Tarlós: szükség van a reformokra

A főpolgármester beszélt arról is, hogy kormányzati segítség nélkül még idén összedől a BKV, a távhő hatósági árassá tételével pedig azonnal összeomlana a Főtáv.

„Milyen legyen (lesz) Budapest?” címmel rendezett összejövetelt február 17-én a Baross Gábor Társaság. Felvezető beszédében Bod Péter Ákos, a társaság elnöke hangsúlyozta, politikamentes hozzászólásokat várnak. Tarlós István főpolgármester ezt azzal egészítette ki, hogy szerinte egy demokráciában igenis bárhol helyénvalónak tartja a politizálást, a lényeg, hogy az az igazat szólva, emberi módon történjen.

A főpolgármester szerint elengedhetetlen Budapest fejlődéséhez, átalakulásához a leltárkészítés. Nem akarják ugyanis elkövetni azt a hibát, amit az Antall- és az első Orbán-kormány is, amelyek ezt elmulasztották, így azzal vádolhatták, hogy „elrontották a dolgokat”.

Tarlós István ezzel kapcsolatban kiemelte: a szocialisták a tavalyi költségvetés elkészítésekor „minden mindegy alapon belefirkáltak adatokat a büdzsébe”, és most, amikor ők reális költségvetést akarnak készíteni, már azt róják fel nekik, hogy kevesebbet szánnak például hajléktalan-ellátásra.

(A Fidesz-KDNP abban is változtatott, hogy jelentősen csökkentették a bizottságok számát, valamint megnövelték az ellenzék jogosítványait). Tarlós István komoly eredménynek nevezte, hogy a költségvetési koncepciót ellenzéki szavazatokkal fogadták el, amire az elmúlt 20 évben nem volt példa.

A BKV helyzetéről szólva a főpolgármester hangsúlyozta: a cég még az idén összedől, ha nem kap kormányzati segítséget. Úgy fogalmazott: „ha a BKV összedől, három-négy nap alatt megáll az ország, ez nem tréfadolog”.

Hivatalba lépése utáni egyik legfontosabb céljának nevezte Tarlós István, hogy az előző városvezetés szerződési gyakorlatát megszüntessék. Budapest szempontjából ugyanis rendkívül előnytelen kontraktusok születtek, ennek egyik legjellemzőbb példája az Alstommal kötött metrókocsi-szerződés. Ezzel kapcsolatban azt mondta, „halvány remény” van arra, hogy megegyezzenek a francia gyártóval. Utalt arra, hogy ez ügyben nem a fővárosnál van a labda, hiszen a szerelvényeket addig nem


vehetik át, amíg azokra nincs meg a vasúthatósági engedély. Egy korábbi jegyzőkönyvet idézve emlékeztetett arra, hogy 40 fékpróba során tízszer nem állt meg a szerelvény, viszont az ajtók kinyíltak.

Személyzeti politikájáról Tarlós István azt mondta: nem pártpolitikai, hanem szakmai alkalmasság alapján választja ki bizalmasait. A legjobb példa erre Atkári János, aki miatt sokan támadták a főpolgármestert. Vele kapcsolatban aláhúzta: az állami után Budapesté a legnagyobb költségvetés. Atkárinál pedig nem talált megfelelőbb személyt arra, aki „ismeri a múltat, és megfelelően képes áttekinteni egy ekkora rendszert”.

„Nem azért jött oda ez az ember, hogy politikai ideológiákat gyártson, hanem hogy a szakértelmét erre a célra felhasználjuk” – hangsúlyozta a főpolgármester. A városfejlesztéssel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ott „rendet kell tenni, a korlátlan szabadság eszméjét áruló, képmutató emberek megölik a várost.”

Tarlós István szerint nem mehet tovább „a kerületi önkényeskedés”, mert a város így szét fog esni. Elodázhatatlannak nevezte a főváros közigazgatási reformját, úgy vélte, a kerületeknél csak a legszükségesebb teendőket kell meghagyni. „Itt 24 felé forgácsolódnak a források, 24 stílus, 24 koncepció, 24 ideológia, 24 féle módszer és érdekcsoport (…), ki kell mondani, hogy a kerületi túlhatalom kérdése parciális érdek és egyéni egzisztenciális érdekek elhanyagolható halmaza, (…), ez így tovább nem mehet” – jegyezte meg.

A főpolgármester bírált több „kerületi kísérletet”, amely szerinte az egész fővárosra káros volt. Ezek között említette az idegenforgalmi és az iparűzési adóval kapcsolatos változásokat, valamint a budai fonódó villamoshálózat ügyét. Ez utóbbival kapcsolatban azt hangoztatta, őt az érdekli, hogy átszállás nélkül el lehessen jutni a Bécsi út végéből Budafokra, közvetlenül összekötve Észak- és Dél-Budát.

