Egy átlagos év – a szökőévektől ezennel eltekintve – 365 napból áll, az átlagember egy esztendejében 117 olyan nap van, amikor szexre adja a fejét – derül ki egy aktuális német felmérésből. Egy kis matematikával kikalkulálható, hogy nagyjából minden harmadik napra jut egy-egy pásztoróra. Ez önmagában véve igen derék lenne, ám egy másik tudományos felmérés rögtön ellent is mond a bőséges szexről szóló adatoknak: egy átlagos szingli esetében egy évre mindössze egyetlen szexuális aktus jut.

Saját szexuális életedre gondolva most igazán semmi okod nincs frusztráltnak lenned, mivel egyben a szakértők is egyetértenek: a szexuális élet gyakoriságára és minőségére vonatkozó tanulmányok többségében nagyjából annyira bízhatunk meg, mint a politikusok kampánybeszédeiben...

Ugyanakkor tényként kezelhető, hogy a párkapcsolatok többsége azért ér véget, mert az ágyban nem működik közöttük valami. Az intenzív, kielégítő szexuális élet – ahogy azt a médiumok többsége propagálja – manapság már nem hab a tortán, hanem a jól működő kapcsolat egyik alapfeltétele. A jelenség okaként Matthias Horx, a Német Jövőkutató Intézet vezető munkatársa az egyre erősödő individualizálódást jelöli meg. „Az egyén kívánságai és igényei egyre inkább a középpontba kerülnek. Az egyetlen társhoz való szoros kötődés helyett az egyén lehetőségeinek sokrétűsége jellemző” – mondja Horx. „Csak az én számít, kompromisszumok szóba sem jöhetnek. A párkapcsolatok csak ideiglenes jelleggel jönnek létre” – véli a szakértő, aki szerint az általa csak „sorozatos monogámiának” hívott jelenség már nem a rideg jövőt, hanem a jelent jellemzi.

Az egyén előtérbe kerülésével párhuzamosan az figyelhető meg, hogy a párok többségének hálószobájában felbukkant a mindeddig csupán nyomokban tapasztalható szexuális feszültség, amely leginkább a beteljesületlen szexuális vágyakból adódik. „A legkézenfekvőbb megoldás szinte minden esetben a párkapcsolat résztvevői között kötendő kompromisszum lenne” – mondja Ragnar Beer, a Göttingeni Egyetem párkapcsolat-kutatója és szexuálterapeutája. „Tabuk nélküli világunkban – minden jel szerint – egyetlen egy tilos dolog mégis megmaradt: a saját szexuális vágyakról való őszinte megnyilvánulás. Ez egy igazi ördögi kör” – mondja Beer.

Ám a terapeuta szerint az ördögi körök csupán egyvalamire jók: arra, hogy megtaláljuk azt a pontot, vagy pontokat, amelyeken át mégis van kiút. Beer meg is nevez néhányat:

1. Nyisd ki a szádat!

Ne félj, hallatni a hangod! Aki nem tudja vágyait őszintén kimondani, annak a változtatásra sincs esélye. Az idő és a várakozás pedig önmagától semmit sem old meg, csak a problémákat mélyíti el.

2. Együtt, de mégis külön

Próbálj meg partnereddel csapatként, teljes összhangban élni, ám az egyéni érdekeiteket maximálisan szem előtt tartva. Figyelembe kell vennetek, hogy mindenkinek vannak jó és rossz napjai. Ha az egyik fél alkalomadtán nemet mond – például a másik szexszel kapcsolatos kéréseire – máskor neki kell engednie, hogy az összhang ne sérüljön.

3. Tudatosság és változatosság

Tudni kell időt szakítani a szexuális életre is, nyitottnak lenni az új dolgokkal szemben, s folyton a változatosságot keresni. Ha elsőre nehezen megy a szexuális vágyakkal kapcsolatos őszinte beszéd, akkor sem kell kétségbe esni: egy kis cetlire írva a partner számára is sokkal izgatóbb a „kívánságlista”. Tudatosítani kell magunkban, miért is vagyunk elégedetlenek szexuális életünkkel: azért, mert tényleg minőségi és mennyiségi okunk van rá, vagy csak azért, mert a médiából felénk áradó információhalmazból az az üzenet érkezik felénk, hogy „több szexre van szükséged?!”