Tizenhárom gépkocsivezető, akik a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének a tagjai, beadtak egy felszámolási kezdeményezést a Tesco ellen, havi harminchétezer-ötszáz forint miatt.

Ez az összeg a rendelkezésre álló díj, amelyet három évre visszamenőleg követelnek a munkavállalók. Az alapfizetésüket a gépkocsivezetők rendben megkapták.

Feltételezem, egyeztettek a vezetőségükkel.

A munkáltatóval Gyálon vettük fel a kapcsolatot. Az érintetteknek névre szólóan kiszámolták a járandóságukat, amelynek a teljes összege a tizenhárom munkavállalóval számolva tízmillió forint. Egy gépkocsivezetőt átlagosan hétszázötvenezer forint illetne meg.

A szakszervezet kért egy országos munkaügyi ellenőrzést a Gyáli telephelyre vonatkozóan: a vezetőségük közölte, hogy megvárják a vizsgálat eredményét ám egyértelműen közölték, hogy a díj jár a dolgozóknak. Arra vonatkozóan már nincsenek információink, hogy ezt az összeget mikor fogják ténylegesen kifizetni.



Mióta húzódik ez az ügy?

Egy esetben tájékoztattuk a munkáltatót, hogy a szakszervezet, tizenhárom gépkocsivezető és még egy, más munkakörben tevékenykedő munkavállalójuk felszámolási eljárást kezdeményezett ellenük. A munkáltató ígéretet tett arra, hogy január 28-ig írásba adja a kifizetésre kerülő összeg mértékét, valamint közli a kifizetés pontos idejét. Ez az írásos ajánlat mind a mai napig nem érkezett meg. Az eljárás kezdeményezői készek visszavonni a kezdeményezést abban az esetben, ha az ajánlat megérkezik hozzájuk.

A szükséges dokumentáció átadását elsőként 2010. november 30-ra ígérte a munkáltató, ezzel szemben most 2011 februárja van.

A szakszervezet és a munkáltató között egy közigazgatási eljárás keretein belül egy jogi vita alakult ki, amit egy vizsgálat követett: ezt a munkáltató nem fellebbezte meg, így jogerőre emelkedett. Az ügy kapcsán felmerültek olyan anyagi követelések, amelyek a szakszervezetet illeti meg. Mindez 2010 áprilisában történt. Az átutalásra szóbeli ígéreten kívül írásos jegyzőkönyvet is kaptunk.

A munkáltató ezzel szemben mindent cáfol a sajtón keresztül.

Milyen személyes tapasztalatai vannak a Tesco vezetőségével történő tárgyalásokról?

Pár nappal ezelőtt az egyik áruházban tagtoborzás céljából tiszteletünket tettük. Több munkavállaló már korábban, faxon jelezte a belépési szándékát. Az étkezőben megjelent a személyzeti vezetés és az áruház igazgatója. Szemünkre vetették, hogy erőszakkal toborozzuk az embereket: én erre megmutattam az átfaxolt belépési nyilatkozatokat. Elmondása szerint ezeket az embereket annyira megfélemlítette a mi szakszervezetünk, hogy nem személyesen, hanem faxon léptek be hozzánk.

Az áruházláncnak van még egy szakszervezete,  vezetőség inkább hozzájuk küldi a dolgozóit. Nem szeretik, ha hozzánk lépnek be, mivel mi a valódi problémákkal foglalkozunk.



Történtek egyéb visszaélések?

Nem azzal van a probléma, hogy átírják a beosztását vagy behívják a szabadnaposokat dolgozni. A probléma ott kezdődik, hogy nem rendkívüli munkavégzésnek írják be a teljesített óraszámot, így nem kap a munkavállaló semmilyen pótlékot. Ha valakit a szabadnapján behívnak dolgozni, akkor legalább a túlóráját fizessék ki, ez lenne a tisztességes. A jelenléti ívet nem engedik fénymásolni és semmilyen, a munkavállalóval kapcsolatos adatot nem adnak ki. Pontosan azért, mert egy bírósági eljárásnál kiderülne, hogy nem a munkavállaló a hibás.

A szakszervezetre azért van szükség, hogy egészséges kontroll legyen a munkáltatóval szemben. Egyáltalán nem vagyunk multiellenesek, csak az szeretnénk elérni, hogy emberként bánjanak a dolgozókkal. Ez nem pénzkérdés.

Az áruházlánc alkalmazottai félnek a vezetőségüktől?

Félnek. Gedeon Andrással, az OMF (Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség) szóvivőjével már egy novembei interjúban elmondtuk, hogy az OMF tapasztalta szerint, a munkavállalók félnek elmondani a problémáikat attól függetlenül, hogy azok léteznek. Mivel nincs olyan munkavállaló, aki jegyzőkönyvben elmondja a tapasztalt visszaéléseket, nem tudnak mit kezdeni a jelenséggel. A munkavállalók féltik az állásukat.