„Azt mondani, hogy egész Budára káros ez az elképzelés, olyan mértékű dilettantizmus, hogy (…) nem a személyre vonatkoztatva, hanem az esetre, ez az én szememben a hülyék bátorsága”. Tarlós István szerint katasztrofális következményekkel járhat Budapestre nézve a távhődíjak befagyasztása, az ugyanis tízmilliárd forintos veszteséget jelentene a Főtávnak.

A főpolgármester szerint nem feltétlenül kell mamutberuházásokba fogni. Már csak azért sem, mivel a költségvetés hiánya a korábban ismert 57 helyett 162 milliárd forintra rúg. Ezért 2011-12-re szigorú büdzsét tart szükségesnek, amely egyeseknek,

így például a színházaknak, az iskoláknak, a fejlesztést végzőknek, vagy a szociálpolitikának „fájni fog”. A városvezetés törekszik azonban az arányosságra, a költségvetés számait tekintve az igények és a szükségletek elve mentén fog dönteni.

Különösen figyelmet fordítanak a zöldterületekre, a közterületek állapotára, a tisztaságra, a rendre. 2017-ig pénzügyi stabilitást akarnak elérni. Addig tisztázzák, milyen működési eredményekre van szükség, mennyi pénz marad a fejlesztésekre, és hogyan lesznek képesek az adósságállományt kezelni.

Igen lényegesnek látja a közszolgáltatási struktúra alapvető megváltoztatását, ezért is hozták létre a Budapesti Városüzemeltetési Központot és a Budapesti Közlekedési Központot, hogy szétválasszák a megrendelői, a kivitelezői és az ellenőrző szerepeket. Alapvető fontosságúnak tartja a főpolgármester a felszíni közlekedés újragondolását, a 4-es metró első szakaszának befejezését, az egységes parkolási rendszer kialakítását.

Tarlós István beszélt arról is, hogy valószínűleg elmarad a Városháza-projekt (a Károly körúton kialakított ideiglenes park beépítése), mint mondta, ő szíve szerint ott közparkot alakíttatna ki, ezért mindent meg is fog tenni. Megerősítette, hogy „a felduzzasztott apparátus miatt” háromszázzal csökkentik a Városházán dolgozók létszámát.

Előadásában a főpolgármester azt hangoztatta, hogy budapesti programját Orbán Viktor miniszterelnökkel együtt fogadták el, és ő azt végre is akarja hajtani. Hangsúlyozta, nem kapaszkodik két kézzel a székéhez, célja csupán az, hogy a négyéves ciklusban hagyjanak pozitív nyomot maguk után, és Budapest egészének használjanak.

Finta József építész előadásában úgy fogalmazott: napjaink nehéz körülményei közepette csak a világ „fontos helyei” maradnak állva, Budapestet szerinte a jóisten is annak szánta, de most sajnos nem az, pedig földrajzi és kulturális adottságai kiválóak. Ennek okaként a Kossuth- és Ybl-díjas építész azt említette, hogy az elmúlt 20 évben a fővárosnak nem volt stratégiája, ad hoc módon fejlődött.

Ezért Finta József célszerűnek tartaná egy stratégiai iroda létrehozását, amely nemcsak a főváros, hanem az egész ország jövőjét is meghatározhatná. Szerinte nagy figyelmet kellene fordítani a Duna-partok új szellemű kiépítésére (a városi élet „kihúzására” a folyó mellé), a lakótelepek revitalizációjára, és meg kellene fogalmazni mielőbb a Vár helyét, szerepét és funkcióját. Úgy vélte, sürgősen építeni kellene egy 6-8000 ezer férőhelyes kongresszusi központot, és új hidat az Egyetemi Campus és a Haller utca tengelye között, amely az európai egyetemek találkozási helye és központja lehetne.

„Új életet kell injektálni a Belvárosba, meg kellene építeni a Múzeumi Negyedet a Nyugati pályaudvar és a Hősök tere - Városliget között, egyesítve ezzel a szlömösödő Terézvárost az Újlipótvárossal” – közölte az építész.

Finta József szerint Budapestet kis ráfordítással zöld várossá lehetne alakítani, például a Gellérthegy – Tabán – Németvölgy – Vérmező - Mechwart-liget „zöld világának” egyesítésével. Elengedhetetlennek nevezte a spirituális megújulást is, ami abban nyilvánulna meg, hogy mindenki legalább a saját lakókörnyezetét gondozza, ápolja, tisztán tartsa, ám szerinte ehhez a fővárosiak lokálpatriotizmusa egyelőre még nem áll olyan szinten, mint a vidéki embereké.

Olvasható a sajtóközleményben.