Lehull a lepel a súlyos méreteket öltött belvízhelyzet felelőseiről, valamint választ kapunk arra, hogy mit hozhat a jövő ezen a téren. Fehér Ferencet, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének ügyvezető elnökét kérdeztük.
2010. december 10. péntek 13:05 - Győry S. József
A belvízi védekezésnek milyen szakaszai léteznek?
Az ellenség
Talajvíz akkor keletkezik, amikor a csapadék vagy egyéb felszíni víz beszivárog a talajba. A talajvíz szintje évszaktól függően változik. A tavaszi olvadás hatására, illetve ősszel a jelentős mennyiségű csapadék miatt megnövekszik a talajvízszint. Az éves ingadozása akár egy-két méter is lehet. A talajvíz távolsága a felszíntől átlagosan 2-5 méterre tehető, ez a szint az esetek nagy részében követi a domborzatot. Szárazabb időszakokban a talajvíz mennyisége csökkenhet.
Akkor beszélünk belvízről, amikor a talaj legfelsőbb rétege, vagyis a talaj gyökérzónája túlságosan telítetté válik esővízzel. A belvíz tipikus síkvidéki probléma, hiszen a víz nem tud elszivárogni és a talaj telítettsége miatt lefolyni sem tud. A mezőgazdasági táblák mélyebb területein szokott jelentkezni a belvíz: az Alföldön sokszázezer ilyen mély fekvésű terület létezik, így a probléma többnyire jelentős területeket érint. A belvízi védekezés több hónapig tart, így nem hasonlítható össze az árvízi védekezéssel.
A védekezés alapja a felszíni víz elvezetése. A világ összes létező országában a csatornahálózat szolgálja ezt a célt. A Kiegyezés után (1867) a Tisza mentén megépítésre kerültek a védművek, valamint a belvízcsatorna-hálózat is. További elengedhetetlen lépés volt a szivattyútelepek felépítése.
Mégsem tűnik úgy, hogy a kiépített rendszer megfelelően működne.
Hazánk vízrendszereinek hármas felépítése van. Léteznek főművek, melyek kizárólagos állami tulajdonban vannak, (tizenkétezer kilométer) így az állam feladata az üzemeltetés és a karbantartás. A második lépcsőfokot a közcélú - vagy másodlagos – művek jelentik, (harminchatezer kilométer) amelyek döntő többségben szintén állami tulajdonban vannak, de nem országos, hanem helyi jelentőségűek.
A számottevő problémát a harmadlagos művek okozzák, amelyek a rendszerváltás előtt az üzemi, vagyis TSZ művek voltak. Jelen pillanatban önkormányzati tulajdonban vannak, akiknek az anyagi forrásuk igen eltérő lehet. Általában nem tudják fenntartani, ráadásul a vagyonleltár is többnyire hiányos. A kis önkormányzatoknak nem csak anyagi források, hanem saját szakemberek sem állnak rendelkezésükre.
Minisztériumi felmérés szerint ötvenezer kilométernyi rossz állapotban lévő, gyakran tulajdonjogában sem tisztázott harmadlagos vízmű létezik, amelyek a belvíz elvezetésében játszanának főszerepet. A fő és a másodlagos vízművek hiába vannak viszonylag jó állapotban, a harmadlagos művek feladata, hogy a táblákról elvezessék a belvizet.
Ki felelős a hálózat gyatra állapotáért?
1998 és 2002 között jelentős állami források álltak rendelkezésre a védművek rekonstrukciójára és fenntartására, ez évi négy-öt milliárd forintot jelentett. Ebben az időben lehetőség volt arra, hogy a vízi társaságok érdekeltségi hozzájárulást szedjenek a tagjaiktól, vagyis a gazdáktól és az önkormányzatoktól. Azt tapasztaltuk, hogy ebben az időben jobb állapotban voltak a művek, így gyorsabban le lehetett vezetni a belvizet.
Az elmúlt nyolc évnek az volt a legfőbb problémája, hogy a gazdálkodók magukra maradtak ezekkel a költségekkel, mivel az állam nem támogatta érdemben a védekezést. A forrás kevés volt, hiszen minisztériumi felmérések szerint minderre éves szinten kilencmilliárd forintot kellett volna fordítani.
A
gazdálkodók felháborodása teljesen jogos volt, hiszen a saját részükről befizették a védekezésre fordított összeget, ám ez a szükséges munka elvégzésének felére, harmadára sem volt elegendő. Éppen ezért a művek nem kerültek olyan állapotba amilyenre szükség lett volna, mivel a kormányzat nem tudott minderre anyagi forrásokat biztosítani.
A jelenlegi kormány mit tesz a probléma mielőbbi megoldásának érdekében?
A Vidékfejlesztési Minisztérium Területi Vízgazdálkodási Főosztályán jelen pillanatban is vizsgálják, hogy a jelenlegi kormányzati elvárásoknak miként lehetne megfelelni. El kell dönteniük, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket kizárólag az államnak kell megoldania és melyek azok a közfeladatok, amelyet az államnak kellene finanszíroznia. A főművekre is komolyabb forrást kellene biztosítani.
2011 január közepén elkezdődik a vízügyi
közmunkaprogram, melynek keretében tízezer ember foglalkoztatására kerülne sor. Minderre már létezik forrás, több mint hatvanmilliárd forint van elkülönítve a költségvetésben.
Mit lehet tenni télen, mikor megfagy a belvíz? Hogyan lehet védekezni ellene?
Semmit. A téli időben a legnagyobb problémát az jelenti, hogy jégdugók alakulnak ki a csatornában, vagy éppen megtelnek hóval: ebben az időben az aktív védekezést a jégdugók eltávolítása jelenti.
Szélsőséges hidegben a talaj és a víz is képes teljesen megfagyni, ám valamivel a fagypont alatt még mindig folyik a belvíz úgynevezett
gyülekezése, így folyamatosan működtetni kell a szivattyútelepeket. Most több mint száznegyven szivattyútelep működik, amelyek napi szinten több mint ötmillió köbméter vizet tudnak átemelni. Ezt a munkát addig kell folytatni, amíg a rendkívüli belvízhelyzet fennáll.
