A bírói függetlenség és minőség

  Erre a folyamatra is tekintettel az elmúlt években Európa-szerte számos próbálkozás irányult arra, hogy az igazságszolgáltatás minőségét valamilyen módon mérhetővé, összehasonlíthatóvá tegye. E törekvések során több külső (a bírósági rendszerbe vetett közbizalom, a bíróságok elérhetősége, a peres eljárások költsége stb.) és belső (az eljárások időtartama, az eljárások tisztességessége, a bírósági rendszer átláthatósága és számonkérhetősége stb.) szempontot figyelembe vettek.

Könnyen belátható azonban, hogy a színvonalas ítélkezés leginkább a szakmailag helyes bírói ítéletektől függ. E feltétel teljesülése vagy hiánya ellenőrizhető az ítéletek indokolásából. Emellett az indokolásnak sajátos önértéke is van, a bíróság ugyanis elsősorban az indokoláson keresztül kommunikálja és magyarázza a döntését. Az indokolásban foglalt érvelés eligazítja a feleket abban a kérdésben, hogy érdemes-e fellebbezniük, és iránymutató lehet más bíróságok számára később induló hasonló ügyek eldöntésében.

Az utóbbi időben több kutatás is bizonyította, hogy a meggyőző bírói indokolás elfogadhatóvá teszi az ítéletet a pervesztes fél számára, mivel meg tudja mutatni, hogy az ő érveit is figyelembe vette és mérlegre tette a bíróság, a döntés nem volt önkényes. (Nem véletlen, hogy a törvényhozói rendelkezésektől a háziorvos terápiás utasításáig mindenkitől indokolást várunk arra nézve, hogy miért kell éppen ezt vagy azt tennünk). A kellően szakszerű és érthető indokolás növeli a bíróság iránti közbizalom szintjét, amely elengedhetetlen a bírói függetlenség érvényesüléséhez. Hiába működik hatékonyan, függetlenül és szakszerűen a bíróság, ha ezt a közösség tagjai nem hiszik el.

A bírói indokolások színvonalának vizsgálata ezért központi jelentőségű a jogállamiság szintjének meghatározásakor, erre eddig mégis kevés figyelem irányult. Ennek többek közt az az oka, hogy indokolás a teljes ítélkezési folyamatnak éppen az a része, mely a leginkább ellenáll az egyértelmű értékelésnek, és jó érvek szólnak amellett, hogy a „bíró bölcsesség” egyáltalán nem mérhető.

A 2014 és 2018 között lezajlott nemzetközi kutatásunk arra irányult, hogy feltérképezze, léteznek-e mégis objektív mutatói az ítéleti indokolások színvonalának. Vizsgálódásunk során arra az eredményre jutottunk, hogy kétféle módon is mérhető az indokolások minősége.

Közvetlen mérésre az indokolások tartalmának elemzése szolgál, melyet hagyományosan a jogtudomány, illetve a jogi szakújságírás végez el. E módszer azonban nem alkalmas arra, hogy tömegesen tudja mérni a színvonalat. Ezért szóba jöhet egy kifinomult számítógépes tartalomelemzés, amely képes bizonyos érvelési mintázatokat azonosítani, és amelynek eredményéből következtetést lehet levonni például arra nézve, hogy az indokolások sematikusak-e, vagy a bíróság figyelemmel van az esetek egyedi vonásaira, illetve a pervesztes fél indokaira.

A jogi döntések minőségére vonatkozóan nem csupán közvetlenül, az ítéletek szövegének elemzésén keresztül vonhatunk le következtetést, hanem az ítéletekre vonatozó reakciókból és reflexiókból is (ezért nevezhetők ezek a módszerek közvetettnek). Úgy találtuk, hogy megfelelő módszerekkel ezek is mérhető, összehasonlítható adatokká alakíthatók, ha valamilyen módon összesíteni tudjuk az ítélkezési színvonal hozzáértő értékelőinek véleményét. A kutatásunk hét közvetett értékelési módszert azonosított. A közvetett értékelés akkor ad hiteles képet a színvonalról, ha többféle értékelési módszerből egy összetett mutatót tudunk létrehozni. További kutatások igényel, hogy miként lehet minél megbízhatóbbá tenni az értékelés általunk javasolt módszereit.