A legbizarrabb mindebben mégsem a nyomor, hanem a boldogságnak az az arca, ami a „semmi” és a „nincs” társaságában mutatja meg magát. Kapaszkodj! Ebbe húz bele az Örvény!

Az Örvény a második film, melyet John Oates és Szekeres Csaba a magyar gyerekek helyzetéről készít Sándor Pál producer, a Hunnia Filmstúdió közreműködésével. Az első a Három gyermek, három sors c. egyórás dokumentumfilm volt, mely három gyermek életét követi nyomon, akik kulturális és gazdasági szempontból is nagyon eltérő környezetben nevelkednek. A mindkét film része az Open University oktatóprogramjának. John Oates:

„Mikor Csaba és én az első filmünket készítettük „Három gyermek, három sors” címmel, egy Hajdú-Bihar megyei roma közösségben forgattunk. Mindkettőnket nagyon megérintett érzelmileg az a harc, melyet a családok a jobb életért vívnak. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy bemutassuk, hogy ők emberek függetlenül attól, hogy milyen címkéket aggatunk rájuk.



A szegénység szívóereje

Azt is éreztük, hogy a szegénység szívóereje arra késztet minket, hogy hangot adjunk a szegény embereknek. Ezért adtunk bele annyit az Örvénybe, és ezért is lett a film címe ez: Örvény. Amint egyenrangúnak ismersz fel egy szegénységben élő embert, akinek ugyanúgy egyenlő jogai vannak a normális élethez, már nem tudsz elfordulni vagy legyinteni, mert téged is beszippant a tenni akarás.

Gyermekpszichológusként tudom, hogy a kora gyermekkori élmények mennyire alapvetően határozzák meg az egész életet. Ezekben a falvakban látom az életteli kisgyerekeket, akik képesek az örömre a hideg, az élelem hiánya, a düledező szegény épületek és a környezetük előítéletei ellenére, de mint gyermekek elfogadják a helyzetüket. Ám amint kezdenek felnőni, a hátrányos életük okozta hatások úgy kezdenek lecsapni rájuk. Ahogy nőnek látják akár a TV-ben, akár az iskolában azt az életet, amit a „gazdagok” élnek, így a gyermekek fokozatosan ráébrednek saját lehetőségeik hiányára. A szegénység átörökítődik. Egyre mélyebben élik át mások előítéletét, elveszítik a reményt magukban és az államban is, amelynek segítenie kellene rajtuk.

Így nem meglepő, hogy a kisszerű bűnözés, a korai terhesség felé fordulnak, hogy kiábrándulnak az iskolából, hogy dühkitöréseik vannak, hogy depressziósak, hogy öngyilkossá válnak. Remény nélkül mi más marad az életben, mint a pillanatról pillanatra történő hajsza egy kis élvezet, egy kis étel vagy bármi után, ami kitölti az űrt.

Leleplezés

Az Örvény c film leleplezi azokat a nehézségeket, és súlyos helyzeteket, melyeket ez a kevéssé ismert közösség tapasztal. Az egyik megható jelenetben a 14 éves lány, aki épp azelőtt követett el öngyilkossági kísérletet, azt mondja az anyjának, hogy egyetlen vágya a menekülés/szökés. A családot támogató szociális munkás összeroppan, mert tehetetlennek, hatalom nélkülinek érzi magát e reménytelen helyzetben. E film készítésének tapasztalata megváltoztatta az életemet, mert e fiatalok helyzete annyira nehéz és kietlen. A film célja, hogy ráirányítsa az Európai Közösség figyelmét ezekre a problémákra, beleértve a gyermekszegénység és a magyar roma közösség helyzetének kérdését.”



2009 augusztusában Szekeres Csaba rendező és John Oates kreatív producer a magyar-román határ közelében fekvő Told nevű faluba utazott, hogy a mélyszegénységben élő gyermekek hétköznapi sorsát megmutassák a világnak, nekünk. A több mint hat hónapon át zajló, a folyamatos jelenlétre épülő forgatás olyan emberek életét követte nyomon, akiknek a sorsát a munkanélküliség, az éhezés, az uzsora-kamat pecsételi meg.

Személyes odafigyelés

Az „Örvény” című egészestés dokumentumfilm megpróbált a bizalom és a személyes odafordulás filmjévé válni. Egy dolog azonban nagyon fontossá válik, hogy tudniillik alkalmunk legyen újragondolni a szegénységről szóló rosszul-jól működő sztereotípiáinkat. Érdemes lehet.
A film amellett, hogy a szegénység problémáját sorsokon és történeteken keresztül ábrázolja, törekszik rá, hogy a személyes és emberközeli pillanatokat tudja hitelesen közvetíteni. Nem ítélkezik, nem keres felelősöket, egyszerűen csak jelen van.

Az Örvény rendezője, Szekeres Csaba a következőképpen definiálja a film lényegét: „Arcok, emberi sorsok, érthetetlennek látszó döntések és kilátástalanság mélysége tárul fel a filmben. A vásznon keresztül olyan közel kerülnek hozzánk ezek az emberek, hogy sorsuk elgondolkodtat és cselekvésre ösztönöz mindannyiunkat. Csak ezután merül fel bennünk a kérdés: de mit lehet tenni? Mit kell tenni?”

Az Örvény című film abban tud leginkább segíteni, hogy megtekintése után megszülessen a nézőben a tenni akarás vágya, és a hogyan?-okra való válaszok keresése.
Előítéletek és sztereotípiák. Megszüntetésére már Atkinson szerint is az egyik legfontosabb eszköz a megismerés. Aki nem ismeri, nem akarja megismerni, nem keres megismeréséhez arcokat, sorsokat. Az még nem jelenti azt, hogy nem is léteznek.



Kate Allen

Az Amensty International (UK) elnöke, Kate Allen mondta a film londoni bemutatóján, 2010. november 18-án: „A roma emberek diszkriminációtól, erőszaktól és szegénységtől szenvednek szerte Európában. A hangjuk ritkán hallatszik, és kezelendő problémaként tekintenek rájuk, nem úgy, mint emberekre, akiket ugyanúgy megilletnek az alapvető jogok. Az Örvény megmutatja, hogy ők valódi emberek, valódi problémákkal, mint a normális otthon teremtése a családjuk számára, illetve a gyermekeik etetése. Az Amnesty örömmel vetíti a filmet annak érdekében, hogy az Európai romák helyzetét megismertesse a szélesebb közönséggel.”

„Nagyon nagy baj lesz ebben az országban, ha nem történik valami.” Ez a rövid recenziója annak a gondolatnak, amit az Örvény című film egyik szereplője fogalmaz meg.

Született egy film 2010-ben a mélyszegénységről Örvény címmel, amely „arcot adott a szegénységnek”- ahogy Daróczi Ágnes a Magyar Művelődési Intézet nemzetiségi referense fogalmazott.

„Ha mindent nem tehetünk is, semmit nem tennünk őrültség lenne.” (Eszterházy Miklós)
(Ez a mondat Balogh Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár honlapján olvasható. )
/…/
s egybe terel minket a kialkudott múlt
az elkerülhetetlen végső falfordulásban,
s talán megérti Isten is, miért vigyorgunk
akkor csapatostul, hiénái a szeretetnek,
nem térdenállva, nem könyörögve, de felbátorodva,
miért nem imát, miért csak mondókát vinnyogunk:
aki múlt, aki nem, jövő!
Jónás Tamás: Falfordulás