Férjhez ment választottjához, és egy gyönyörű kislányt is szült nemrégiben, azóta sajnos nagyon ritkán élvezhetjük „élőben” üdítő társaságát.

Palotás Petra a napokban hazalátogatott most megjelent novelláskötetének bemutatójára, így régi barátként végre újra megölelhettük egymást. Újfent megállapíthattam, hogy német feleségként és kétnyelvű édesanyaként sem változott semmit: még mindig kedves, szellemes, okos, és „felháborítóan” gyönyörű…

Olyan ritkán láthatlak, pedig az számomra mindig „vegytiszta” öröm! Férjed „nem találja meg a hűtőszekrényt”odahaza, ezért jöhettél csupán néhány napra a magyar fővárosba?

Ó,a korábbi látogatásokhoz képest most elég sokat, majdnem három hetet tölthettem Budapesten Borával! Azért az nem kevés idő, főleg egy ilyen pici lánynak az édesapja nélkül. A férjem, Mirko épp egy határidős munkán dolgozik, ezért nem tudott velünk tartani. Úgy volt,hogy bemutatóra 2 napra iderepül, de aztán technikai okok miatt váratlanul új időpontban tartották, és így már sajnos nem tudott hozzánk csatlakozni.

Könyvbemutatóra érkeztél: Papás-Mamás címmel jelent meg babákkal, szülőkkel, gyerekneveléssel kapcsolatos novelláid kötete a napokban. Gyakorló édesanya vagy, napi 24 órás munkabeosztással: hogyan állt össze a könyv?

Talán az új könyvem majd az Ahornalle -ról szól… A mostani azonban valóban a szülőségről, az új szerep tanulásáról minden boldogságával és apró buktatójával. Ez egy klasszikus novellás kötet, 50 egyperces írás fűzére, ami részben a saját élményeimen, részben a környezetemből hallott történeteken, részben pedig fikción alapszik. Nem napló, nem blog, nem rólunk szól, legalábbis nem csak rólunk, hiszen a hasonló élethelyzet miatt elkerülhetetlen,hogy itt-ott fel ne bukkanjunk..! Kacagtató vagy éppen szívszorító történeteket írtam, amelyek remélem sokakat megszólítanak.

Amikor elkészült a Nagy Mű, kinek adtad oda elsőként olvasásra?

Édesanyám a legnagyobb kritikusom: ő volt a könyv első olvasója, és azt mondta, érzelmeket szülnek a történeteim. Hol sírásra, hol kacagásra, hol hümmögésre, hol egy halvány kis mosolyra késztetnek. Szeretném, ha mások is így látnák, és sokan magukra ismernének, hiszen azt próbálom megfogalmazni, hogy a jó szülőséget a saját gyermekünkön keresztül kell megtanulni. Sokféle út létezik, de a saját utunkat csak mi ismerhetjük, ahogy a felelősség is a mi kezünkben van.

Tudomásom szerint már gyerekkorodban nagy mesemondó voltál, később felnőttként regényt jelentettél meg, most novellás kötetedet tarthatjuk a kezünkben: miért szeretsz írni, mi hajt ehhez a műfajhoz?

Mindig is írtam, és mindig is meséltem. Általános iskolai barátnőim jól emlékeznek arra, ahogy heteken át meséltem az általam kitalált történeteket a menzán, és minden nap egy újabb epizódot hozott… Amikor megszületette a kislányom, Bora, éreztem, hogy újra eljött az én időm, hogy megint írni szeretnék, mert írnom kell! És az élethelyzetből adódóan, olyakor a kislányom által ihletve nekikezdtem a mamákról és papákról szóló történeteknek.

Kislányoddal, Borával és férjeddel hogyan telnek a hétköznapjaitok illetve a szombat-vasárnapok? Tudom, hogy kitűnően beszélsz németül, de mennyire tudod őrizni a magyarságodat, van-e ilyen társaságod?

A sok német barátnő táborát végre egy igazi, remek magyar lány is gazdagítja. Kriszta egy second hand babaruhaboltban hallotta meg, hogy magyarul beszélek Borához. Így lépett oda hozzánk... ő nem ismerhetett engem a televízióból,hiszen már húsz éve annak,hogy Németországba ment férjhez. Az ő gyermekei is kétnyelvűek, akárcsak az én Borám lesz, akihez a férjem németül, én pedig magyarul beszélek. Bora ugyan nem jár bölcsibe, de rengeteg kis barátja van, holnap reggel is jönnek hozzánk át páran, épp most készülök nekik sütit sütni.

Tágas kertes házba költöztetek nemrégiben. Te, mint akit az Ötletház című lakberendező műsor háziasszonyaként láthattunk az RTL Klub képernyőjén annyi éven át, magad rendezted be a lakásotokat?

Nagyon kedves környékre költöztünk, Juhar fasor az utcánk neve, és ez nem véletlen! Az öreg juharfák gyönyörűen keretezik az út két oldalát. Nagyon érdekes, mert szinte mindegyik ház nappalijába belátni, és az „ötletházas” szememnek csupa öröm a szebbnél szebb rendezett otthonokba bekukucskálni. Bizony a miénk miatt sem kell szégyenkezni! Indiából és Indonéziából behajózott kézzel készített bútorok keverednek nálunk a helyiségekben, a Mirko édesapjától örökölt szekrénnyel és 18.századi tükörrel. Sok mindent azonban a saját kezemmel alakítottam át, festettem, tapétáztam, a konyhában még padlót is burkoltam.

Milyen a környék, a szomszédság? Reményeitek szerint már nemigen mozdultok, vagy vannak további terveitek?

Úgy gondoltam, életemben először végre valahára megteszem, amit mindig is terveztem. A költözés után két héttel áthívtuk kávéra, sütire meg egy kis pezsgőre a szomszédokat az utcából. Szívesen jöttek, és hosszan maradtak nálunk, ami azt mutatja,hogy kíváncsiak voltak ránk. No, persze én is arra,hogy kiknek a közelében lakunk az elkövetkezendő években. Egy pár évet egész biztosan maradunk.

Mindjárt itt a karácsony. Hogyan fogjátok ünnepelni? Német, magyar esetleg összekevert szokások szerint?

Az Advent számomra az év legszebb időszaka, és ez Hamburgban különösen varázslatos. Alig várom, hogy kinyissák a kapuikat a karácsonyi vásárok…! Tegnap hármasban egy nagyot sétáltunk, és máris karácsonyi dekorációkban gyönyörködhettünk egy közeli kertészetben. Jövő héten én is feldíszítem a lakást és a kertet. Mirkoéknál régi hagyomány a családi advent, ilyenkor, az első hétvégén mindnyájan együtt vagyunk.

Ez hetven-nyolcvan főt is jelenthet(!!), igazán felejthetetlen ünnepek ezek. Mindenki hoz valami finomságot, együtt énekelünk, a gyerekek pedig apró ajándékokat kapnak. Idén nagyon várom magát a Szentestét: hármasban fogjuk tölteni, és szeretném a kislányomat „elvarázsolni” egy végre a számára is élvezhető karácsonyon…