December elején megjelent a harmadik könyved is. Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?

Még csak a hivatalos facebook oldalamon kaptam visszajelzéseket, mert még kevesen tudnak róla, hogy megjelent. Ettől a héttől indul a kampány, emiatt egyelőre nem sokan találkozhattak az új könyvemmel. De akik írtak, azoktól mind lelkesítő visszajelzéseket kaptam. Két hete jelent meg, akkor három napja volt az üzletekben teljesíteni, ennek ellenére felkerült a Libri sikerlistájára, ami szerintem jó eredmény mindenfajta hírverés nélkül egy zsúfolt karácsonyi piacon. Remélem, a kampány erre csak ráerősít.

Ez a könyv India különleges világába kalauzolja az olvasókat: ahhoz, hogy hitelesen be tudd mutatni, ismerned kellett személyesen is az országot. Mikor és milyen apropóból jártál Indiában?

Többször jártam Indiában, de nem elsősorban Indiáról akartam írni, inkább a férfi-nő kapcsolatok izgatnak. India úgy jött a képbe, hogy sokáig egy nemzetközi magazinnak dolgoztam és az ötletbörzéken mindig az indiai kolléganővel kerültem egy csoportba. Egy női magazin szerkesztése közben sok minden kiderül egy adott ország életéről és gondolkodásmódjáról… Még akkor is, ha ez egy szűkebb olvasói közönségre pozicionált lap. Az ötleteléseket mindig nemzetközi kutatások kísérték és meghökkentettek azok az adatok, amik Indiából érkeztek.

Rengeteg kép él a fejünkben az indiai nőkről, ehhez képest ott él egy olyan réteg is, amelyik nagyon önálló. A kutatások szerint még a magyar nőknél is önállóbak, mert kevesebb bennük a megfelelési vágy, kevésbé foglalkoztatják őket a társadalmi konvenciók, miközben egy tradicionális társadalomban élnek. Kíváncsi voltam, pontosan hogy is van ez. Számomra India olyan, mint egy párkapcsolati laboratórium: megfigyelhető az a fajta női sors, amit pár generációval korábban a dédanyáink éltek, de megtalálható az a kozmopolita, önálló és független nőiség tudat is, ami manapság egyre többünket jellemez.

Azok a fiatal nők, akiket jobban megismertem az ottani kolléganőimen keresztül, amellett, hogy éveket töltöttek külföldön és több diplomát szereztek, mikor visszatértek hazájukba, egy elrendezett házasságba csöppentek. Ezek olyan izgalmas szituációk, ami miatt úgy gondoltam, érdemes a regény egyik szálát Indiába vezetnem, mert számunkra is tanulságosak lehetnek. Szerettem volna a tradicionális és a modernebb női sorsokat összevetni és az ehhez tartozó kérdéseket feszegetni.

Általában honnan meríted az ihletet a könyveidhez?

Eddig szakmai utam ezekhez a női témákhoz vezetett. Évekig dolgoztam egy hagyományos női magazinnál, a Nők Lapjánál. Aztán egy nemzetközi magazin vérkeringésébe csöppentem, ahol rendszeresen a világ negyvennégy országából összejártunk és együtt gondolkodtunk, dolgoztunk… Mentalitásban, témákban és ötletekben is sokat adtak nekem ezek a találkozók. Valószínűleg emiatt alakult ki bennem, hogy elsősorban a női sorsok foglalkoztatnak. Izgalmas volt látni, hogy azokat a kérdéseket, amelyekkel nap mint nap szembesülünk, más országokban miképpen élik meg.

Ha már megadatott, hogy egy kicsit körbenézzek a világban, úgy gondoltam, ezt a muníciót a könyveimben is kamatoztatom. A következő, orosz témájú regényhez már gyűjtöm az anyagokat. A szintén legendás szláv nőtípust veszi majd górcső alá. Oroszországban többször jártam, jól beszélek oroszul, szeretem a kortárs orosz irodalmat és magánéleti szálak is kötnek az országhoz.

