menniük, kénytelenek voltak visszamenni Kolontárra.
Milyen lehetőségei vannak a lakosságnak az újrakezdéshez?
A megélhetése egy csomó embernek odalett, egyszerűen nem tudnak dolgozni. Rengeteg bolt és üzlet bezárt ezeken a településeken. Akik kereskedelemmel foglalkoztak, azoknak esélyük sincs, mert senki nem veszi meg tőlük azt, amit eladnának. Beszéltem egy asztalossal, aki elmondta, hogy amint meghallják, hogy Devecserből van a fa, akkor már nem kell nekik. Nincs miből megélniük ezeknek az embereknek, és rajtuk sem segít az állam.
Jövő héttől a devecseri gyerekeknek vissza kell menniük a helyi iskolába. Van rá esély, hogy normális körülmények között megindulhat a tanítás?
A gyerekeket átvitték egy másik faluba iskolába, most szünet van, viszont jövő héttől valóban visszaküldik őket Devecserbe az itteni iskolába. Addigra esélytelen, hogy kitakarítják ezt a helyet. És ha magát az iskolát ki is takarítják, a falu környékéről nem takarítják ki. Olyan szinten, hogy a falu utolsó házától tíz méterre ott van a hatalmas nagy iszaptenger. Onnan egyrészt fújja a port, másrészt még folyékony állapotban is igen nagy mennyiség van.
Tudomásunk szerint jelenleg a levegőbe került por okozza a legnagyobb problémát.
A levegőbe bekerült por mennyiségét (PM10) folyamatosan mérik. Magyarországon ötvenes a határérték, tehát efölött már átlépi az egészségügyi határt. Az Európai Unióban ez a határ negyven. Itt, Devecserben, Kolontáron és a környező településeken viszont folyamatosan ötven fölött van, és ennek ellenére nem tájékoztatják rendesen a lakosságot.
Tegnap például 99,9 volt, ami a magyar határértéknek is majdnem duplája, és százas értéknél pedig már riasztás van, hogy az emberek ne menjenek ki az utcára, ne nyissák ki az ablakot, stb. Ez is megkérdőjelezhető egyébként, hogy valóban 99,9-et mértek-e, vagy csak nem akartak riadóhelyzetet.
Amikor pedig szárazság van, olyankor annyira nagy a por, hogy levegőt nem lehet venni. Ráadásul a szél szétfújja a port, és ez ötven kilométeres körzetben érinti a lakosságot. A portól pedig az egész térség, mind Devecser, mind Kolontár, mind Somlóvásárhely vörös. Nem arról van szó tehát, hogy csak érezni lehet a port, hanem szemmel látható.
