Gyakran nem ismerünk rá magunkra. Nem ilyennek képzeltük el magunkat és az életet. Ez az az életszakasz, amikor ráébredünk a valós problémákra, és nemcsak önsajnálkozunk, hanem teszünk egy lépést előre, hogy a lelkibajainkra megoldást leljünk. Saját magunknak küldünk ezzel egy üzenetet, amit nem szabad semmibevennünk! Nézzünk végre szembe a félelmünkkel!

Nézzünk mélyen magunkba, és vegyük észre, hogy a belső világunk a legnagyobb kincsünk, amire vigyáznunk kell!

1.Tiszta fejjel gondoljunk a célra!

Ha valamit nagyon akarunk, azt el is érhetjük. Ez a mottó talán ismerősen hangzik, de igaz, hogy a céljaink elérését bizonyos fokig befolyásolni tudjuk. Tényleg lehetünk azonban világbajnokok akár 100 méteres sprintelésben is? Szabaduljunk meg attól a hiedelemtől, hogy mi önmagában nem vagyunk elég erősek, és szükségünk van segítségre, bármi legyen is az. Nem igaz, hogy a sikert csak tisztességtelen eszközökkel lehet elérni. Az ilyen gondolkodásmód gyakran vezet depresszióhoz, és úgy érezzük, hogy valami nincs rendben velünk. Ez a forrása az önbizalomhiánynak.

Mi valójában a “szakterületünk”? Mindannyian mások vagyunk, és különböző dolgokhoz értünk, csak meg kell találnunk ezeket. Ha így teszünk, akkor az életünk valódi kalanddá válik, ez pedig a boldogság igazi forrása.

2.Légy az, aki vagy

Ha másnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, akkor soha nem leszünk boldogok. Ha túl gyakran más ember benyomását keltjük, akkor egy idő után már nem bírunk a tükörbe nézni. Különben is nagyon sokan észreveszik a színlelést, és látják, hogy az illető egy gyenge személyiség.

3.Ne keverjük össze az elégedettséget a boldogsággal!

Az elégedettség érzete csak addig tart, amíg például nem éhezünk meg. Ez a szervezetünkre vonatkozik, a boldogság azonban valahol a bennsőnkben lakozik, és – az elégedettséggel ellentétben – ez egy tartós érzés. Életünk minden pillanatában választhatunk boldogság és boldogtalanság között.

4.Nem lehet minden embernek megfelelni

Szeretünk másoktól függetlenek lenni, de ugyanakkor fontos nekünk, hogy szeressenek. Ez egy kötéltánc. Ha mindig mindenkinek meg akarunk felelni, az azzal járhat, hogy nem vesszük figyelembe saját magunkat. Soha nem szabad ezt a végletekig fokozni: a felnőtté válás egyik része, hogy megtanuljuk ezt a helyzetet egészséges módon kezelni. Mindannyian folyton hánykolódunk mások elvárásai és a saját elképzeléseink között.

5.Hallgassunk magunkra!

Ha a szeretet keressük, nem fogjuk megtalálni, az ugyanis magától jön, egy amolyan “melléktermékként”.

Tegyük azt, amit mélyen belül érzünk, és tanuljunk meg a pillanatnak élni! Ha kellő bölcsességgel, bátorsággal és tudással kezelünk minden egyes pillanatot, akkor a jövő sokkal értékesebb lesz.