Valóságos lavinát indított el külföldön a magyar médiatörvény. Még a magyar EU-elnökség kapcsán is jobbára a sajtószabadságunk haláláról, Ice-T-ről és a Magyar Szovjet Köztársaság létrejöttéről cikkezett a nemzetközi sajtó.

Egérrágta

Neelie Kroes, az Európai Bizottság igazságügyi minisztere még december végén, a megszavazását követően fejezte ki aggályait a törvénnyel kapcsolatban, és szólította fel a kormányt, küldje meg a dokumentum angol változatát felülvizsgálatra. Ez most meg is történt, igaz, egy-két lényegtelennek tartott paragrafus kimaradt belőle.

Például az, hogy a törvény járulékos következményeként Magyarország mégsem tudja betartani a digitális átállásra vonatkozó európai direktívát, és az eredetileg kitűzött 2012-es cél helyett legalább még 3-4 évig elhúzódhat a dolog.

Nem létezik!

Eddig a kormány – zsebében a kétharmaddal – rendkívül okosan, taktikusan építgette és terjesztette ki mindenre hatalmát, így nehezen feltételezhető, hogy most egy ennyire buta lépést tegyen. Hiszen azt nem gondolhatták komolyan, hogy nem derül fény Brüsszelben a kis magyar bakira. Főleg egy olyan feszült helyzetben, amikor a törvény ellenzői és a sajtószabadság szerelmesei ugrásra készen várják, hogy a kormány ejtsen akár csak egy félhibát is.

Foggal-körömmel

A kétharmados magabiztosságból eredő arrogancia viszont már annál inkább jellemző Orbánék kommunikációjára. A külföldi sajtóban megjelent éles kritikák ellenére a kormány makacsul és hangosan védi magát, és sulykolja, hogy az új magyar médiatörvény semmiféle uniós alapelvvel nem ütközik, így mindenki teljesen feleslegesen lázadozik, csak akkor kerül sor módosításra, ha ők azt jónak látják.

Márpedig az EU-nak igenis van lehetősége szankciókat bevezetni tagállamaival szemben, így ez az opció is egyfajta politikai harakirivel érne fel. Így viszont marad a harmadik lehetőség. Nevezetesen, hogy a kormány jó taktikusként már megint forgat valamit a fejében, csak még nem látszik tisztán, hogy mit.

Jó taktika?

Mindenképpen okos húzás volt, hogy az EU-elnökség végéig nem kerül sor a médiatörvényből fakadó büntetésekre. A fél év leteltével valószínűleg már úgyis kevésbé érdekli majd az öreg kontinens hangsúlyosabb részeit, hogy mi is történik a pöttöm keleti ország sajtójával.

A Nick Cohen-féle Observer cikk azt tartja a legesélyesebbnek, hogy a nagy nemzetközi visszhang ellenére a magyar és az uniós félnek is közös érdeke, hogy EU-elnökségünk alatt ne legyen hangos vita a médiatörvény kapcsán.

Nem kizárt, hogy az EU a magyar elnökség alatti több beleszólásért cserébe „felajánlotta” Orbánéknak a belső ügyek érintetlenül hagyását. Az pedig egyenesen biztos, hogy Orbán élvezi, hogy – ahogy Cohen írta – „a nagyfiút játszhatja nemzetközi színpadon”. Kérdés, hogy mi lesz fél év elteltével, amikor a függönyt leeresztik, és elsötétülnek a képernyők kihunynak a fények.