A kormány hónapok óta tervezgette az orosz-magyar találkozót. Orbán az elmúlt években felhalmozódott gazdasági ügyek végére akart pontot tenni, talán kicsit sietősebben a kelleténél. Deák Andrással, a CEU szakértőjével beszélgettünk.
2010. december 1. szerda 17:39 - Hassan Szihám
Milyen eredményt hozott a tegnapi Orbán-Putyin találkozó?
Szurgutnyeftyegaz-MOL ügy
A Szurgutnyeftyegaz (OJSC Surgutneftegas) idén nyáron pert indított a Szurgutnyeftyegaz részvénykönyvi bejegyzésének megtagadására vonatkozó Mol igazgatósági határozat hatályon kívül helyezése érdekében. A Fővárosi Bíróság 2010. december 3-ra tűzte ki az első tárgyalást. A korábbi tájékoztatás szerint az orosz olajcég 21,1 százalékban tulajdonos a Molban. A részvénypakettet 2009 márciusában az osztrák OMV-től szerezte meg. Az osztrák olajcég 1,4 milliárd euróért vált meg a Mol részvényeitől.
Semmit nem mondtak, teljes a titoktartás. Nem volt sajtótájékoztató sem. Zéró konkrétum. Tehát semmivel nem lettünk okosabbak, mint ezelőtt. A magyar fél korábbi kommunikációjáhozh képest ez kudarcnak minősül.
Mi lehet az oka ennek a nagy titkolózásnak?
Ez volt az első hivatalos találkozó Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin között. Ehhez képest nem tartották szükségesnek a felek, hogy bármilyen üzenetet küldjenek a relációról a külvilágnak. Ennek több oka lehet. Az egyik, nincs mit mondaniuk egymásnak, ez a rosszabbik eset. A másik lehetőség, hogy egyszerűen egy kommunikációs baki történt. De akár a kudarc kiszivárgásától való félelem is állhat a háttérben.
Tekintettel a Gyurcsány-korszak homályos ügyeire, a jelenlegi kormánynak nagyobb nyilvánosságot kellene adnia ennek a dolognak, ha valóban szakítani akar a korábbi gyakorlattal.
Sokkal intenzívebben kellene kommunikálniuk a sajtóval, tiszta vizet önteni a pohárba, és elmondani, miben tudtak megállapodni és miben nem. A csend rossz megoldás, mert így mindenki szabadon értelmezheti a történteket, és ez nem biztos, hogy a kapcsolat előnyére válik majd.
Ha történtek megállapodások, az előbb-utóbb úgyis kiderül. Mi értelme így a titkolózásnak?
Ha született volna valamilyen megállapodás, azt nem tartanák titokban. Ha lett volna valamiféle felmutatható siker a kényes kérdésekkel kapcsolatban, arról már tudnánk. Nem ez történt. Mivel nem mondtak semmit, valószínűleg nem állapodtak meg semmiben, de hangsúlyoznám, hogy ez csak a történtek szabad interpretációja.
Mi lehet az oka annak, hogy nem tudtak megállapodni?
Két oka van. Az egyik a bizalomhiány. Nagylelkű gesztusokat, jövőbe mutató előlegeket nem fizetnek egymásnak a felek. Csakis egyidejű cserékben lehet gondolkodni. A másik ok az aszimmetrikus tárgyalási pozíció, ami abból fakad, hogy a magyar fél kér, viszont kínálni nem igazán tud semmit.
Hiszen mi az, amit most a MOL-részvényekért cserébe ajánlani tud? Amit a pénzen kívül – ami valószínűleg nem kell az oroszoknak – adni tudnánk cserébe, azok ugyanolyan energetikai aktívák, tehát valamilyen részvények. Láthatóan erre nem volt kész a magyar fél, de értelmetlen is lett volna, hiszen cseberből vederbe kerültünk volna. Emiatt valószínűleg nem sikerült megállapodni.
A Malév ennél egyszerűbb ügy. Egy jó tárgyalási stratégia erre hegyezte volna ki a találkozót. Nem kizárt, hogy ez így történt, de úgy tűnik, még abban sem jutottak dűlőre. A Malév érdemben nem érdekli az oroszokat, nagyon kicsi, öt százalék a részvényhányaduk. Az egyetlen probléma, hogy vétójoguk van pénzügyi kérdésekben. Ezt lehetett volna – racionális várakozások mellett – megpróbálni megoldani.
Ezeket az ügyeket nyilván nem lehet megoldatlanul hagyni. Mi lesz a következő lépés?
A magyar félnek mindenképpen szelektívebben kell hozzáállnia: ha nincs mit kínálnunk, akkor kevesebbet kell kérnünk. Ki kell választani pár olyan ügyet, amit valóban most meg akarunk oldani, és emellé valamilyen alkualapot kell képezni. Hosszasabb előkészítés után, nem így rohanva, neki kell ülni, és alaposan végig kell tárgyalni az ügyeket.
Talán egyedül a Malév ügyben hajt minket a tatár, a többivel ráérünk. A kormány egy nehéz helyzetet, aakart gyorsan oldani, ami orosz félnek nem feltétlenül az érdeke. Kiforrott perspektívát kellene ajánlanunk ebben a relációban.
Emellett üzeneteket kellene küldenünk Oroszországnak. Egy komplex programot kell kialakítani, aminek van politikai és kulturális üzenete is. Teljes kapcsolatrendszert kell építenünk, nemcsak ezt a felsőszintű gazdasági csere-berét folytatni, ami most zajlik.
Az oroszoknak is érdeke lenne, hogy MOL-ügyben történjen előrelépés?
Az oroszoknak vannak választási lehetőségeik. Elmehetnek egyfelől az Európai Unióhoz, és beperelhetnek minket. Másfelől a MOL oroszországi aktíváira nyomást helyezhetnek. Ezt az ügyet nem is a magyar félnek érdeke felvetni, hanem hagynia kellene, hogy az oroszok huzakodjanak elő vele, és így kialakítani valami konstruktív dialógust. Úgy tűnik a Szurgutnyeftyegaz-MOL ügyből egy évekig elhúzódó, csak nehezen, vagy egyáltalán nem megoldható ügy kerekedik, ami rendszeresen mérgezi majd a kapcsolatot.
Milyen stratégiával kellett volna Moszkvába utaznia Orbánnak?
A Malév-ügy a vétójog miatt kényelmetlen. Bár nem olyan nagy fajsúlyú kérdés, mivel reálisan megoldható, azért ezt kellene az első helyre tenni. Ráadásul az oroszok annyira nem érdekeltek benne, ugyanakkor nekünk elég sürgető kérdés, tehát erről lehetne értelmesen tárgyalni.
A második helyre kerülne a gázszerződés kérdése. Itt nem kell sietni, egy hosszabb tárgyalási folyamatot kellene beindítani, aminek két-három éves kifutása lenne. Ezzel egyidőben aktívan tárgyalásba kell kezdeni az összes érintettel. Itt arra lenne szükség, hogy alkualapot képezzünk.
A harmadik helyre a MOL-ügy kerülne, de egy kicsit defenzívebben, főleg azért nem, mert az ügy nem megoldható rövid távon. Várni kell, mert egyelőre nem rendezhető úgy, hogy mindkét félnek jó legyen.
Ezek után pedig jöhet az összes többi kisebb súlyú dolog, mint például a metrókocsik, a Dunaferr-adósság, a logisztikai központ, és Paksot is ide sorolnám, ami majd csak két-három év múlva lesz érdemi kérdés.
