A Jász-Nagykun megyeifiatalembernél 2007-ben jelentkeztek először olyan szorongásos tünetek, melyek miatt szülei pszichiátriai kezelésre vitték. Ekkor pszichotikus zavarokkal diagnosztizálták, amelyretöbbféle pszichiátriai szert írtak fel kezelés gyanánt. Átmenetileg enyhültek ugyan a tünetei, ám időről időre újra visszaesett, így az évek alatt többször is be kellett feküdnie pszichiátriai osztályokra. Mivel a gyógyszeres kezelések rendre hatástalannak bizonyultak, folyamatosan váltogatták a hatóanyagok kombinációit, így végül több mint egy tucat pszichiátriai szert próbáltak ki rajta.
Bár agyógyszeres terápiákkaljavulást nem tudtak elérni a fiatalembernél, az egyre-másramegjelenő mellékhatások bőséges bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a szerek működésbe léptek.Ezeknek köszönhetően fizikai állapota is egyre romlott, meghízott, vérnyomás- és hormonális problémák jöttek elő, így kiegészítő kezelésként további tablettákat írtak fel neki.
2017-ben aktuális kezelőorvosa arra a döntésre jutott, hogy egy depo (tartós hatású) injekció lesz a megfelelő kezelés az addigra már harmincas éveiben járó férfinak. Ettől a szertől csakhamar pánikszerű félelem és szűnni nem akaró remegés lett úrrá a férfin. Ebben az állapotban bocsátották haza szüleihez, akik, mivel látták, hogy fiuk lassan már az önellátásra is képtelenné válik a hosszú távú antipszichotikus szertől, sürgősséggel utaltatták vissza a kórházba.
Ettől fogva már gyakorlatilag a kórházi ágya jelentette számára az életteret, izmai annyira merevvé váltak, hogy felülni is csak segítséggel tudott. Egyre nagyobb felfekvések keletkeztek a testén, melyek egymás után el is fertőződtek. A kórházban összehívott sebészeti konzílium azt is megállapította, hogy a fertőződések oka a felfekvésekbe jutott fekália volt.
Bár a férfi történetének eddigi alakulása közel sem volt mesébe illő, ami ez után történt, alighanem egy horrorfilm forgatókönyvéhez is hatásos alapot szolgáltathatna. Amellett, hogy ekkorra már ágyhoz kötött, mozgásképtelen, fertőzésekkel és fájdalmakkal küzdő betegként gazdagította a kórházi állományt, az őt kezelő pszichiáter úgy döntött, az „alapbetegségét” elektrosokk-kezeléssel (ECT) volna indokolt megszüntetni. Mialatt teste egyre inkább elfertőződött a felfekvéseitől és a katéterezéstől, emiatt pedig láz is gyötörte, emberi ésszel alig felfogható módon, 10 elektrosokk-kezelésnek vetették alá.
Váratlanul azonban aluszékonyságot és testszerte finom izomrángásokat észleltek nála, így sürgős neurológiai vizsgálatot rendeltek el. Pszichiátere később a zárójelentésben így indokolta döntéseit:
„...A szeptikus [elfertőződött] állapot zajlása közben is folytattuk az ECT kezelést, mert a mozgás javulását az általános állapotjavulás előfeltételének tartottuk.”
Hetekkel később, amikor már folyamatos hányinger és hasmenés hatására testsúlya is kórosan lecsökkent, a kórházi részleg átmeneti bezárása miatt átszállították egy másik kórházba. Ekkorra azonban már annyira előrehaladott fertőzések voltak a testében, hogy nem tudták megállítani a folyamatot, a férfi elhalálozott.
Az elhunyt férfi édesapja egy jogvédő szervezethez fordult, akik segítségével többek között rendőrségi feljelentést is tettek. A 2018 óta tartó kivizsgálás végül eredményesen zárult: a nyomozó hatóság vádemelésre továbbította az ügyet a járási ügyészséghez.
Ha a vádemelés megtörténik, esély nyílik rá, hogy két év elteltével végre felelősségre vonják azokat, akik nem törődve a vészjósló jelekkel, végül a férfi halálát okozták.
