Hogyan indult a Sastre?
Mindhárom alapító Angliában élt hosszabb ideig, nem véletlen hát, hogy Londonban ismerkedtünk össze, tit pattant ki az ötlet is a fejünkből. Ketten közülünk már ekkor a tágabb értelemben vett iparban dolgoztunk. Jómagam politikai kockázat elemzéssel foglalkoztam, másik alapítótársam pedig üzleti hírszerzéssel. Ez magyarul furán hangozhat, valójában az oknyomozó újságírókéhoz hasonló eszköztárral végzett tevékenység. Mi ketten képviseljük a szakmát, a harmadik partner pedig ahhoz ért, hogy miként kell üzletet alapítani, működtetni. Hármunk találkozásából született a Sastre.
Mivel foglalkozik pontosan a cég?
Vegyünk egy vállalatot, ami külföldön szeretne befektetni, egy olyan országban, amit kevésbé ismer. Úgy dönt, ott szeretne partneri kapcsolatot kialakítani: beszállítót keres, vagy be kíván törni egy adott piacra. Ekkor beleütközik egy csomó olyan kockázati tényezőbe, amit nem tud kezelni, mert nem ismeri a helyi gazdasági, politikai, biztonsági viszonyokat, illetve a korrupciós kockázatokat. A mi munkánk, hogy feltérképezzük számára mindezt, majd alaposan kielemezzük. Ez alapján tud később megfelelő döntést hozni.
Mondok egy elrugaszkodott dolgot, csak a példa kedvéért. Senki nem működtet textilgyárat Közép-Európában, de mondjuk egy befektető így dönt. Ehhez kell neki egy csomó nem képzett vagy félig-képzett munkaerő. Épít egy gyárat, és tudni szeretné, hogyan fog kinézni a munkerőellátottság tíz év múlva. Mi elvégezzük neki a kutatást.
Konkrétan mit?
Jelenleg ugye a térségben munkaerőhiány van. Ha valaki egy ilyen projektbe fog, annak tudnia kell hogyan fog kinézni évek múlva a munkaerőkínálat. Mi erre kifejlesztettünk egy kutatási módszert. Például egy nagyon hasonló esetben - de más iparágban - index-módszertannal oldottuk meg ugyanezt a problémát. Ez azért érdekes, mert ugyan munkaerőpiaci előrejelzések vannak, de ezek szigorúan demográfiai mutatókkal operálnak, esetleg beleveszik a migrációt vagy a helyi oktatási rendszert.
Ez persze Svájcban elegendő lehet, ahol nagyon régóta létezik egy stabil nyugdíjrendszer. (Háromszor reformálták meg, tíz évet vitatkoztak mindegyik esetben). Magyarországon viszont egy ilyen előrejelzés nem működik, hiszen - hogy maradjunk a példánál - nálunk 2011-ben egyik napról a másikra beszántották a magánynyugíjpénztári rendszert. Ez egy olyan szakpolitikai lépés volt, aminek nyilvánvalóan iszonyatos hatása lett a munkavállalási kedvre.
A Sastre ezért azzal (is) foglalkozik, hogy megpróbálja minél alaposabban felmérni az adott szakpolitikai környezetet, és valamiféle előrejelzést adni arról, hogy mindez miként hathat a makrogazdasági tényezőkre, illetve arra, ami a megbízónak fontos.
Említetted a korrupciós kockázatokat...
Valóban, a munkánk egy másik természetű része a korrupció felmérése. Vegyünk mondjuk egy nyugat-európai céget, ami egy kelet-európai beszállítóval szeretne dolgoztatni, viszont ez a megbízó nem biztos benne, vagy mondjuk inkább úgy, ’szeretné tudni’ a kiszemelt partner nem volt-e benne sötét ügyletekben, korrupciós ügyekben. Ilyenkor megkeres minket, és mi készítünk erről egy jelentést.
