Megint közel voltál a kieséshez, de végül megmentettek a nézők. Hogy érezted magad akkor?

Nem is éreztem, hogy ott vagyok a három legkevesebb szavazatot kapott énekes között. Úgy éreztem, elég jól teljesítettem ahhoz, hogy még maradhassak.

Néhány hete nagyon megdícsért a zsűri, a Moulin Rouge-os produkciónál pedig inkább kritizált. Nem rossz ez a hullámzó vélemény, amit hétről-hétre kapsz?

A Moulin Rouge-osnál is pozitív kritikákat kaptam, csak a ruhámat szólták le. Azóta többször is visszanéztem az adást és nem érzem úgy, hogy leszóltak volna: megdícsérték az éneklés részét, de hozzátették: a ruhám rontott a produkciómon. Nem voltam annyira felszabadult emiatt.

Nem zavar, hogy Mester Tamás állandóan a ruháddal, alakoddal és a súlyoddal foglalkozik?

Valamit kell mondania, nem lehet minden tökéletes. Egy ilyen produkciónál nem csak az éneklés számít: a külső és a mozgás is nagyon fontos. Ha ez mind megvan, akkor válik az ember Megasztárrá.

Ez így rendben van, de azért nem te vagy a felelős, hogy milyen ruhát adnak rád.

Lehet, hogy a ruhámra vonatkozó kritikákat nem is nekem szánja. Mivel a stylistok körében is verseny van, szerintem nekik próbált üzenni ezzel. De egyébként nekem tetszett az a ruha, csak nem volt előnyös.



Visszatérve a ti versenyetekre, ismét egyel kevesebben lettetek. Nem furcsa, hogy ennyire kiürült a lakás?

De, nagyon furcsa. Olyan csend lett… Amikor beköltöztünk, még tizenhárman voltunk, állandóan zaj volt és sokat buliztunk. Most egy kicsit lecsendesedett az egész, innen is látszik, hogy komolyodik a verseny. Furcsa és egyben jó érzés is, de azért nagyon hiányoznak a többiek. Néha el sem hiszem, hogy még mindig itt vagyok.

Múltkor kérdeztem, félsz-e a kieséstől, mire te azt válaszoltad: nem. Most sem változott a véleményed, hogy egyre szorosabb a verseny?

Mindenki fél a kieséstől, de már ezt is óriási dolognak tartom, hogy idáig eljutottam. Aki kiesik – egy embert kivéve –, az szerintem meg is érdemli.

Kit tartasz kivételnek?

Andreast. Mindenki kiborult, amikor neki kellett mennie, egyszerűen nem értettük mi történhetett. De szerintem ez úgy történik, hogy mindenki akkor esik ki, amikor eljön az ideje. Ha én esek ki, tudni fogom, nekem annyi volt megírva… Úgyis a verseny után jönnek majd az igazán fontos dolgok.

Hogy állsz a rajongókkal: sok hódolód van?

Nagyon-nagyon sokan írnak. Élő adás után is odajönnek hozzám, autógrammot kérnek és elhalmoznak ajándékokkal: hoznak csokit, nemrég kaptam egy R-betűs medált is. Hihetetlen ez az egész, de nagyon örülök neki. Nem is értem, miért költenek ránk… Nekünk az is nagydolog, ha eljönnek a koncertre.



Mondtad, hogy rengeteg e-mailt kapsz. Mennyire szoktál válaszolni rájuk?

Hetente van három olyan napunk, ami kicsit lazább. Azokon a napokon több órát is rá szoktam szánni, hogy mindenkinek vissza tudjak írni.

A házból többen is hazalátogattak a családjukhoz mostanában. Neked is volt rá alkalmad?

Én nem voltam otthon, de a szüleimmel és a barátaimmal rendszeresen találkozom és ez a lényeg. Csak a házunkat nem láttam már rég. (nevet) Persze hiányzik, de a család a legfontosabb és velük van lehetőségem találkozni. De egyébként nincs is időm ezen gondolkodni, hogy hiányzik-e az otthonom, vagy nem…

A sok próba és fellépés mellett, nem ezen jár az agyam. Itt amúgy is nagyon jól érzem magam: mindenünk megvan; amit csak kérünk, azt megcsinálják nekünk. Azért jöttünk ide, hogy énekeljünk és én nagyon jól érzem magam. Remélem, még nem kell hazamennem! (nevet)