Mi a véleménye Magyarország kockázati minősítéséről?

Nem érhetett senkit sem váratlanul, mert a másik minősítő intézet a Standard&Poor’s-nál már régóta abban a kategóriában vagyunk, ahova most a Moody’s is rakott minket. Kicsit eltérő a skálájuk, de ugyanaz a tartalma.

Az időzítésről megoszlanak a vélemények. A leminősítők rátekintettek a térségre, azt mondták, izgalmas dolgok történnek nálunk, és újraszámolták a kalkulációt. A kalkuláció egyik fele mérhető makrogazdasági adatokból áll, sőt azt is nézik, hogy mi a várható politikai és gazdasági fejlemények terén. Ez természetesen szubjektív elemek, amelyek a közép és hosszútávú gazdasági mutatókra vannak hatással.

A magyar ügyben, a Moody’s elég egyértelműen kimondta: bizonytalanok a közép- és hosszútávra szóló intézkedéseink. A fenntarthatóságban is vannak kételyeik, és ezt az elemzői közösség többsége is osztja.

A különadók rontottak a minősítésen?

Részint. Lehetett volna azt mondani, hogy most SZJA csökkentés lesz, de később megemelik azt, vagy azt mondani, hogy komoly megszorítások lesznek a kiadási oldalon, de ilyet nem mondanak. Ezért a leminősítésért nem a hitelminősítőket kell kritizálni.

Sokan rátámadtak a minősítőkre, de ők semmi mást nem csináltak, mint beárazták, amit láttak. Ha valaki meggyőzné őket arról, hogy ez tartható, az akár egy besorolásnyi szintet is javíthatna.

Most a Moody’s mérésének szubjektív oldala sem támadható?

Nem, ők most oda vitték le a szintet ahova az említett másik cég már korábban besorolt minket.

Egy gazdasági konferencián arról beszélt, hogy gyenge a kormány kommunikációja. Ezt fenntartja most is?

Igen. Bár nem vagyok kommunikációs szakember, de sokat beszélek külföldi elemzőkkel. A baj forrása a sok improvizáció. Döntések követik egymást, melyek vagy ellentétesek, vagy bizonyos folyamatokat túlságosan felgyorsítanak. Ez volt a magán-nyugdíjpénztáraknál, ahol először 14 hónapig nem akartak pénzt adni, majd egy hírtelen váltással az egészet megszűntették. Ez  jellemzően döntési következetlenség.

A másik gond: a tekintélyesebb személyeknek kellene kiállni, és elmondani ezeket a dolgokat, nem a szóvivő által elpöttyentett félmondatokra és cáfolatokra van szükség. A külső értékelés erről rosszabb, mint az, ami az intézkedésekről szól.

Erőteljesebbnek kellene lennie a gazdasági miniszter kommunikációjának?

Először is minden országban van egy pénzügyminiszter, nálunk meg van egy furcsa gazdasági minisztérium.

Matolcsy Györgyöt külföldön értékelték, mint pénzügyminiszter, tehát kint annak tekintik, de kérdés az, hogy ő mennyire tekint magát annak. Szóval van egy kormányszerkezeti probléma is: a hagyományos pénzügyminiszteri funkciókat el kellene látni teljes állásban.

Belejátszik az értékelésbe az is, hogy ki mennyi időt és energiát fordít arra, hogy tárgyaljanak a befektetői körökkel. Ez eddig elmaradt. Martonyi úrnak voltak olyan szereplései, amelyek megnyugtatóan hatottak, de ennyi.

Ahhoz mit kell tenni, hogy igaza legyen a miniszterelnöknek, és felminősítsenek bennünket?

A visszájára kell fordítani azokat a dolgokat, melyek miatt leminősíttek bennünket. Az adatokon lehet változtatni, sőt változni is fognak. Mivel nincs romlás, ezért idén objektív javulás várható.

Továbbá februárban jön egy kiigazítási csomag. De amíg ezt nem látjuk, addig ez csak üres deklaráció. Csak akkor lehet valamit mondani, ha látjuk az apróbetűs részeket.

Kell külső szerencse is, mert ha egy hasonló karakterű ország, mint mi, bajba kerül, akkor az lehet fertőző jelenség is. Ugyanilyen mutatókkal, mint most, 2008-ban két kategóriával feljebb lennénk.

Matolcsy György azt is kifogásolta, hogy a nálunk rosszabb helyzetben levő írek magasabb besorolást kapnak.

Amikor valaki megbukik, akkor elkezd mutogatni a másikra, hogy bezzeg ő. Ilyenekkel nem kell foglalkozni, mert nehéz összehasonlítani a két országot.

Az írek nemzeti jövedelme háromszorosa a mienknek, mivel az euróövezethez tartoznak, nincsen árfolyamkockázatuk. A minősítés egy szakma, és lehet, hogy melléfognak, de ez olyan munka, mint a meósé, néha túl szigorúak, néha engedékenyebbek.