Ujhelyi istván közleménye:
Szükségünk van az euróra, az annak bevezetéséhez szükséges maastrichti konvergencia-kritériumokat pedig nem vitatni, hanem teljesíteni kell – egy ilyen mondatért manapság a kormánypárti nyilvánosság megmondói egyből hazaárulónak és nemzetellenesnek kiáltanának ki, pedig csak a Fidesz máig utolsó írásos választási programjából idéztem.
Nem először forgatom ezt az igencsak testes művet („Igen, Magyarország többre képes!”) és nemcsak azért, mert azóta a Fidesznek egyáltalán nem voltak írásba foglalt vállalásai, hanem mert tökéletes ellentétje mindazoknak az elveknek és céloknak, amelyeket az orbáni rendszer most épp magáénak vall. Haladni a korral, vagy belátni korábbi hibákat persze nem bűn; sőt, egy politikustól talán még erény is. Alapvető elveket és értékeket hatalomra kerülve megtagadni és pontosan annak ellenében cselekedni viszont – na, az már gerincroppantó.
Nemcsak azért teszem újra asztalra az euró kérdését, mert EP-képviselőként régóta a szívemen viselem az ügyet, vagy mert épp ezen a héten volt a hetvenhetedik évfordulója a forint bevezetésének, hanem mert épp a napokban jutott el Varga Mihály pénzügyminiszter is végre odáig, hogy egy interjújában kimondja: gondolkodni kellene az euró bevezetésén. Hát, gratulálok, Isten hozta Önöket, kedves fideszes urak a hajlításmentes valóságban!
A több mint egy évtizede teljes felhatalmazással és alkotmányozó többséggel bíró Orbán-kormány pénzügyminisztere egész pontosan azt mondta, hogy nem kell persze kapkodni, de ideje lenne elgondolkodni a közös valuta bevezetésén, hiszen – mint fogalmazott – „már akkor is egyszerűbb lett volna a tavalyi év, ha az euró előszobáját jelentő, ERM-2 rendszer tagjai vagyunk”.
Varga miniszter a NER amolyan mérsékeltebb, európaibb vezetőihez tartozik (ez meglehetősen szűk klub) és a mostani, súlyos megszorításokra kényszerítő pénzéhségben nem is irigylem, de azért ilyen mondatokhoz abból a székből azért elég vastag bőr kell. A Fidesz az elmúlt tizenhárom évben minden lehetőséggel és felelősséggel rendelkezett (és rendelkezik most is) ahhoz, hogy tulajdonképpen bármit megtegyen; a bőrünkön pontosan érezzük is, hogy miként élnek vissza ezzel a helyzettel. Ehhez képest a kormánypártok nemhogy piacnyugtató céldátumot nem tűztek ki, de konkrétan az euró bevezetése ellen érveltek, minthogyha az valami kurucos-hazafias hőstett lenne, visszaverni a brüsszeli imperialisták próbálkozásait. Teljes agybaj.
A közös valuta bevezetését az uniós csatlakozásunkkor szerződésben vállaltuk, vagyis annak használata és az arra való felkészülés nem egyéni döntés kérdése, legfeljebb a dátuma. Orbán Viktor ehhez képest többször is nyilvánvalóvá tette, hogy nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, különben is pfuj EU. Pedig még Orbán „jobbkeze”, a jegybankelnökké tett Matolcsy György is többször jelezte, hogy ez nem kívánságműsor, ráadásul a magyar gazdaság számára is több előnnyel jár. (Csak egyetlen szemléltető adat: az eurózóna inflációja 5,5 százalék volt, miközben ugyanez a Fidesz-kormány vezette Magyarországon rekordméretű 20,1 százalék volt a legutóbbi kimutatások szerint!)
