Különleges országok hazánkban

A balti államok különbözőek – Riga nem Litvánia fővárosa és az észt nyelv nem tartozik a kelet-balti nyelvcsoportba, de kétség nem férhet hozzá, hogy bizonyos történelmi pillanatokban a három ország közös kihívásokkal nézett szembe, és együtt sétált a balti úton.

Valamivel több mint húsz évvel ezelőtt Észtország, Lettország és Litvánia szovjet megszállás alatt, egy omladozó politikai és gazdasági rendszerben élt, területükön több százezres szovjet csapatokkal. A függetlenség visszaállításához lelkes tömegmozgalmakra és emberek önfeláldozó hozzájárulására volt szükség. A folyamat csúcspontja a több mint 600 km hosszú élőlánc volt: 1989. augusztus 23-án Vilniustól Rigán át Tallinnig mintegy 2 millió ember fogta meg egymás kezét, hogy felhívják a világ figyelmét az 50 évvel azelőtt aláírt Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékára, amely függetlenségük elvesztéséhez vezetett. A Balti út vagy Balti lánc néven híressé vált megmozdulás bekerült az UNESCO Világemlékezet programjába. A fesztivál azonos című nyitófilmje október 27-én 18 órakor erre az eseményre emlékezik.

A rendezvény apropója, hogy a balti országok húsz évvel ezelőtt nyerték vissza az önállóságukat. (Ugyan a litván parlament már 1990-ben kikiáltotta a függetlenséget, annak tényleges nemzetközi elismerésére csak 1991. augusztus végén került-kerülhetett sor). A dokumentumfilm-napokkal a szervezők egyrészt ezeknek a mozgalmas éveknek az eseményeit kívánják közelebb hozni a magyar közönséghez, másrészt szeretnének rávilágítani a hazánkban talán kevésbé ismert történelmi előzményekre is: a balti országok függetlenségének elvesztésére 1939-ben, az ezt követő szibériai deportálásokra vagy a szovjet megszállás ellen kibontakozott partizánmozgalmakra.

Aki ismeri a tragikusan fiatalon elhunyt legendás lett rendező, JURIS PODNIEKS Könnyű-e fiatalnak lenni? című művét, amely az 1987-es cannes-i filmfesztiválon is bemutatkozott, bizonyára érdeklődéssel fogadja Haza című filmjét, amelyben a Podnieks a nagy hagyományú Dalosünnepeken keresztül ábrázolja a függetlenségi törekvéseket. Az együtt éneklés mozgósító és nemzetté kovácsoló hatalmas erejét mutatja be a Daloló forradalom is, amelyet amerikai szerzőpár jegyez (James Tusty – Maureen Castle Tusty).
A dokumentumfilm-napok egyik érdekességének ígérkezik A láthatatlan front, amely a litván partizánmozgalom egyik vezéralakjának történetét meséli el. A filmhez az egyik rendezője, JONAS OHMAN személyesen mond bevezetőt. A programban két dokumentumfilm-animáció is szerepel: a litván Nagymama és nagypapa (r. Giedre Beinoriute), illetve az észt Élettörténetek (r. Rao Heidmets).

Némelyik rendezőt – családja vagy ismerősei révén – személyesen is érintette a történelem tragikuma. Az észt dokumentumfilm nagy öregje, a több mint 70 művet jegyző ANDRES SÖÖT saját Szibériába hurcolt családjának történetét dolgozza fel Elévülhetetlen című munkájában. A már említett Juris Podnieks 1991-ben az események filmezése közben két közeli munkatársát-barátját is elveszítette egy orvlövész-támadásban. A lett ILZE BURKOVSKA-JAKOBSENÁnak pedig, aki édesanyja mozgalmas életéről készített dokumentumfilmet (Anyám földje), a nagyapját deportálták Szibériába csak azért, mert földje volt.

A rendezvény alatt a Toldi mozi előcsarnokában sajtófotó-kiállítás látható EGYRE KÖZELEBB A FÜGGETLENSÉGHEZ. Észtország 1988-1991 címmel. Az észt Nemzeti Archívum gyűjteményéből készült válogatás a több éves folyamat látványosabb pillanatait villantja fel az 56 év kihagyás után újra megrendezett Miss Estonia választástól kezdve a balti láncon és a százezrek részvételével zajló Dalosünnepen át az augusztusi moszkvai puccs idején a tallinni TV-torony felé tartó szovjet tankokig.