Mik a bojkott felhívás okai?
A kezdeményezők szempontjából a kiinduló mozzanat egyfajta erkölcsi felháborodás. Az elmúlt huszonkét évben, mióta az olyan külföldi, multinacionális vállalatok, mint ez a tizenhárom is, bejöhetnek az országba, körülbelül 60 milliárd eurónak megfelelő összeget hoztak be. Ez alatt a huszonkét év alatt ugyanennyi állami támogatást kaptak, részben közvetlenül állami kifizetésként – ha úgy tetszik készpénzben – részben különböző adókedvezményekként, adóengedésekként, vagy pedig azzal, hogy az állam ingyen kiépítette számukra azokat az infrastrukturális felületeket, amelyeket a közgazdaságtan „pozitív externáliaként” említ.Ez durva és kirívó semmibevétele annak, amit a nagyvállalatok ma szerte a világon vállalati felelősségvállalásnak hívnak. A világ nagy multinacionális vállalatai büszkén hivatkoznak erre, hogy ők ökológiailag, kulturálisan, szociálisan felelősséget éreznek az iránt a közösség iránt, aki befogadja és jövedelemhez juttatja őket. Úgy néz ki ez a vállalati felelősségvállalás csupán retorikai értelemben él.
Mik a bojkott céljai?
A célunk az, hogy a magyar társadalom számára világossá tegyük, hogy ez az egész mennyire felháborító. Hogy ezek az erők, nem hogy nem vállalnak felelősséget, hanem még szándékosan szítják is azt a konfliktust, ami a saját elemi érdekeit védő magyar társadalom és a globális hatalmi rendszerek között kibontakozott.
Másik célunk az, hogy anyagilag is figyelmeztessük ezeket a vállalatokat. Ha el tudjuk érni, hogy a magyar társadalom valóban kevésbé vegye igénybe ezeknek a cégeknek az áruit és szolgáltatásait, akkor ezzel érzékeny károkat tud okozni. Ezen érzékeny károkozással pedig fegyelmező erőt gyakorolhatunk ezek felett a vállalatok fölött
Külföldön mennyire gyakran fordulnak elő ilyen megmozdulások?
Amerikában és Nyugat-Európában ez a társadalmi ellenállás gyakori módja a második világháború óta.
Mennyire működik Magyarországon?
Az elmúlt húsz évben a magyar társadalom alig gyakorolta ezt a jogát, ezért nagyon nehéz látni azt, hogy ennek, vagy a várható hasonló felhívásoknak mennyire lesz foganatja. A hatékonyság attól függ, hogy a magyar társadalom hol tart azon az úton, ahol fel kellene ismernie a saját elemi érdekeit és megvédeni azokat. Reménykedünk benne, hogy ez meg fog történni.
Az elmúlt napokat nézve mit lát?
Sikert, hiszen nagyon sokan csatlakoztak. A felhívásunk kristályosodási pontja lett a felháborodásnak, vagyis az első célt máris elértük. A következő napokban ez valószínűleg még érzékelhetőbb lesz.
A másik célhoz, hogy anyagilag is fegyelmező erőt gyakoroljuk ezek felett a vállalatok felett, idő kell. Több hónap szükséges, hogy ennek érzékelhető legyen hatása. Ha fél év múlva megvonjuk ezeknek a vállalatoknak a mérlegét, a forgalomból nehéz lesz kiszűrni, hogy az esetleges stagnálás vagy forgalomcsökkenés mennyiben köszönhető ennek a felhívásnak. Forgalomcsökkenés ugyanis bármikor, bármitől lehet.
Mi a személyes véleménye a kezdeményezés sikeréről?
Fontosabbnak tartom az első célt, a társadalmi ellenállást. Ez egy tanulási folyamat: hogy ez most mennyire lesz sikeres és hatásos, másodlagos kérdés. Az elsődleges cél az, hogy a magyarok is kezdjék el használni a társadalmi ellenállásnak ezt az eszközét.
Valamelyik multinacionális cég reagált már a bojkottra?
Hivatalosan nem, de természetesen reagáltak olyan ismerősök, akik vagy közvetlenül ezeknél a multiknál dolgoznak, vagy valamilyen kapcsolatban vannak vele. Ők persze inkább a saját magánvéleményüket mondták el. Ezek a vélemények pedig vegyesek. Általában mindenki elismeri a törekvés létjogosultságát.
Jó szándékú figyelmeztetést kaptunk arra nézvést, hogy ez kétélű eszköz. Ez persze nem nagy felfedezés, a gazdaság világába nem tudunk úgy beavatkozni, hogy annak ne legyenek olyan következményei, amikre nem törekedtünk. Nyilván, ha károkat okozunk egy vállalatnak, akkor nem csak a vállalatvezető elitjét, vagy részvényeseit károsítjuk, hanem adott esetben a vállalat dolgozóit is.
Nincs olyan ellenállási forma, ami nem követelne bizonyos társadalmi csoportoktól áldozatokat. Ha a magyar társadalom meg akarja magát védeni, az költséges lesz. A régi vicc is úgy szól, hogy nincs olyan súlyos probléma, amire ne lehetne olyan megoldást találni, ami könnyű, gyors, olcsó és rossz. A jó megoldás nem lehet gyors és olcsó a magyar társadalom számára.
Ki a kezdeményezés atyja?
Volt tíz-tizenöt ember az első harmincnégy aláíróból, akik erről néhány hete már beszélgetést folytattak. Technikailag Simon János politológus volt az, aki az elmúlt egy-két hét során sokat tett azért, hogy ez megvalósuljon.