A Világbank tisztségviselői szerint sok múlik a megelőző lépéseken és az ország felkészültségén, és nem szükségszerű, hogy a veszélyeztetettséggel együtt a sebezhetőség is növekedjen. Mindehhez "strapabíró infrastruktúra" és korai figyelmeztető rendszerek kiépítése kell.

Indiában az egyik legnagyobb gond az, hogy hiányosak az információk a veszélyeztetett területekről és az ott élőkről. A fehér foltok felszámolása érdekében a Világbank az indiai kormánnyal együttműködve tanulmányozza a vidékről a városokba való elvándorlást, az ebből fakadó többletnyomást az infrastruktúrán, illetve az egyes térségek természeti katasztrófáknak való kitettségét.

A Mumbaihoz (Bombayhez) hasonló városokban, ahol a hatóságok mindenre kiterjedően ellenőrzik a ingatlanok bérbeadását, hogy a kormányzati politikáknak is komoly következményei lehetnek egy katasztrófa esetén. A hatóságilag ellenőrzött bérleti díjak miatt ugyanis a metropolisz ingatlantulajdonosai közül sokan elhanyagolják a karbantartást, így a monszun idején több omladozó épület végleg megadja magát. Ezt felismerve a politikusok igyekeznek majd biztosítani az ingatlanpiac szabad működését, amely ösztönzően hat a hosszú távú befektetésekre.

Az indiai kormány több hasonló, összesen 885 millió dollár értékű projekten dolgozik együtt a Világbankkal. A szervezet szerint az elmúlt időben rengeteget javult a helyzet az ázsiai országban.
India szomszédjától, Bangladestől is sokat tanulhat a hatékony katasztrófavédelemről. Egy 1970-es ciklon még 300-500 ezer halottat hagyott maga mögött az országban, de 2007-ben, a megbízható infrastruktúra kiépítése és hatalmas beruházások után a Bengáli-öbölben regisztrált legerősebb forgószél, a Szidr "csak" 4 ezer ember életét követelte.

http://india.blogs.nytimes.com/2011/12/19/an-urbanizing-india-faces-natural-disaster-risk/?ref=asia