Tegnap bemutatták az Országgyűlésben a 2011-es költségvetést. Matolcsy György történelmi párhuzamokat vont, majd beszólt az előző kabinetnek. Akar Lászlóval, a GKI vezérigazgatójával kerestük az igazságot.
2010. november 16. kedd 15:00 - Tóbiás Gábor
Matolcsy György tegnap a parlamentben kárhoztatta az előző kormány gazdasági tevékenységét. Bajnai Gordon titkársága pedig közleményben cáfolta az őket ért vádakat.
A New Deal
1933. március 4-én hirdette meg a hivatalába frissen beiktatott Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök új gazdasági-társadalmi irányvonalát, a New Dealt. Kemény kézzel rendbe tették a válságba került amerikai gazdaságot.
A munkanélküliség megszüntetésére létrehozták a polgári tartalék hadtestet (CCC), a munkások táborokban laktak, ingyen étkezést, szállást, egyenruhát és napi 1 dollár zsebpénzt biztosítottak számukra. A program keretében erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek, folyószabályozást végeztek. Megalakult a közmunkaügyi hivatal is, melynek feladata a közmunkák szervezése volt.
A mezőgazdaság fellendítése érdekében csökkentették a vetésterületet és az állatállományt, a farmereket kárpótolták és haladékot kaptak adósságaik visszafizetésére. Az iparban megteremtették a tisztességes verseny feltételeit, meghatározták a maximális munkaidőt és a minimális munkabért. Trösztellenes törvényeket fogadtak el, jelentősen megnyirbálták a vállalatok jogait és kiváltságait.
A láthatatlan kéz politikáját a cselekvő állam koncepciója váltotta fel, megkezdődött a társadalombiztosítási rendszer kiépítése, a munkások védelme állami feladat lett. A szociális intézkedések jegyében elkezdődött a munkanélküliek segélyezése, létrejött a Szövetségi Gyorssegélyező Hivatal (FERA).
1935-ben a konzervatív gazdaságpolitika hívei Roosevelt ellen fordultak, a legfelsőbb bíróság a New Deal több törvényét is alkotmányellenesnek ítélte. Roosevelt ekkor a testület létszámát 9-ről 15-re emelte, s hogy, hogy nem, ekkor már elfogadták a korábban alkotmányellenesnek minősített törvényeket.
Matolcsy György három százalékos elmozdulást rótt föl az elődeinek. Viszont arról nem beszélt, hogy a büdzsén tátongó rés részben abból keletkezett, hogy a kormány adócsökkentést hajtott végre az év közepén.
Az eredeti költségvetés azért nem valósult meg, mert az Alkotmánybíróság elmeszelte az ingatlanadót, amit az előző kormány tervezett.
Akkor mi lehet az igazság?
Ez a három százalék, minden bizonnyal túlzás. Viszont valamilyen rés nyilván tátongott az eredeti költségvetéshez képest, mert másképpen alakultak az adóbevételek. Az eredeti költségvetést GDP visszaesésre építették, a valóság pedig az, hogy lesz egy százalék körüli növekedés, ami többletbevételt hoz.
Az a probléma, hogy ez elsősorban export vezérelte növekedés, amiből az államháztartásnak alig vannak bevételei. Valós bevételek a fogyasztáshoz kötődő tételekénél vannak.
A három százalék szakmailag erősen túlzó. Volt hiba a költségvetésben, de ezt nem is titkolták. Ez egy számháború. Valószínűleg a kettő közt van az igazság.
Milyennek ítéli a 2011-es költségvetést?
Egyensúlyi szempontból a 2011-es költségvetés - ha igazzá válnak a kormány feltételezései - akkor abszolút rendben van, kihozzák azt a hiányt, amit mindenki vár. Csak az a kérdés: minden bevételt el lehet-e úgy számolni, ahogy a kormány gondolta.
