Emlékeznek még Daniel Cohn Benditre? Ha nem, akkor segítünk: nemrég az Európa Parlamentben ő volt a magyar sajtószabadság leghevesebb védelmezője. A HírExtra utánajárt, ki is ő valójában.
2011. február 7. hétfő 15:10 - Tóbiás Gábor
Elöljáróban csak annyit, hogy Bendit régebben nem vetette meg a drogokat és a gyerekszerelmet sem, továbbá elkötelezett marxista volt.
A magyar sajtószabadság újdonsült élharcosa az 1968-as prágai tavasz elnyomásakor a szovjet beavatkozást támogatta. Így nem csoda, hogy a „Dany le Rouge“, vagyis "vörös Dany" becenevet kapta ebben az időben.
Mindemellett javasolta a francia trikolór helyett a vörös zászló használatát. Akkoriban úgy nyilatkozott, hogy "Marxista, anarchista vagyok". Ennek meg is lett a gyümölcse:1968. október 21-én kiutasították Franciaországból, így kénytelen volt Németországba távozni, ahol anarchistákhoz csatlakozott.
1966-ban visszatért Franciaországba, és a nanterre-i egyetemen kezdett szociológiai tanulmányokat. Több anarchista csoporthoz csatlakozott, majd 1968-ban a de Gaulle-kormány elleni diáktüntetések egyik vezéralakja lett.
1984-ben belépett a német zöld pártba, majd '89-ben Frankfurt alpolgármestere lett. 1994-ben a párt színeiben, az Európai Parlament tagjává választották. 1999-ben a francia zöldek listáját vezette és 2002-ben választották az európai zöldek frakciójának társelnökévé.
Gyerekekkel ölelkezni
Mint azt már egy korábbi cikkünkben említettük, Benditet jogerősen elmarasztaltak pedofíliáért. Az alábbi francia nyelvű, német felirattal ellátott interjúban Bendit éppen a drogok és a gyerekszerelem előnyeit ecseteli. (A videó alatt közöljük az interjú fordítását, melyet ezúton is köszönünk a HírExtra egyik olvasójának.)
Bendit: „Van féltékenység, hűség, és van ezek meghaladása. Nagyon kevés az orgia, Guth Úr, nagyon kevés. Annál jobb! Vagy annál rosszabb; vagy csak kár. Nem is tudom. Azt hiszem, hogy azzal a kevés orgiával, amiket én... Sok a drog is. Enyhe drogok. Mi támogatjuk az enyhe drogokat. A hasis-süti az fantasztikus. Ma este ettem egyet: mondom, fantasztikus. Frissnek érzem magam, el vagyok lazulva, igazán jól vagyok tőle. Mostanában kisgyerekekkel foglalkozom Guth Úr. Ó, mi mindent meg nem tesznek nekem.”
Riporter: „Mik is azok az alternatív óvodák?"
Bendit: „Reggel 9-kor szoktam odamenni, a nyolc kicsi lurkómhoz. 6 hónapos és 2 év közöttiek. Megmosom a popsijukat, én csiklandozom őket, ők csikiznek engem, ölelkezünk…"
Az egyik riporter: „Guth Úr, ez Önnek való, Ön megérinti...”
Guth: „Hát igen, feltéve, ha nincs túl sok "ölelkezés".
Bendit: „Feltéve, ha nincs túl sok ölelkezés?! Na de Guth Úr, na ne, ez nevetséges.”
Guth: „Ön ezzel az ölelkezéssel mindenféle gondolatokat ültethet el a fejükben.”
Bendit: „Először is, nem ültetek gondolatokat a fejükbe. Tudja, egy gyerek szexualitása az fantasztikus. Őszintének kell lenni, szeriőznek. Az egész kicsiknél ez valamelyest más, de a 4-6 éveseknél... Amikor egy 5 éves kislány elkezdi Önt vetkőztetni. Nagyszerű, mert ez egy játék. Egy észbontóan erotikus játék.”
Guth: „Ön most zavarba hoz.”
Bendit: Á, fenét, Ön erre számított, nem igaz?
Mit lehet még ehhez hozzátenni? Nem sok mindent... Maximum csak annyit, hogy elkeserítő a tény, hogy egy ilyen ember egyáltalán bent ülhet az Európa Parlamentben és minősíthetetlen hangnemben ordíthatja a világba az elképzeléseit.
De még inkább elkeserítő, hogy vannak olyanok, akik párás tekintettel, hovatovább áhítattal szemlélték/értékelték mondanivalóját.
Cohn-Bendit
Montauban született (Franciaország) német-zsidó szülők gyermekeként, akik a nácizmus elől menekültek ki Németországból 1933-ban. Gyerekkorát itt töltötte, majd 1958-ban Németországba költözött. Középfokú tanulmányait a felső középosztály által kedvelt Odenwaldschule in Heppenheim-ben végezte. Mivel születésekor hivatalosan hontalan volt, 14 éves korában a német állampolgárságot választotta, annak érdekében, hogy elkerülje a sorkatonai szolgálatot.
