Hogy áll a pártok támogatottsága az újév kezdetén?

A szavazásra jogosult, tehát tizennyolc év feletti népesség körében jelenleg harmincöt százalékon áll a Fidesz, és tizenegy százalékon az MSZP. Ez körülbelül megfelel az előző hónapok támogatottságának. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a Fidesznek továbbra is körülbelül hárommillió, az MSZP-nek pedig egymillió preferálója van. Ebben nincs változás. Amiben van változás, az a biztos pártválasztók száma.

Ez hogy alakul most?

Az aktív választópolgárok tekintetében a Fidesznél azt tapasztaltuk, hogy a párt preferálóinak kétharmad és a háromnegyed közti tartományában el is mennének szavazni, tehát elég magas az aktivitási mutatójuk. Az MSZP esetében ez mindig hullámzik. Van, amikor idomul a Fideszre szavazók aktivitásához, de a gyakoribb az, hogy lemarad tőle. Ennek egy elég extrém példáját láthatjuk most januárban. Jelenleg tíz fideszesből hét, ugyanennyi MSZP-sből csak öten mennének el.

Többször is tapasztaltuk ilyen köztes időszakokban az MSZP szavazóinál, hogy el tudnak andalodni, enerválttá tudnak válni, hátra tudnak dőlni. Ilyen a Fidesz táborában sosincs. Ők mindig érzelmileg túlfűtöttek, aktívak, és várnak a hívószóra.

Mi lehet ennek a hullámzásnak az oka?

A hitehagyottság. Oly nagymértékű a különbség a két párt között a támogatottságot tekintve, hogy azt érzik, nincs esély arra, hogy bármiféle alternatívát jelentsenek a Fidesszel szemben. Nincs inspiráló elem a szocialisták számára, és ez az elkedvetlenedés egyik legfőbb oka. Ez csak akkor változhatna meg, ha a két párt tábora közötti különbség kisebb lenne, csak másfélszeres vagy kétszeres.

A Fideszes szavazókat ezek szerint nem bizonytalanította el a kormányt ért sok kritika, és a vitatott törvények megszavazása még decemberben?

A fideszes szavazók számára ez egy sikertörténet. Minden döntés, melyet meghozott a parlament a kétharmados támogatottsággal, az egy sikersztori. Azt érzik, hogy végre meg tudják mutatni az elmúlt nyolc év kormányzása után, hogy ők az igazi alternatíva, és ők tudják jól kormányozni az országot. Számukra sem a médiatörvény, sem bármiféle gazdasági természetű intézkedés nem negatívumként jelenik meg, hanem a kormánypárt határozottságaként. Mivel a médiatörvény nem érinti közvetlenül a közemberek életét, ezért egyébként sem olyan fontos nekik se pro, se kontra. A médiatörvény akkor lenne érdekes, ha valamilyen gazdasági, egzisztenciális alapokon nyugvó elégedetlenségre épülne rá. De jelenleg még nincs ilyen.

A külföldi kritikák sem befolyásolták ezek szerint a Fidesz híveit?

A Fidesz tábora számára nem érdekes a külföldi kritika. A fideszesek körében mindig van egy bizonyos nemzeti érzület, melynek egyik momentuma, hogy a magyar identitás egy, az európaival szembeni, saját entitás. Nem arról van szó, hogy nem számít nekik az Európai Unió. Hanem arról, hogy ki akarják hangsúlyozni, az unión belül Magyarország ugyan olyan fontos, mint bármelyik más tagállam. Nagyon fontos a Fidesz-szavazók esetében ez az identitáselem.

Tehát azt mondhatjuk, hogy a Fidesszel szemben az MSZP nem képes arra, hogy markáns kollektív öntudatot teremtsen szavazóinak?

A Fidesznek ez mindigis jól ment. Az azonosulásnak többfajta attribútuma van. Az egyik, hogy van egy vezetője, aki mögött mindenki „de és ha” nélkül felsorakozik. Emellett vannak olyan szimbolikus tényezők, mint például a magyarság érdekeinek képviselete, a nemzeti identitás hangsúlyozása, az unión belüli nemzeti függetlenség megteremtése, amik ezt a tábort összetartják. Emellett ott van még az az érzelmi momentum is, hogy az elmúlt nyolc év kormányzásával rendkívül elégedetlenek voltak, és minden mostani döntésben azt látják, hogy ez egy válasz arra az időszakra.

A másik két ellenzéki párttal mi a helyzet?

A Jobbik vezetői nagy dilemmában vannak, hogy egy teátrális, utcai politikai magatartást tanúsítson vagy pedig visszafogottabb, parlamentáris, szakértői alapokon nyugvó politikát folytasson. A szavazók is e tekintetben megosztottak és bizonytalanok. Van, akiknek az előbbi, van, akiknek az utóbbi tetszik.

Az LMP legnagyobb problémája, hogy rendkívül visszafogottak. Az eddigi választásokon már kiderült, hogy az LMP egy „hajrápárt”. Amikor ügy van, és ki kell állni a párt mellett, akkor ezt demonstrálták. Viszont amikor nincs helyzet, nincs tét, olyankor hátradőlnek. Ez a magatartás azt eredményezi, hogy ahhoz képest, hogy mennyi szavazójuk van, a biztos pártválasztói körben kicsit rosszabbul szerepelnek.

Pedig a közvélemény-kutatásoknak van hatása a választói magatartásra. Tehát ha egy párt szavazói tábora tudja folyamatosan mutatni magáról azt, hogy aktív és sokan vannak, akkor ez viszi a bizonytalan választópolgárokat hozzájuk. Tehát a bővülésnek ad esélyt.