Máskor jogászcsapatokat támogatunk peres ügyekben, például rejtett vagyonok feltérképezésénél. A világ különböző szegleteiben eldugott jachtokat, magángépeket, ingatlanokat találunk meg nekik. Megint máskor arról készítünk jelentést, hogy egy versenytárs vagy beszállító hogyan operál egy másik országban. Szóval lényegében privát megrendelőknek derítünk ki mindent - piacról, partnerről, versenytársról - amit csak törvényes kereteken belül lehetséges.
Hogyan lehet ennek utánajárni?
Két mód van. Ez egyik az OpenSource technika Ebben nagyon erősek vagyunk - ezt jobban tudjuk bárkinél Közép-Európában. A másik pedig az természetesen az emberi erőforrás.
De hárman vagytok...
Valójában a cég nagyobb. Nyolcan vagyunk, de ezen túl van egy tizenöt fős kör, akik lefedik a számunkra legfontosabb országokat. Sőt, van egy még egy ennél is tágabb bedolgozói kör, akiket nem folyamatosan alkalmazunk, csak mikor konkrétan az ő szakértelmükre van szükség.
Abszolút nemzetközi a cég.
Igen, rajtunk alapítókon kívül csak az operáció-menedzserünk magyar. Nekem ugyan van egy irodám Magyarországon, de megosztom az időmet Budapest és London között.
Mennyire sűrűn utazol?
A barátnőm szerint túl sűrűn.
Az elmúlt egy hónapban például voltam, Bécsben, Pozsonyban, Belgrádban, Nápolyban, Párizsban, Prágában, és most itt vagyok Londonban. New York is kiemelt központunk, de oda azért havonta egyszer túlzás lenne kiutazni.
Miért kell Londonba gyakrabban jönni?
Egyrészt szakmai rendezvényekre, másrészt találkozni az ügyfelekkel illetve a potenciális ügyfelekkel, a munka másik része pedig a személyes tanácsadás. Ehhez jelen kell lenni.
Sok a megbízás?
Rengeteg. Tapasztalatom szerint főleg azért van szükség a mi cégünkre, mert könnyen és gyorsan hoz döntéseket. Látható, hogy hihetetlen tempóban válik nemzetközivé az üzleti világ. Nincs értelme már hagyományos értelemben vett multikról beszélni. Ma már mondjuk egy két fős német minicég cég is Kínában gyártat és az Egyesült Államokban árul. Így a legkisebb cégek is beleütköznek azokba a problémákba, amikbe régen csak a nagyok. Hogy nem fizet a megrendelő, hogy korrupt a beszállító, hogy államosítják a gyárat... Ezekkel régen csak a nagy telekom cégek, országokon átívelő bankok szembesültek, ma viszont a legkisebb start-upok is.
Itt jön képbe a Sastre, ami magabiztosan mozog ezekben a régiókban, és hatékony munkát képes elvégezni viszonylag rövid idő alatt.
Mik az említett „legfontosabb országok”?
Úgy indultunk, hogy Közép-Kelet-Európára fókuszálunk. Ezalatt az Oroszország, a Baltikum, Ausztria és a Balkán által határolt területet értem, illetve ide tartozik néhány kaukázusi ország. Még mindig ebben a régióban vagyunk a legerősebbek. De vannak munkáink Dél-Amerikában, a Közel-Keleten, Afrikában vagy épp Kelet-Ázsiában konkrétan a Fülöp-szigeteken.
Mennyire növekszik a cég?
Őszintén mondhatom: nagyon. Másfél év alatt annyira sok ügyfelünk lett, hogy volt egy pont, mikor tényleg nehezen tudtuk csak menedzselni a dolgokat. Rengeteg munka szakadt a nyakunkba. Persze örültünk is neki, és szerencsére sikerült ezen túllendülni, most már olajozottan forog a gépezet.
Szereted csinálni, megéri?
Igen. Ehhez értek és - ahogy mondjuk az újságírás is - ez sem egyszerű munka hanem hivatás. Meggyőződésem, hogy ezzel a tevékenységgel nem csupán megélhetést biztosítunk magunknak és a dolgozóinknak, de például a korrupció felderítésével és visszaszorításával talán egy picivel jobbá is tehetjük a világot.