Arról már ne is beszéljünk, hogy a magyar emberek érdemi többsége – és a magyar emberek véleményére a „nemzeti kormány” ugye minden esetben hallgatni szokott – le akarják már váltani a forintot és euróval akarnak fizetni. Az Euronews legutóbbi kutatása szerint a magyarok nyolcvankilenc százaléka (!) érzi magát felkészültnek az euróra és hatvankét százalékuk támogatja a mielőbbi bevezetését; ez egyébként jóval nagyobb átlag, mint a többi, hasonló cipőben járó tagállam hasonló adata. Arról természetesen lehet és kell vitatkozni, hogy mikor áll készen a magyar gazdaság az euró bevezetésére, de hogy arra a kormányzatnak láthatóan és vállaltan törekednie kellene, az biztos. Mégsem teszi. Ahogyan érdemi társadalmi konzultációt, illetve többséget sem szervez az ügyben, pedig erre még a Fidesz tett javaslatot korábban a már idézett választási programjában.
Hogy mennyire álságos Orbánék magatartása ebben (is), tökéletesen példázza a hivatkozott fideszes program azon része, amelyet épp az euró mielőbbi bevezetésének szenteltek. Ebben leszögezik, hogy uniós csatlakozási követelmény volt a közös valuta bevezetése és mivel a Fidesz álláspontja szerint „jogkövető, hiteles tagállammá kell végre válnunk”, ezért „mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy következetes gazdaságpolitikával a lehető leghamarabb bevezethessük a közös valutát”. Ugye milyen érdekes mondatok ezek egy Fidesz-programban?!
Van jobb is!
Orbánék kijelentik, hogy ha ők kormányoztak volna tovább és nem egy szociáldemokrata-liberális kormányzat váltja le őket, akkor már 2007-ben euróval fizettünk volna Magyarországon. Most, hogy tizenhárom éve korlátlan hatalommal bírnak, ezt a lehetőséget valahogy elfelejtették.
A Fidesz-program kemény kritikával illeti a korábbi baloldali kormányt (egyes témakörök bizonyos megállapításaiban egyébként jogosan), amiért elszalasztották például az euróövezethez való csatlakozást, a régió egyéb tagállamai pedig előbb fognak euróval fizetni, mint mi. Szerintük ez – különösen miután ugyanolyan helyzetből induló országokról van szó – valójában „hazánk lemaradásának félreérthetetlen térképe”. A Fidesz-dokumentum az akkori gazdasági válság kapcsán egyértelművé teszi, hogy Orbánék (szintén helyes) álláspontja szerint, ha Magyarországot az eurózónán belül érte volna a krízis, akkor nem lett volna forintválság és a devizában felvett hitelek sem drágultak volna meg. Ez az éleslátás valahogy a hatalomban ülve azonban már hiányzik az uraknál.
A Fidesz ellenzékben még pontosan jól látta, hogy „az euró mielőbbi bevezetésének előnyei nagyobbak, mint a hátrányai”. Sőt, az akkori Fidesz még azt hangsúlyozta, hogy az eurócsoportból kimaradó tagállamok háttérbe szorulhatnak, kimaradhatnak fontos döntésekből, ezért az euró bevezetése a „nemzeti önbecsülés szempontjából is fontos fegyvertény lesz”.
Hát, ezt a Fidesz az elmúlt tizenhárom évben szintén elfelejtette. Ahogy azt az álláspontját is, miszerint „egy hiteles programmal alátámasztott céldátum olyan pozitív folyamatokat indíthat be, amelyek dinamizálni tudják a növekedést” a gazdaságban. Érdemes lenne a kormánynak, azon belül is Varga Mihálynak újra átolvasni a korábbi választási programjukat és ígéreteiket. Ha csak a felét megvalósították volna, amit ebben leírtak, most nem lennénk ilyen süllyedő és káoszos, jogállamisági vitáktól terhelt helyzetben. Ha nem találják a nyomtatott verziót, szívesen átküldöm a linket, ahol megtalálják a teljes szöveget. Még...
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszáztizenkilencedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a közös hazának.
