Várkonyi képek az Operaházban

Várkonyi László (1906-1975) a harmincas évek közepétől két évtizeden át a legkeresettebb magyar portréfotográfusnak számított, 1956-os disszidálása után azonban életműve egy része megsemmisült, munkássága szinte feledésbe merült. A Magyar Távirati Iroda fotóarchívuma több ezer Várkonyi-képet megőrzött, és tavaly év végén további csaknem kétezer felvételt vásárolt a fotográfus hagyatékából a családtól.

A gyűjteményből a nemzeti hírügynökség idén ősszel egy fotóalbumot is megjelentetett Tiszavárkonytól Montrealig címmel. Az operaházi kiállításon is fellapozható kötetben a tárlaton szereplő felvételek jó része is megtalálható.

A kiállítást az album egyik szerkesztője, Keleti Éva Prima Primissima díjas fotográfus és Wellmann Nóra, az operaházi múzeum és történeti tár vezetője rendezte. Mint Wellmann Nóra a megnyitón elmondta, a ház büszkesége a tárlat, mert Várkonyi László az ötvenes években a dalszínház munkatársa volt.

Hozzátette: igyekeztek nemcsak az ünnepélyes pillanatokat megragadó képeket kiállítani, hanem a színfalak mögötti hétköznapi, vidám pillanatokat ábrázoló fotóknak is helyet adni.
Szarka Klára fotótörténész, a Várkonyi-album másik szerkesztője kiemelte: Várkonyi László elégtételnek érezné, hogy képei a gyönyörű Ybl-palota falai között lehetnek, hiszen ő különösen fogékony volt a szépség iránt.

Szerencse volt, hogy olyan korszakot örökíthetett meg, amelyben a rendkívüli tehetségek száma nagy volt - jegyezte meg Szarka Klára, hozzáfűzve: a kétszáz éves fotográfián belül a portré a legrégibb műfaj, Várkonyi ennek is mestere volt.

Sokszorosan nehéz feladatot vállalt, mert a képek alanyainak arca - lévén színpadi művészek - egyben munkaeszköz is volt. De a hivatalos, a köznek szóló arcmásokon mindig átsejlik valami egyéni, egy mosoly, egy tekintet, finom gesztus, gondolat. Ez a megfejthetetlen titok Várkonyinak köszönhető - hangsúlyozta a fotótörténész.

Várkonyi László fotóművész 1938-ban nyitotta meg műtermét a Deák téren, Várkonyi Stúdió néven, ahol a kor leghíresebb művészeiről és közéleti szereplőiről készített felvételeket. A műtermet 1949-ben államosították. Várkonyi a Magyar Fotó Állami Vállalat alkalmazottja lett, 1952-től pedig a Magyar Állami Operaház fotóműtermét vezette. 1956 decemberében hagyta el Magyarországot és Kanadában telepedett le, ahol 1975 decemberében hunyt el.

Az operaház neves művészeit ábrázoló, 1940 és 1956 között készült portréfotóiból válogató, Fotó: Várkonyi című kiállítást az év végéig láthatja a közönség a Vörös Szalonban.