Nemrég a szolnoki Kálmán Dániel panaszkodott arról portálunknak, hogy hiába áll elő időről időre ígéretes mezőgazdasági találmányokkal, pénz hiányában nem tudja felfuttatni újításait. De beszélhetnénk sok más hazai feltaláló hasonló nehéz helyzetéről is – ennyire létfontosságú az állam anyagi segítsége a szakma számára?

Kezdjük az elején! Be kell látni, hogy valamilyen állami támogatás szükséges az innovációnál. Az innováció ugyanis nagyon fontos. Tényleg, tudja pontosan, hogy mi az az innováció?

Persze. Egy fejlesztés...

Így van – vágott a HírExtra újságírójának szavába a feltaláló. – Valamilyen újdonságnak üzleti céllal történő hasznosítása. A hangsúly az üzleti célon van. És tudja, mit jelent ez?

Úgy látszik, a varázsszó az innováció.

Igen. Ami régi, azt is lehet hasznosítani, de az nem innováció. Az ugyanis egy folyamat. Egy vállakozásnak a legtitkosabb belügye – a konkurencia miatt. Manapság már úgy hasznosítják ezeket az újdonságokat, hogy az ideális piac nagysághoz szükséges monopólium társul.

Hogy jön az innovációhoz a monopólium?

A szabadalom a szerzői jog monopóliuma. Valakinek a kizárólagos tulajdona.  A legfontosabb kérdés, hogy az innováció támogatását közpénzből kell-e megvalósítani. Van létjogosultsága a támogatásnak? Mert ezzel valakinek a tulajdonát támogatják. Milyen jogon támogatják bárkinek a tulajdonát, a találmányát az adófizetők pénzéből az állam?

Jó kérdés...

Mert ugyebár mindennemű monopólium ellen fellépünk, csak egyetlen egyet tűrünk meg. Ez a szabadalom monopóliuma. Mivel az innováció költségei fennálnak, mégicsak szükséges a legnagyobb pénztárcának a támogatása. Különben bedugulna az innovációs folyamat. Akkor pedig veszélybe kerül a találmányok hasznosíthatósága is.

Mert nézzünk csak körül, jelenleg is milyen találmányok vesznek körbe bennünket. Így van már tízezer év óta. Láthatjuk, hogy csakis hasznosított találmányok vesznek minket körbe. Ezeket feltaláltuk, innováltuk és most megvan az eredménye. Ahhoz azonban, hogy ez zavartalanul menjen, szükség van támogatásra.

Milyen támogatásra?

A partnerek támogatása lényegében nem is támogatás – ők csak részt vehetnek az innovációs folyamatban. Az állami támogatás más kérdés. Az ugyanis akkor fizet, amikor bevételek még nincsenek is. Tehát az innovációs folyamatnál állami támogatás szükséges, főleg az első lépéseknél. Aztán öneltartóvá válik, hiszen – jó esetben – a találmányt elkezdik gyártani, mint például egy Suzuki sebváltót.

Ha azonban egy feltaláló hiába vár az állami pénzre...

Jelenleg is ez a helyzet. Az innovációs fejlesztésekre szánt pénzeket teljes egészében befagyasztotta a kormány. Lassan letelik a 2010-es év, és még mindig az a helyzet, hoyg egy nagy fekete lyuk elnyelt mindent, ami szükséges lett volna a innováció pörgéséhez.

A magyar rendszer egyébként – azzal együtt, hogy jelenleg áll – a világon is példaértékű és jelentős. Az állami támogatás mindenütt sírásra ad okot, mindenhol azt mondják, hogy kevés. Tudomásul kell venni, hogy az innovációs rés egy szűk kapu, melyen csak azok a megoldások jutnak be, melyekre igazán szükség van. A többi nem. Azok lepattannak a falról, és majd talán egy következő újítás alapjait képezhetik. Ezen kár csodálkozni, ez a világ rendje.

A legtöbb találmány tehát – részben a finanszírozás hiányában – kudarcra van ítélve.

A világban száz találmány közül jó ha kettő, vagy három megvalósul. Ahol ez az arány magasabb, ott az innovációs potenciál jó.

Ebben az összehasonlításban az első Japán, ahol nem kevesebb mint háromezer új találmányi bejelentést tesznek évente. Második helyen Dél-Korea áll ezerhatszázzal, a harmadik pedig Svédország nyolcszázzal – ezek az adatok egymillió lakosra értendőek. Magyarországon ez a szám hetven. Ez körülbelül a fejlődő országok színvonala...

Ez érdekes. Uganis rendre azt halljuk, hogy a magyar feltalálók a kiállításokról komoly díjakkal térnek haza.

Burkina Faso vagy Ghána futballcsapata is arathat sikereket. Miért? Mert vannak jó játékosok és esetleg egy jó edző, aki csinál egy jó csapatot. Ezért hozzák rendre a magyar feltalálók a sikereket. A találmányok hasznosítási aránya – a Magyar Feltalálók Egyesületének marketingmunkájának eredményeképpen – nem két-három, hanem tizenöt-húsz százalék körül van.

Ennek ellenére a jelenlegi helyzet nehéz. A honi feltalálóknak át kell hidalniuk ezt a pénztelen időszakot. Valószínűleg ugyanis 2011 első fele előtt nem indulnak újra a feltalálóknak szánt állami támogatási összegek kifizetései.