Az alkotmányozást körülvevő politikai herce-hurca is éppen erről árulkodik. Az ellenzéki pártok már a koncepció elkészülte előtt mosták kezeiket, és azt hangoztatták, hogy ők bizony nem vesznek részt egy Fidesz-alkotmány létrehozásában, majd nyugodt szívvel kisétáltak az előkészítő bizottságból.

Népképviselet, értik?

Mindenki tisztában van vele, hogy nehéz egy olyan kormánnyal szemben érvényt szerezni az ellenzéki álláspontoknak, nézeteknek, amelyik a parlamenti helyek több mint háromnegyedét birtokolja, magyarul fékek nélkül kormányoz. Nem is valószínű, hogy bármely kormány magáévá tenné ilyen helyzetben az ellenzéki gondolatokat.

Mégis ott van még mindig az a 31 százalékot meghaladó ellenzék, még ha rendkívüli megosztottsága miatt nehezebb is hangsúlyosan fellépniük a kormánypárt ellen, akiket azért választottak oda az szavazók, hogy saját érdekeiket képviseljék általuk. Képviselő urak, elfelejtették volna, miért titulálják önöket képviselő úrnak?!

Tesznek a szavazóikra

Amikor ezek a pártok a tehetetlen fél szerepében tetszelegve széttárják karjaikat, és hátradőlnek, nem a kétharmados Fideszt köpik szembe. Sőt, ők valószínűleg csak örülnek neki, ha kevesebb politikai ellenfélen kell áterőltetniük saját érdekeiket. Az ellenzéki pártok éppen saját híveik politikai akaratát hagyják figyelmen kívül, amikor kihátrálnak például az alkotmányozásból.

Így egyre valószínűbb, hogy végül a Fidesz elképzelésének megfelelően néz majd ki az új alkotmány, sajnos. Szomorú, mivel ezáltal nem képezi le az egész magyar társadalom, hanem csak a kormánypárt szavazóinak akaratát, akik - bár úgy látszik számuk töretlenül magas – a kormány retorikájával ellentétben nem az egész magyar nemzetet teszik ki. NENYI ide vagy oda.

Felelőtlenség

Az alkotmány ráadásul rendszerint – hogy az ellenzék soraiban mostanság felkapott kifejezéssel éljek – jogállamokban hosszútávra készül. Az ellenzék felelőtlen, amikor – bár tisztában van az alkotmányozás kérdésének súlyával – inkább otthagyja a tárgyalóasztalt, óvodásként hisztizik egy sort ahelyett hogy foggal-körömmel, minden fórumot és lehetőséget kihasználva küzdene az elveiért.

Mert bárhányszor is mondják el, hogy ez a Fidesz alkotmánya és nem az országé, egy-két év múlva ezt mindenki el fogja felejteni. Jobb is mert marhaság. Az Alkotmány - akárhányan döntenek róla, akármilyen időkben - az egész országé, nem "mienk", vagy "ővék". Buta retorika helyett, cselekvő politika kell.

Lassan már ott tartunk, hogy az is megkérdőjelezhető, vannak-e egyáltalán elveik az ellenzéki pártoknak. Ugyanis legtöbbször az első pillanatban rásütik a kormány minden egyes intézkedésére, hogy ez bizony antidemokrata, önkényuralmi és diktatórikus.

Rossz válasz

És persze legtöbbször igazuk is van ebben, de a kialakult helyzetre adott válaszuk nem megfelelő. Hány évtized kell vajon Magyarországnak és magyar demokráciának – ha túléli egyáltalán ezt az időszakot –, hogy ne csak papoljanak a konstruktív ellenzékiségről, hanem aktívan műveljék is azt?

Mert ezt várják el tőlük a szavazóik, még akkor is, ha sokszor szélmalomharcnak tűnik egy ekkora támogatottságú kormánypárttal szemben. Az ellenzék ne úgy tiltakozzon, hogy leveszi kezeit a folyamatokról, mert úgy tényleg semmit nem lehet elérni.

Az ellenzék képviselje a szavazói álláspontját, és ha már mindent megtett, akkor jöhetnek a tömegek, ha más eszköz nincs, és együttes erővel helyezzenek nyomást a kormányra. Erre azonban kevés az esély, amíg a választók csak négyévente fontosak a pártoknak.