Az Alkotmánybíróság bizonyos ügyekben ellentmondhatott volna. Az EUROSTAT (az EU statisztikai hivatala) illetve az uniós intézmények nem biztos, hogy a magnyugdíjpénztárral összefüggő elszámolásokat, azt úgy jóvá fogják jóvá hagyni, ahogy azt a kormány elképzeli. Ez a kockázatok egyik része. A másik, hogy azt feltételezik, az emberek tömegesen át fognak menni az állami pillérbe, ami elképzelhető, de messze nem biztos.
Rövidtávon tehát elfogadható ez a költségvetés, az viszont szerkezetileg nagyon nem jó, hogy mindez extra adóbevételekkel (különadó) jön létre, amelyek hosszabb távon nem fenntarthatók, illetve negatív hatásokkal járnak.
A nyugdíjvagyon felélése csak egyszeri segítség lehet. A 2011-es évet valahogy át tudjuk vészelni vele, de utána hogyan lehet a költségvetést fenntartható pályán kezelni, az egyelőre abszolút nem világos. Ezt mutatják a számok is.
A GDP arányában 2,9 százalékos hiánycél formálisan ugyan megfelel a piaci elvárásoknak, s (minimális eltéréssel) az elfogadott konvergencia programnak, de a közpénzügyek mélyén egyensúlyi szempontból kedvezőtlen fordulat megy végbe. Ezt jelzi, hogy az államháztartás (nemzetközi megítélésben kulcsszerepet betöltő, a gazdasági ciklus és az egyszeri tényezők hatásaival korrigált) ún. strukturális deficitje a GKI gyorsbecslése szerint a 2009 évi 3,1százalék után 2010-re 4,2 százalékra , 2011-re pedig már 5,5 százalékra emelkedik (a nyugdíjpénztári átlépéseket 50 százalékos arányúnak feltételezve, a különadókat is egyszeri bevételnek tekintve). Ilyen magas hiány a 2006 évi 8,8 százalék óta nem volt!
Újdonságot jelentett, hogy készül majd egy növekedési, stabilitási program, amiben majd szó lesz strukturális változásokról. Elvileg ezzel a fennálló probléma mérsékelhető lesz.
Valóban lehet ez a magyar New Deal? Lehet egyáltalán párhuzamot vonni?
Egyértelműen nem. Ez egy politikusi túlzás. Az igaz, hogy ez egy olyan jellegű költségvetés, és olyan jellegű gazdaságpolitika, ami gyökeresen eltér az előzőekben Magyarországon próbáltaktól. Azt csak utólag lehet eldönteni, hogy ez mekkora jelentőséggel bír majd.
Nyilván az a feltételezés, hogy ennek az adóváltozásnak a hatására a magyar gazdaság az 5-6 százalékos növekedést fog produkálni, a fehéredés pedig hatalmas ütemben előrehalad és a foglalkoztatás megugrika következő 4 évben, az mind nem reális.
A külföldi konjunktúra is olyan-amilyen, ettől a magyar csomagtól az exportlehetőségek nem fognak ugrásszerűen megnőni. Magyarországon pedig a beruházásokat inkább elbizonytalanítja, mint ösztönzi, vagy csak nagyon kevéssé ösztönzi.
Az egykulcsos adó csak nagyon kevéssé ösztönző hatású, hiszen a magas jövedelműek inkább megtakarítanak, vagy importcikkeket fogyasztanak.
Nem lesz több munkahely?
A gazdasági növekedés ettől sokkal magasabb nem lesz. Reálisan nem látszik, hogy mitől lesz sokkal több munkahely. Az adóváltozás kétségkívül ösztönöző lehet középtávon, például a magas képzettséget igénylő beruházások területén. Lesz mondjuk százezer új munkahely de a többi az vágyálom marad.
Ami pedig a gazdaság fehéredést illeti: ha megnézzük a teljes bérköltséget, amit valakinek a foglalkoztatására ki kell fizetni, ott is jellemzően az 51-49 az osztozkodási arány jellemző. Tehát 100 Ft bérköltségből 49 marad a dolgozó zsebében és 51-et elvonnak. Ez még mindig hatalmas "vágyat" teremt az adófizetés elkerülésére.
