Egyiptomban és a környező arab országokban elég feszült a helyzet.

Látható, hogy a hagyományos arab szerveződéseket, amelyikben van egy vezető, akihez alkalmazkodni kell - függetlenül attól, hogy azt államelnöknek, királynak vagy emírnek hívják, kezdi fölváltani egy másfajta társadalmi felfogás.

Szembetűnő, hogy ezeknek a forradalmi mozgalmaknak nincsenek vezetői. Se Jemenben, Tunéziában, Egyiptomban meg pláne. Bár Egyiptomban ott van Al – Baradei, de
ő kívülről jött figura, kevés belpolitikai tapasztalattal és kétséges
támogatottsággal. Nincsenek igazi vezetők, inkább a tömeg dominál.



Még nem tudni, hogy az arab világ a technikai modernizáció után - amit nyugatról vett át – meghonosítja-e a demokratikus véleménynyilvánítás modern formáit.

A másik lehetőség az, hogy az újnak számító internetes eszközök voltaképpen újabb autoriter rendszereket termelnek ki, amelyek kihasználják az internet adta lehetőségeket.

Mindenestre korai még megmondani, hogy ezekben az államokban milyen politikai rendszerek lesznek. Naiv dolog lenne kijelenteni, hogy most nyugati demokráciát építenek. Az biztos, hogy valamilyen módon mozgásba lendült a Közel-Kelet.

Ez a "mozgás" átterjedhet máshová is?

Az a kérdés, hogy átterjedhet-e olyan helyekre, mint Szíria, ami elég diktatórikus állam, vagy a Palesztin területekre, vagy a meglehetősen zárt, de modern Szaúdi királyságra. Az is érdekes, hogy vajon az Iráni események megismétlődnek-e két év után. Ezek még a jövő kérdései.

Nemzetközi konfliktussá fajulhat a helyzet?

Lavinaszerű folyamat indult meg, aminek még megbecsülni sem lehet a végét. Hogy ez konfliktusos módon zajlik-e le majd, nem tudni. Az biztos, hogy Tunézia például ebből a szempontból nem fajsúlyos, Egyiptom viszont annál inkább.

Egyiptom 80 milliós ország, ott van a Szuezi csatorna, ráadásul Izraellel békét kötött, ugyan ez igazából csak személyekhez kötődik: Sadat vagy Mubarak jóban volt egy-két izraeli vezetővel. Ezen kívül Egyiptom az arab világ elitjének jelentős részét adja, az Arab Ligának ez a központja. Tehát ha bedől a rendszer az valószínűleg jelentős hatással lesz a tágabb környezetükre is.

Ezt alátámasztja, hogy Hillary Clinton a napokban 180 amerikai külképviseletnek tartott eligazítást Egyiptom ügyében, ami példátlan. Az összes amerikai nagykövetséget személyesen instruálta egy meetingen. Ez mutatja a helyzet súlyát.

Előfordult már ilyen mértékű forradalmi hullám az arab világban?

Ilyesfajta népmozgalomra, ami lavinaszerűen gördül végig országról országra még nem volt példa. Mindig arról beszéltek, hogy az arab világban mikor lesz demokrácia.

Most kezdenek kilábalni az úgynevezett posztkoloniális (gyarmat utáni) időszakból. Az arab országok 1945-ig, vagy akár a hatvanas évekig francia vagy brit fennhatóság alatt álltak. Utána önállóak lettek, de olyan elitjük volt, amely szorosan kötődött a nyugati hatalmakhoz.

Ezek többnyire egy állami kézzel vezérelt országok voltak, aztán az elmúlt húsz év során a legtöbb arab államban engedték a gazdasági liberalizációt. Kialakult egy olyasfajta elit, amely nyugati gazdasági modelleket követve technikailag modernizálta az országot.

Úgy tűnik, hogy ez magával vonzotta a társadalmi reformok szükségességét is. Ez a posztgyarmati időszak most ér véget. Azaz nem a nyugatiak által kreált figurák irányítják az arab országokat, hanem felnőtt egy olyan fiatal húsz, harminc éves generáció, amely kellően tájékozott a világban ahhoz, hogy átvegyen bizonyos nyugati demokráciatípusokat. Aztán, hogy ez hova vezet - sikerül vagy újabb problémákat okoz – azt még nem tudhatjuk.



Megérett a demokráciára az arab világ?

Sokféle arab ország van. A nagyon szegény Jementől kezdve a dúsgazdag Perzsa-öböl menti monarchiákig mindenféle előfordul. Nem lehet egységesen kezelni őket, egy Omántól Marokkóig terjedő vidékről van szó.

Azokban a csoportokban, amelyek a technológiai fejlettségben élen járnak és kellően nyitottak a világ felé és emellé a szegénység alapprobléma, ott lehet látni elég mozgást. Az Emirátusokban vagy Kuvaitban ahol az arab őslakosság nem fizet adót, mert olyan gazdagok, ott elviselik a királyságot.

Ezzel szemben Marokkóban, Egyiptomban vagy Tunéziában jelentős problémát jelent a szegénység, a népességrobbanás, a munkanélküliség. Ezzel együtt öregedő diktátorok vannak hatalmon, akik láthatóan egyre korruptabbak. Ugyanakkor a városi lakosság egy része modern, nyugatias életmódot kezdett élni, annak minden előnyével és hátrányával együtt.