Annak ellenére, hogy megkezdődött a magyar felsőoktatás átalakítása, még jócskán akadnak homályos pontok. Éppen ezért időszerű volt feltenni a kérdést: hogyan tovább? Az Ökopolisz Alapítvány vitaestjén a résztvevők igyekeztek megtalálni a helyes utat.
2012. április 19. csütörtök 21:54 - HírExtra
„Merre tovább felsőoktatás?” címmel rendezett vitaestet április 17-én az Ökopolisz Alapítvány. Az eseménynek a Merlin Színház adott otthont és az érdeklődőket Sándorné Dr. Kriszt Éva, (a BGF rektora) és Setényi János (felsőoktatási szakértő) gondolatai segítették az útkeresésben. A moderátor szerepét Dr. Erőss Gábor, az MTA Társadalomkutató Központ tudományos főmunkatársa vállalta magára.
„A felsőoktatás egy olyan dolog - főleg, ha közoktatással együtt nézzük - ami leginkább meghatározza az ország jövőjét. Azért vagyunk itt, hogy a tényekről beszéljünk, szakértői és intézményi szempontból. Olyan tényekről, melyeket a kormányzat nem szeret figyelembe venni. Például szó sincs arról, hogy túltermelés lenne a diplomásokból” – kezdte bevezetőjét Dr. Erőss Gábor.
Körülbelül négy hónapja lépett életbe a felsőoktatási kerettörvény, szép lassan töltik meg rendeletekkel, keretszámokkal és egyéb intézkedésekkel. Lassan tehát kirajzolódik az a kép, amiből a magyar felsőoktatás világa összeáll. Erőss reményét fejezte ki afelől, hogy nem örök időkre áll össze ez a „szép új világ”, hanem legfeljebb még két évre.
Homályosak a részletek
„Aki az oktatással foglalkozik, az a jövővel foglalkozik” – jelentette ki Sándorné Dr. Kriszt Éva, aki a Magyar Rektori Konferencia társelnöke is. Hozzátette, hogy globálisan nézve a felsőoktatásban résztvevők száma folyamatosan növekszik, közel tizennyolcezer intézmény van a világon.
Az oktatás és kutatás mellet egyre hangsúlyosabb egy harmadik funkció is: ez pedig a szolgáltatás. „Ezeknek a szolgáltatásoknak egyre bővül a köre és ma már elvárás, hogy teret adjunk kutatás-fejlesztésnek, az alkalmazott kutatásoknak, innovációnak. A tudás átadása már csak az egyik funkció” – mondta a rektorasszony és azt is hozzátette, hogy a felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberekre egyre nagyobb szükség van szerte a világban.
„A kerettörvény részleteit firtatta a Rektori Konferencia is. Azt várjuk, hogy legalább a kormányrendeletekből többet megtudjunk. A keretszámokat már ismerjük, és elég sokat tudunk a készülő felsőoktatási szakképzésre vonatkozó kormányrendeletről is” – vázolta Sándorné Dr. Kriszt Éva.
Harmincegyezerrel kevesebben jelentkeztek
„Miközben harmincegyezerrel csökkent a felsőoktatásba jelentkezők száma, azt látjuk, hogy nagyjából változatlanok a preferált képzések” – mondta a rektorasszony. (Mérnök informatikus, műszaki képzés, természettudományos képzés és tanárképzés.)
A BGF egyébként egy ösztöndíjprogrammal válaszolt a tandíj megjelenésére és a jelentkezések számában továbbra is megőrizték eddigi helyezésüket. „Azt igyekszünk közvetíteni a hallgatóink felé, hogy megéri a tudásba fektetni. A mérleg egyik serpenyőjében a biztos elhelyezkedés és a piacképes tudás van a 216 ezer Ft/félévvel szemben. Ez viszonylag rövid idő alatt megtérülhet a hallgatóknak” – így a társelnök.
Bár nincs egységes álláspont arról, hogyan is kéne egy felsőoktatási intézmény sikerességét mérni, elképzelések, ötletek viszont vannak ezzel kapcsolatban. „Arra jutottunk, hogy minőség és mennyiség valamilyen normális összhangját kellene megteremteni. Mindenki gőzerővel készíti az intézményi fejlesztési tervét, négy évre előre. Kormányrendeletek csatlakoznak ehhez, melyekbe igyekszünk beleszólni, alakítani. A szakképzés esetében erre tudok is mondani konkrét példát: feladatfinanszírozásra készülünk, de részleteket még nem tudunk” – zárta mondandóját első körben a rektorasszony.