Szerintem pillanatnyilag az egyik legizgalmasabb szeglete a világnak. Krasznaja Moszkva lesz a címe. Ez az elhíresült, legendásan erős parfüm szerintem nagyon jól jelképezi azt az olthatatlan szépségszomjúságot, a tetszeni és hatni akarást, ami az orosz nőket jellemzi. Ezt a történetet is az elmúlt évek tapasztalatai ihlették. De már megvan a fejemben a következő két-három regény is. (nevet) Remélem, azok is megvalósulnak majd.

Ezek szerint már dolgozol a következő könyveden. Hogy néz ki nálad ez az alkotói időszak: például mennyit írsz naponta és körülbelül mennyi idő alatt készül el egy könyved?

Most egy alapozó szakaszban vagyok: egy új pályát, hivatást alapozok meg. Nem írok annyira gyorsan, mint amilyen gyorsan megjelentek a könyveim. Gyakorlatilag éjjel-nappal dolgoztam, mert a kiadó és én is fontosnak éreztem, hogy gyorsan kialakuljon egy kép arról, milyen típusú könyveket várhatnak tőlem. Amikor valaki elkezd írni és szereti amit csinál, illetve szeretné erre alapozni az életét, akkor az a cél, hogy minél hamarabb verbuválódjon egy olvasótábor körülötte. Ez az én esetemben azt jelentette, hogy másfél éven belül írtam három regényt… Kőkemény munka volt.

Ennek ellenére nem bánom, hogy így alakult, mert olyan volt számomra ez az időszak, mint egy intenzív tanfolyam kreatív írásból. Annyira gyorsan és elmélyülten kellett dolgoznom, hogy hamarabb váltak készséggé azok az elméleti dolgok, amelyeket korábban a regényírásról tudtam. Érezhető volt, hogy amit az első könyvnél még csak próbálgattam, az a következőnél már automatikusan jött. Maga az alkotó időszak, ezzel a kutató szakasszal indul, amit éppen a Moszkva könyvhöz most csinálok. Megtérül, hogy négy nyelven beszélek, így négy különböző nyelvterületről tudom begyűjteni a háttéranyagot.

Például, amikor Indiához kerestem anyagokat, találtam egy könyvet, amit egy amerikai professzor arról írt, hogy miként változott az elmúlt öt évben a bollywoodi mozik nőképe. Nyilván, ha újságíróként kiutazok, ezeket a dolgokat nem tudom lekutatni egy rövidebb idő alatt… Az utazás elsősorban a zsigeri élmények miatt fontos. Ez a kutatási fázis adja a fő tőkéjét a könyvnek, ezt követi csak az írás. Általában három kéziratot készítek: az elsőnél nem spórolok magammal, a cél, akár egy szobrásznál, hogy elegendő nyersanyag álljon rendelkezésre, legyen miből lefaragni; a második és harmadik kézirat már a kreatív munkáé.

Úgy tűnik, most már teljesen az írásnak szentelted magad. Nem hiányzik az újságírás?

Teljesen nem szakadtam el az újságírástól, azért kényszerültem határozottabb váltásra, mert korábban főszerkesztőként dolgoztam. Ez a munkakör teljes embert kíván, ráadásul a vége felé leginkább már csak management feladatokból állt. Ami sem az írásnak, sem nekem nem kedvezett annyira, mert alapvetően inkább kreatív ember vagyok, kevésbé rendszerező, vezető alkat. A lapért és a regényért is felelős voltam, ezért be kellett látnom, a kettő együtt nem megy.

Az elmúlt másfél év, egy különös, építkezős korszaka volt az életemnek, minden erőmmel a regényírásra fókuszáltam, csak a legszorosabb sajtókapcsolataimat ápoltam, nekik dolgoztam. Most már kényelmesebb tempóban dolgozom majd, ezért kicsit másik szenvedélyemnek, az újságírásnak is élhetek. Úgy gondolom, a regényírásnak is jót tesz majd, ha mostantól az újságírás napi impulzusai, illetve a hírérzékenység visszatér az életembe.