A lap külügyi táviratokat, WikiLeaks-kiszivárogtatásokat, meg nem nevezett kormányzati tisztségviselőket és politikai elemzőket idézve vél párhuzamot felfedezni Putyinnak a Berlusconival kialakított személyes jó viszonya és a Donald Trump megnyerésére irányuló erőfeszítései között.

Idéz a lap egy 2009 januárjában keltezett levelet, amelyet az Egyesült Államok római nagykövete írt Washingtonba - és nemrégiben a WikiLeaks szivárogtatott ki -, és amelyben a diplomata arról értesíti feletteseit, hogy az orosz elnök szerinte "zavaróan" jó viszonyt alakított ki Berlusconival. "Berlusconi csodálattal adózik Putyin macsó, határozott és önkényuralmi kormányzási módszereinek, amelyekről úgy gondolja, hogy megfelelnek az ő módszereinek is" - írta Ronald P. Spogli nagykövet, hozzátéve, hogy "Putyin elnök láthatóan nagy energiát fektetett abba, hogy megnyerje Berlusconi bizalmát".

A nagykövet aggódva megjegyezte azt is, hogy a milliárdosból lett olasz kormányfő nyíltan kétségbe vonta az Egyesült Államok Oroszországgal kapcsolatos politikáját, és számos kérdésben - például a NATO-bővítés vagy a koszovói rakétavédelem ügyében - Putyin állásfoglalásait visszhangozta. Spogli nagykövet egyúttal - szóbeszédre hivatkozva - azt jelentette a washingtoni külügynek, hogy Berlusconi és körei "személyesen és busásan profitálnak" oroszországi üzleti kapcsolataikból.

A Politico szerint amerikai kormányzati tisztségviselők is arra a következtetésre jutottak, hogy az orosz vezető és Donald Trump között hasonló atyafiság van kialakulóban.

A lap emlékeztet arra, hogy Moszkva több nyugat-európai politikussal, köztük egykori francia és német vezetőkkel alakított ki baráti viszonyt, és valamennyien nyíltan kétségbe vonják az Egyesült Államok és az Európai Unió Oroszországgal kapcsolatos politikájának egyes döntéseit, így például a NATO erősítését a kelet-közép-európai térségben, vagy a Krím elfoglalása miatt hozott Moszkva-ellenes szankciókat.

A Politicónak nyilatkozó, névtelenséget kérő amerikai kormányzati tisztségviselő szerint Putyin stratégiai gondolkodású, és a megnyerni próbált személyek gyengéire összpontosít, legyen szó akár hiúságról, akár pénzről.

Az írás egybevág Michael Morellnek, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt igazgatóhelyettesének a The New York Times című lapban minap közzétett elemzésével. Morell arról értekezett - és ezt az elméletét azután több tv-interjúban is kifejtette -, hogy titkosszolgálati múltjának tapasztalataiból merítve Putyin "jól kiszámítottan" nyitott Donald Trump felé, még a választási kampány elején, és "Trump gyengéire játszva, őt többször is dicsérve" Trumpot lényegében Oroszország "akaratlan ügynökévé tette".

Vlagyimir Putyin tavaly decemberben a New Yorker című hetilap kérdésre válaszolva azt mondta Trumpról, hogy "éles eszű és tehetséges". Trump újságíróknak nyilatkozva nyugtázta a dicséretet, és nagy tisztességnek nevezte, hogy "egy hazájában és azon kívül is oly nagy tiszteletnek örvendő ember" dicséri őt.

A Politico megállapítja: Donald Trump az elmúlt időszakban adott nyilatkozataiban ugyan visszafogta Vlagyimir Putyin iránti rokonszenvének megnyilvánulásait, de "több komoly politikai állásfoglalásában a Kreml irányvonalát képviselte". A lap szerint ilyen nyilatkozata volt az is, amelyben a NATO életképességét kérdőjelezte meg, vagy amelyben amerikai-orosz együttműködésre szólított fel az iszlám nevében fellépő terrorizmus ellen.