Kínlódás
„Magyarországon is lezajlott a felsőoktatás eltömegesedése és én ezzel kapcsolnám össze azokat a kínlódásokat melyek az elmúlt tíz évben zajlottak. Hatalmas fejlesztések mellett a Bolognai rendszer bevezetésével megpróbálják széttördelni a képzést, hogy kicsit lépcsőzetessé tegyék a felsőoktatást, szűrjék a jelentkezőket. Ezt minden ország a világon megpróbálja. Mindezek mellé most újra visszajött a pénz kérdése” – mondta Setényi János, majd hozzátette, hogy jelenleg aki teheti, továbbtanul, mert nincs rendes munka. Mindez állami finanszírozással nem fenntartható állapot.
„A pénzzel való kínlódás egy tanulási folyamat, ezt nem lehet megcsinálni okosan néhány év alatt” – mondta Setényi, aki úgy gondolja, hogy ezzel párhuzamosan az intézmények integrálása is felmerül majd.
Nyolcvanas évek szintjén
„Az egyetemek nemzetköziesedése nem zajlott le itthon, például egy holland egyetemista nemzetközi tanulási környezetben tanulhat otthon. Vannak persze diákcserék, de ez a nyolcvanas évek szintjén van. Hiányzik az a nemzetközi környezet, ami egy minőségi diplomához kell”- vélekedett Setényi és úgy látja, hogy ha a magyarországi egyetemeken tanulók egyharmada nem külföldi, akkor nemzetközi szinten nem teljes értékű a magyar diploma.
Setényi szerint még az is óriási probléma, hogy nincs az egyetemeknek, főiskoláknak igazi szelleme, szellemisége. „A magyar társadalom irtózik az eszményektől, ezért a felsőoktatásban sincs vita arról, hogy milyen legyen egy egyetem szelleme. Milyen legyen az ELTE szelleme? Mindenki tudja, aki oda járt, hogy nincsen szelleme. Van egy-két nagy koponya, de igazából egy átjáróház olyan értelemben, hogy sokféle ember van ott, akik sok mindent tanulnak” – mondta a szakértő.
Messze az a negyven százalék
Az elhangzottakkal kapcsolatban Erőss megjegyezte, hogy az eltömegesedés Magyarországon még nem érte el azt a mértéket, mint nyugaton. Hozzátette: az Uniós irány az lenne, hogy egy-egy generáció negyven százaléka szerezze meg a diplomát és ettől még távol vagyunk.
Setényi erre úgy reagált, hogy ez a negyven százalék egy optimista becslése volt az Uniónak és az eltömegesedés a végtelenségig tarthat: Japánban az emberek kilencven százaléka rendelkezik valamilyen felsőfokú képzettséggel.
Mindenestre az egybegyűltek egyetértettek abban, hogy a pénzhiány és a megállíthatatlan eltömegesedés valószínűleg oda fog vezetni, hogy széttöredezik a felsőoktatás és mindenféle képzési program megjelenik majd, akár fél évesek is. Viszont ez nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni, nagyjából 7-8 évet kell erre várni.
Bulgária: intő jel
A vita során bárki szabadon kérdezhetett, így szóba került az a téma is, ami talán a leghevesebb indulatokat váltotta ki az utóbbi időben: a hallgatói szerződés és az ebben található „röghöz kötés”.
Erről Kriszt Éva azt mondta, hogy ő ennek a szövegét végleges változatban még a mai napig nem látta. Setényi szerint ahhoz, hogy valaki itt maradjon, elsősorban munkahelyek kellenek.
Viszont azt mindenképpen el kéne kerülni, ami Bulgáriában történt: ott egy teljes generáció hagyta el az országot egy jobb élet reményében.
„A kilencvenes években a teljes fiatal hagyta el Bulgáriát. Ez körülbelül háromszázezer embert jelent. Ha az ember dolgozik Bulgáriában az ottani kollégákkal, akkor lehet érzékelni, hogy csak olyanok élnek ott, akik az ország B, C és D vonalába tartoznak. Nyomasztó érzés, hogy nincsenek A jellegű emberek. Éppen ezért nem véletlen, hogy az egyetlen ország, ahol kormányszinten komolyan érdeklődtek a hallgatói szerződéses javaslatról, az Bulgária volt”- mondta Setényi János.