A Versenyképességi Tanács kutatási szekciójának ülésén a tervek szerint a miniszterek jóváhagyják a 7. kutatási keretprogram félidei felülvizsgálatát. A tét nem kicsi: hét év alatt összesen több mint 53 milliárd eurót költ az EU kutatásra. Milyen megállapításokat emelne ki?

Az eddigi vitákban tíz javaslat fogalmazódott meg, amelyek közül a legfontosabb a pályázati eljárások és a hozzájuk kapcsolódó adminisztráció egyszerűsítése. A másik fontos momentum, hogy néhány tagállam kutatói és tudományos intézetei kevésbé sikeresen tudtak részt venni a kutatási keretprogramban, legalábbis országuk gazdasági súlyához képest. Ezek jellemzően az újonnan csatlakozott tagállamok.

Véleményem szerint célszerű lenne, ha a Bizottság megvizsgálná a jelenség okait. Anélkül, hogy az eredmények elébe mennék, megjegyezném: az igazi gond nem az, hogy a kelet-közép-európai kutatók kisebb arányban volnának sikeresek, mint nyugati társaik. A beadott és az elnyert pályázatok arányát nézve nincs nagy különbség: a sikerráta itt is, ott is 20 százalék körül mozog. A probléma az, hogy hiányzik vagy szűk a kutatói háttérbázis, amelyből meríteni lehet.



A magyar elnökségi időszak eddigi legnagyobb eredménye lehet az egységes szabadalmi oltalom létrehozására irányuló megerősített együttműködés elindítása. Az erre vonatkozó felhatalmazás most kerül jóváhagyásra a miniszterek elé. Miben látja e döntés jelentőségét?

Maga az egységes szabadalom ötlete idestova ötven éves, és kisebb megszakítással több mint 10 éve folyik a vita a szóban forgó jogszabályról. Európa többek között azért is van lemaradva az innovációs versenyfutásban, mert nincs egész Európára kiterjedő szabadalmi oltalom. Egy európai feltalálónak minden tagállamban külön-külön kell szabadalmaztatnia a találmányát, annak minden költségével, adminisztrációs terhével. Nagyon bonyolult, jogilag is nehezen kezelhető rendszerről van szó. Nem véletlenül mondják, hogy ez lényegében felér egy innovációra kivetett adóval.

Az utóbbi években minden megállapodási kísérlet tulajdonképp a nyelvi rezsim kérdésén bukott meg. A belga elnökség is minden lehetséges kompromisszumot megpróbált, ennek ellenére nem jött létre konszenzus. Így jutottunk el oda, hogy decemberben 12 tagállam benyújtotta a megerősített együttműködés iránti kérelmét. A magyar szakdiplomaták nagyon intenzív és tiszteletre méltó munkájának eredményeképpen mára 25 ország csatlakozott a kezdeményezéshez, amelyet időközben az Európai Parlament is támogatásáról biztosított.

Most a Tanácsnak kell megadnia a felhatalmazást ahhoz, hogy ezek az országok kidolgozzák az új egységes szabadalmi rendszer részleteit, vagyis hogy miként lehet majd egyetlen bejelentéssel valamennyi résztvevő tagállam területére szóló szabadalmi oltalmat szerezni. Reményeim szerint a Versenyképességi Tanács ezen az ülésen megadja a zöld jelzést ehhez. Figyelembe véve az ügy előtörténetét, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez egy óriási előrelépés lenne. Gondoljunk csak bele, éves szinten az egységes szabadalmi oltalom hiánya 700-800 millió euró veszteséget jelent a vállalkozói szektornak.

Nem kerülnek hátrányba a megerősített együttműködésből kimaradó tagállamok?

Szeretném hangsúlyozni, hogy azoknak az országoknak a vállalkozói is minden további nélkül kérhetik majd az új szabadalmi oltalmat, amelyek nyelvi diszkriminációra hivatkozva nem vesznek részt a megerősített együttműködésben. A megerősített együttműködés ráadásul nyitott, Olaszország és Spanyolország később bármikor csatlakozhat hozzá.

Értjük az aggodalmaikat, hogy a nyelvi sokszínűséget féltik, ám tisztában kell lennünk azzal, hogy a vállalkozások sürgetik az új szabályozást. Egy olyan időszakban, amikor nehezen képzelhető el, hogy akár a kormányok, akár az EU komoly gazdaságélénkítő programokat indítsanak, minden olyan lépés üdvözlendő, amely olcsóbbá, egyszerűbbé teszi az üzletet.

Ha egy innovatív vállalkozás gyorsan, egyszerűen és olcsón tud jogilag biztosabb szabadalmat bejegyeztetni, könnyebben tud szerezni magának forrást is, gyorsabban tud kockázati tőkét bevonni. Vagyis fölértékelődik a külső befektetők számára, és könnyebben tud belépni az innovációs láncba. Persze vannak ellenérdekelt felek is, hiszen mindez sok terhet levesz a nemzeti szabadalmi hivatalok, az ügyvivők és fordítók válláról, ha munkájukat nem is teszi fölöslegessé.



Éppen emiatt fontos a belső piac kiteljesítése is azon javaslatok révén, amelyeket tavaly ősszel a Bizottság terjesztett elő. A belső piaci intézkedéscsomagról február végén zárult le a négy hónapos konzultáció az érintett társadalmi és gazdasági partnerekkel, ennek eredményeiről számol be a Tanácsnak a Bizottság. Mit vár az elnökség a vitától?

A csomag ötven javaslatot tartalmaz, köztük jó pár olyat, amely már régóta az asztalon van. De van közöttük sok új, az utóbbi időszak technológiai fejlődésére reflektáló javaslat is. Az elnökség célja az, hogy a Versenyképességi Tanács május végi ülésén ki tudjuk választani azt a kezelhető mennyiségű, 10-12 javaslatot, amelyben 2012 végéig a Tanácsban el lehet jutni a döntésig.

Célunk, hogy a miniszterek vitassák meg, miként, milyen szempontok alapján válasszuk ki ezeket a csapásirányokat, hogy a munkacsoportokban ezek alapján folytatódhasson a konkrét javaslatok előkészítése május végére. Vannak tagállamok, amelyek azokat a témákat részesítenék előnyben, amelyek a versenyképességet azonnal és szemmel láthatóan erősítik, és vannak olyanok, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a szociális és civil szempontokat is érdemes figyelembe venni.

A Tanács áttekinti a szolgáltatási irányelv átültetésének helyzetét is. Mit vár az elnökség ettől a vitától?

A szolgáltatás sajátos, érzékeny terület. Amíg az áruk szabad áramlásáról van szó, addig nincs nagy probléma, a szolgáltatások esetében azonban az ember is mozog. A tagállamok a múlt évben kölcsönösen értékelték a szolgáltatási irányelv bevezetésével járó változásokat, ennek a felülvizsgálata és az esetleges további lépések kerülnek most terítékre. Úgy gondolom, hogy ebben az erősen érzékeny témában sikerül mindenki által elfogadható kompromisszumos szövegben megállapodnunk.